Kérdés
Hogyan válhatok jókedvű adakozóvá?
Válasz
Úgy tanulhatunk meg jókedvű adakozóvá válni, ha a világon valaha létező legnagyobb adakozót tanulmányozzuk: Jézus Krisztust. Maga mögött hagyva mennyei birodalma gazdagságát és dicsőségét, lejött a földre, és készséggel odaadta a saját életét, hogy mi megtarthassuk a miénket. Isten arra rendelte el gyermekeit, hogy Fia hasonlatosságára formálódjanak (Róma 8:29), és ebben a folyamatban nincs más mód, hogy jobban utánozhassuk Jézus Krisztust, mint hogy önzetlenül felajánljuk az életünket, ahogy Ő is tette. Maga a Megváltó mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20:35). Egész egyszerűen tehát, a legfőbb motiváció a jókedvű és bőkezű adakozásra az kéne legyen, hogy örömet szerezzünk az Úrnak, és tükrözzük az Ő üdvözítő ajándékát.
A Korinthusiakhoz írt második levélben számos inspiráló igazságot találunk, amelyek arra bátorítanak, hogy jobb kedvvel tudjunk adakozni. Pál bölcsen így intette a korinthusiakat: „Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat” (2Korinthus 9:6). Ezt a tagadhatatlan igazságot már ezer évvel korábban Salamon is megállapította: „Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, akkor bőségesen megtelnek csűreid...” (Példabeszédek 3:9-10). Sőt, maga Krisztus is ezt mondta: „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe...” (Lukács 6:38). Valóban, „[j]ó annak, aki szívesen kölcsön ad...” (Zsoltárok 112:5).
Ez az alapelv csalhatatlanul igaz: nem tudunk túltenni a kegyelmes Teremtőnkön. Minél többet adunk az Úrnak a szolgálatunkkal, annál többet kapunk érte cserébe. Ami azt illeti, az egyetlen hely a Bibliában, ahol Isten arra hív, hogy tegyük Őt próbára, a Malakiás 3:10, ahol a neki szánt felajánlásokról beszél: „...így tegyetek próbára engem - mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok.” Ismét Salamont idézve: „Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül” (Példabeszédek 11:24-25).
Ahogy Pál is mondta: „a jókedvű adakozót szereti az Isten” (2Korinthus 9:7). A hívő számára a jókedvű adakozás tehát egy életforma kell legyen, mivel megértette Isten kegyelmét. Isten arról biztosít, hogy amikor bőkezűen és készséggel adakozunk, vigyázni fog ránk, és gondoskodni fog rólunk (Ézsaiás 58:9, Zsoltárok 41:1-3, Példabeszédek 22:9, 2Korinthus 9:8,11). Fontos, hogy ne csak a vagyonunkat adjuk vissza jókedvvel Istennek. Dávid király rámutatott arra, hogy mindenünk Istentől van (1Krónikák 29:14), és ebbe beletartozik a tehetségünk és az időnk is. Napjaink száma elő van írva (Zsoltárok 139:16), és az időnk valóban az Úré. Minden ajándékunk szintén az Úrtól származik, ezért „[k]i milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai” (1Péter 4:10).
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta...” (János 3:16). Tartsuk szem előtt, hogy azért van üdvösségünk, mert Isten olyan bőkezű adakozó. Gyermekeit arra hívta el, hogy „a világ világossága” legyenek (Máté 5:14). Amikor az iránta való tiszteletből és bizalomból időnkből, vagyonunkból és képességeinkből bőkezűen adakozunk Istennek, valóban világítunk az emberek előtt, és jóságunk a mennyei Atyánkat fogja visszatükrözni.
English
Hogyan válhatok jókedvű adakozóvá?
