Kérdés
Minden ember jónak születik?
Válasz
Manapság elterjedt nézet, hogy minden ember “jónak” születik, valamint hogy a legtöbb ember egész életében alapvetően jószívű is marad. Ezen feltevés szerint az egyének által manifesztált gonoszság pusztán környezeti tényezők eredménye – az emberek tehát csak akkor válnak “rosszá”, mikor rajtuk kívül álló külső erők alapvető jóságuktól eltérítik őket. Ez azonban egy az emberi természetről kialakított hamis, bibliaellenes felfogás.
A Biblia valójában azt tanítja, hogy egyikünk sem jó. Mindannyian olyan bűnösként látjuk meg a napvilágot, kinek Ádámtól örökölt veleszületett bűnös, önző természete van. Hacsak nem születünk újjá Isten Lelke által, sosem látjuk meg Isten országát (János 3:3).
A Zsoltárok 14:2-3 igerésze egyértelműen ellentmond annak az elképzelésnek, hogy volna csak egy olyan ember is, aki “jó” : “Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső? Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem”. Ha ehhez még hozzátesszük Jézus kijelentését, miszerint “...Nincs senki jó, csak egy, az Isten” (Lukács 18:19), akkor beláthatjuk, hogy Isten előtt (vagyis az Ő tökéletes és örök mércéje szerint – a fordító megjegyzése) mindannyian bűnösök vagyunk.
Kezdetben Isten egy teljességgel tökéletes világot hozott létre. Mózes első könyvének 1:31 igeversében Isten okkal nevezte “nagyon jónak” teremtését (EFO). Az Éden kertje tökéletes környezet volt Ádám és Éva-, vagyis az első emberpár számára. Ádám azonban még ebben a tökéletes környezetben is, ahol egyik szükségletük sem maradt betöltetlenül, ahol az ártatlanság állapotában éltek, azt a döntést hozta, hogy nem engedelmeskedik Istennek. Bűnös döntését nem foghatta holmi homályos környezeti tényezőkre; Ádám szimplán szabad akaratából lázadt fel.
Annak következtében, hogy Ádám engedetlen volt Istennel szemben, az első emberpár elvesztette az ártatlanságát. Ekkor kivettettek a kertből, de, ami még ennél is fontosabb, alapvetően jó jellemük megromlott (1.Mózes 3:7-12). A bűn és a halál így vált a teremtett világ részévé. A Biblia e szavakkal számol be arról az eseményről, mikor Ádámnak később fia lett: “...nemze fiat az ő képére és hasonlatosságára...” (1.Mózes 5:3). Az alma persze nem esik messze a fájától: a bűnös ember bűnös embert nemzett. Ádám bűne pedig az egész teremtésre kiterjedt: “Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek” (Rómabeliekhez 5:12).
Az ember tehát nem születik “jónak”, Ádám bűne ugyanis mindannyiunkra kihatott; ez alól pedig egyetlen kivétel sincs. A Rómabeliekhez írt levél 5:18 igeverse világosan kimondja, hogy ”...egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat...” Bűnös mivoltunkat két dolog eredményezi: mi magunk is aktívan vétkezünk (vagyis gyakorlati értelemben is bűnösök vagyunk), továbbá az Ádámtól örökölt bűnös jellem hordozói vagyunk (azaz már természetünknél fogva is bűnösek vagyunk). Erre vezethető vissza az is, hogy mindannyian szembe kell nézzünk a fizikai halállal: “...Ádámban mindnyájan meghalnak...” (1.Korinthusbeliekhez 15:22).
Nehezen megy bele a fejünkbe, hogy egy aranyos, a légynek sem ártó kisbaba is bűnös, a Biblia világos tanítása szerint viszont még a gyerekek is osztoznak az ember bűnös természetében. Logikus, hogy mivel bűnös természetünket Ádámtól örököltük, ezért a bűnre való hajlam már a kisbabákban is meg kell legyen. Habár a következő igerészben már nagyobb gyermekekről van szó, az elv megáll: “A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság...” (Példabeszédek 22:15). E példabeszéd igaz voltát annak a ténye is alátámasztja, hogy a gyermek bűnös viselkedésmintái már fejlődésének egészen korai szakaszában is kezdenek megnyilvánulni; amint már elég nagy ahhoz, hogy képes legyen az engedelmesség és az engedetlenség között választani, elkezdi “feszegetni a határokat”, vagyis folyamatosan teszteli, hogy engedetlen viselkedésével meddig mehet el. A gyermekek már természetüknél fogva is önzőek, akaratos jellemük pedig mindenki számára nyilvánvaló, aki valaha is vigyázott gyerekekre.
Azt a perdöntő igeszakaszt, amely annak a tényét támasztja alá, hogy az ember nem születik “jónak”, a Zsoltárok könyve 51. fejezetének 5. versében találjuk. Ebben Dávid király saját bűnös természetéről tesz vallást, ami már a fogantatástól lénye részét képezte: “Bizony, bűnnel borított világba születtem, körülvett a bűn, mikor anyám megfogant velem” (EFO). (Mivel az ember, Istenhez hasonlóan, szellemi lény, ezért a “körülvett a bűn” kifejezés pontosan annak a folyamatát írja le, mikor az Istentől való emberi szellem és lélek egysége köré anyag, azaz test kezd szerveződni, vagyis a magzat fejlődni kezd – a fordító megjegyzése.)
Tessék, vagy sem, egyikünkben sincs semmi eredendően “jó”. Nincs bennünk semmi olyan, ami által kiérdemelhetnénk vagy megszolgálhatnánk az üdvösséget: saját erőnkből, saját képességeink mentén, önnön lényünkből lehetetlen, hogy kiérdemeljük Isten kegyét, lehetetlen méltóvá válnunk arra. Az egyetlen, amit valójában érdemlünk, az Isten haragja (Efézusbeliekhez 2:3). Halottak vagyunk a bűneinkben – ez a természetes állapotunk (Efézusbeliekhez 2:1). Hála azonban Istennek, mert úgy döntött, hogy elküldi Fiát, Jézust, a világba. Jézus Krisztus bűntől teljesen mentes életet élt, kereszthalála által pedig megfizette azt büntetést, ami jogosan nekünk járt volna.
Charles Wesley “És mégis lehet?” című dicshimnusza így magasztalja az Urat az Ő csodálatos szeretetéért:
“Elhagyta Atyja trónját az egekben fent,
Ingyenvaló, végtelen kegyelme kedvéért!
Teljesen kiüresíté magát, mégis szeretettel telt,
És vérét ontotta Ádám tehetetlen neméért. . .
Csodálatos szeretet! Vajon miképp lehet,
hogy Te, Istenem, kellett meghalj érettem?”
Valójában Isten irántunk való nagy szeretete az egyetlen oka annak, hogy Ő ilyen lenyűgöző ajándékot kínál nekünk – minden bűnünk bocsánatának ingyen-ajándékát! János evangéliumának 3:16-18 igeverse által Isten ma is így nyújtja felénk megtartó jobbját: “Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.”
English
Minden ember jónak születik?
