Kérdés
Jónást valóban lenyelte egy cethal?
Válasz
Jónás története egy csodálatos feljegyzés egy engedetlen prófétáról, aki, miután egy bálna (vagy „nagy hal" – lásd lent) lenyelte, majd kihányta a partra, vonakodva megtérésre vezette Ninive kárhozott városát. A bibliai történetet a szkeptikusok gyakran kritizálják csodával határos tartalma miatt. Ezek közé a csodák közé tartozik:
• a mediterrán vihar, amelyet egyaránt Isten támasztott és csendesített le (1:4-16).
• az óriási hal, amelyet Isten rendelt, hogy lenyelje a prófétát, miután a hajó legénysége a tengerbe vetette (1:17).
• az a tény, hogy Jónás vagy túlélt a hal gyomrában három éjjelt és három napot, vagy feltámadt a halottaiból, minekutána a hal kiöklendezte a partra, attól függően, hogy miként értelmezzük a szöveget (1:17).
• Isten parancsára a hal kihányta Jónást a partra (2:10).
• a tök, amelyet Isten rendelt el, gyorsan kinőjön, és Jónásnak árnyékkal szolgáljon (4:6).
• a féreg, amelyet Isten rendelt el, hogy megtámadja és elhervassza az árnyékot adó tököt (4:7).
• a tikkasztó szél, amelyet Isten rendelt el, hogy gyötörje Jónást (4:8).
A kritikusok Ninive megtérését is nehezen hihetőnek tartják, noha ez gyakorlatilag nem minősül csodának. Valójában Ninive megtérése teljesen logikusnak tűnik, tekintve, hogy Jónás természetfeletti módon érkezett a Földközi-tenger partjára az ókori világnak azon a részén, ahol a Dágon kultusz virágzott. Dágon egy halisten volt, aki nagy népszerűségnek örvendett a mezopotámiai és a Földközi-tenger keleti partján levő területek panteonjában. A Biblia is többször említi a filiszteusok kapcsán (Bírák 16:23-24, 1Sámuale 5:1-7, 1Krónikák 10:8-12). Ninive és a térség templomaiban és palotáiban több, Dágont ábrázoló képet találtak. Néhány esetben egy halat viselő férfiként ábrázolják. Máskor félig ember, félig halként jelenik meg, egy fajta férfi szirénként.
Ami pedig Jónás ninivéi sikerét illeti, Henry Clay Trumbull orientalista rátapint a lényegre: „Mi szerezhetett volna nagyobb hírverést Jónásnak, az isteni hírnöknek Ninivében mint az, hogy egy nagy hal szájából vetődött ki, szemtanúk szeme láttára, mondjuk Fönícia partjain, ahol a halisten volt az imádat legfőbb tárgya? Egy ilyen esemény elkerülhetetlenül felborzolhatta volna a keleti emberek változékony kedélyét, és nagy sokaság lett volna hajlandó követni a halisten látszólag új megjelenési formáját, hírül adva, miként jött ki a tengerből, hogy küldetését teljesítse abban a városban, ahol a halisten imádatának központja volt (H. Clay Trumbull, "Jonah in Nineveh," Journal of Biblical Literature, Vol. 2, No.1, 1892, 56. old.).
Némely tudós úgy véli, hogy Jónás kinézete, amelyet a hal gyomorsavai minden bizonnyal kifehérítettek, nagyban hozzájárulhatott ügyének sikeréhez. Ha ez valóban így volt, a ninivebelieket egy olyan ember köszöntötte, akinek bőre, haja és ruhája színe kísértetiesen kifehéredett, ráadásul egy frenetikus csoport követte, akik azt állították, hogy látták, amint egy nagy hal hányta ki őt a partra (és ki tudja, milyen színes túlzásokkal egészítették ki).
Jónásnak csak annyit kellett tennie, hogy bebocsátást nyerjen a királyhoz, akinek, elhívén, hogy Jónás üzenete közelgő ítéletet hoz rá, lett volna hatalma egy, az egész városra kiterjedő böjtölő és bűnbánó napot elrendelni. A bibliai feljegyzés szerint pontosan ez történt (Jónás 3:6-9). Látjuk tehát, hogy mivel Jónást egy nagy hal köpte a partra, Ninive megtérése egy logikus lépés volt.
Ami pedig Jónás vízbéli élményét illeti (ami ennek a történetnek a veleje), noha nincs rá meggyőző történelmi bizonyíték, hogy egy hal valóban lenyelte volna Jónást, aki aztán túlélve, beszámolhatott erről, találunk néhány provokatív, ezt alátámasztó érvet. A Kr.e.-i. században egy Bérósszosz névre hallgató babiloni pap/történész beszámolt egy Oannész nevű mitikus lényről, aki, Bérósszosz szerint a tengerből jött fel, hogy isteni bölcsességre tanítsa az embereket. A tudósok ezt a titokzatos hal-embert általában a babiloni vízistennel, Éával (más néven Enki) azonosítják. Az érdekességét Bérósszosz feljegyzésének a névválasztás adja: Oannész.
Bérósszosz a helleinsta korszakban, görögül írt. Oannész csak egy betűvel kevesebb, mint a görög Joannész név. Joannész történetesen egyike annak a két görög névnek, amelyet a görög Újszövetség felváltva használ a héber Yonah (Jónás) névre, amely viszont (a magyar János név alapjaként szolgáló) Yohanan beceneve (ld. János 1:42, 21:15 és Máté 16:17). Megfordítva, mind a Joannész, mind a Jonász (a másik görög szó, amelyet az Újszövetségben Jónásra használnak), a Septuagintában (a héber Ószövetség görög fordítása) felváltva használatos a héber Yohanan megnevezésére. Vessük össze a 2Királyok 25:23-t és az 1Krónikák 3:24-et a Septuagintában a héber Ószövetség azonos szakaszaival.
Ami a Joannészból hiányzó J-t illeti, Trumbull professzor szerint (aki, állítása szerint, mielőtt megírta volna az erre vonatkozó cikkét, megvitatta a kérdést a neves asszirológussal, Dr. Herman V. Hilprechttel) „Az asszír átírásokban az idegen eredetű szavak J betűje I-vé válik, vagy teljesen eltűnik, ezért a Jónás görög megfelelője, Joannész, az asszírban Ioannészként vagy Oannészként jelenne meg (Trumbull, uo. 58. old.).
Ninive asszír város volt. Ez alapvetően azt jelenti, hogy Bérósszosz egy Jónás nevű hal-emberről számolt be, aki a tengerből jött elő, hogy isteni bölcsességet adjon át az embereknek – ami egy lenyűgöző alátámasztása a héber feljegyzésnek.
Bérósszosz azt állította, hogy hivatalos babiloni forrásokból nyerte információit. Bérósszosz előtt 300 évvel, Kr.e. 612-ben, a babiloniak Nabopolasszár király vezetésével meghódították Ninivét. Nagyon elképzelhető, bár spekulatív feltételezés, hogy Bérósszosz feljegyzése Jónás ninivéi sikerének történetét örökíti meg. Ha egy így van, akkor úgy tűnik, hogy Jónást három évszázadon át istenítették és mitologizálták, először az asszírok, akik kétség kívül a hal-istenükkel, Dágonnal azonosították, majd később a babiloniak, akik, úgy tűnik, a maguk vízistenével, Éával keresztezték.
Bérósszosz feljegyzése mellett Jónás máshol is megjelenik Izrael krónikáiban mint az a próféta, aki megjövendölte II. Jeroboám katonai sikereit Szíriával szemben a Kr.e.-i 8. században (2Királyok 14:25). Jónásról azt tudjuk, hogy Amittaj fia (Jónás 1:1), és a Galilea síkvidékén található Gát-héferből származott. Josephus Flavius szintén feleleveníti ezeket a részleteket A zsidók története c. művében (10. fejezet, 2. bekezdés). Jónás nem egy elképzelt figura volt, akit arra találtak ki, hogy eljátssza az engedetlen prófétát, akit lenyel egy hal. Része volt Izrael profetikus történelmének.
Ami Ninive városát illeti, miután 2500 évig homály fedte, a 19. században újból felfedezték. Ma úgy vélik, megsemmisítése idején a világ legnagyobb városa volt (ld. Tertius Chandler: Four Thousand Years of Urban Growth: An Historical Census). Sir Austen Henry Layard, aki megörökítette Ninive újra felfedezését a Discoveries at Niniveh c. klasszikusában, azt írta, hogy a nagy Ninive kerülete pontosan három napi járóföldnyi volt, ahogy azt a Jónás 3:3-ban is olvassuk (Austen Henry Layard. A Popular Account of Discoveries at Nineveh, J. C. Derby: New York, 1854, 314. old.). Újra felfedezése előtt a szkeptikusok kinevették annak lehetőségét, hogy az ókori világban egy ekkora város létezhetett volna. Ami azt illeti, a szkeptikusok mindenestől tagadták Ninive létezését. Amikor az 1800-as évek közepén újra felfedezték, figyelemre méltó bizonyítékot szerzett a Bibliának, amely 18-szor említi Ninivét név szerint, és két teljes könyvet szentel a város sorsának (Jónás és Náhum).
Érdekes megfigyelni, hogy hol találták meg az elveszett Ninivét. Két mesterséges domb alatt rejtőzött Moszul közelében a mai Irak területén. Ez a két domb helyi nevén Kuyunjik és Nabi Yunus. A Nabi Yunus történetesen Jónás próféta arab neve. Ninive elveszett városát egy olyan ókori, romokra épült domb alá temették, amely Jónás próféta nevét viseli.
Ami pedig a bálnát illeti, a Biblia nem nevezi meg konkrétan, hogy milyen tengeri állat nyelte le Jónást. A legtöbben úgy vélik, hogy egy ámbráscet (más néven cethal) volt az. Ugyanakkor nem kizárt, hogy egy fehér cápa volt. Az Ószövetségben használt héber kifejezés a gádól dág, ami szó szerint nagy halat jelent. Az újszövetségi görög szó a kétosz, ami egyszerűen tengeri lényt jelent. A Földközi-tenger faunájában legalább két faj létezik, amelyről tudjuk, hogy egészben lenyelhet egy embert. Ezek az ámbráscet és a fehér cápa. Mindkét teremtmény a Földközi-tengerben portyázik, és a tengerészek már az őskorban is megfigyelték őket a térségben. Arisztotelész a Kr.e. 4. században írt Historia Animalium c. művében már mindkét fajról beszámolt.
Most tehát a négy főbb szereplő közül három már megvan: Jónás, Ninive és az emberevő hal. Már csak a negyedik jelentős szereplő hiányzik: Isten. A szkeptikusok lehurrogják a Jónás könyvében található csodákat, mintha ilyen eseményeket generáló mechanizmusok teljesen lehetetlenek volnának. Ez részrehajlás. Mi azonban hajlandóak vagyunk elhinni, hogy van Valaki, aki képes a természeti jelenségeket ilyen természetfeletti módon irányítani. Hisszük, hogy Ő a teremtője a természeti világnak, és ezért a természet nem korlátozza Őt. Istennek hívjuk, és hisszük, hogy Ő küldte Jónást Ninivébe, hogy az emberek megtérését kimunkálja.
Isten sok különböző módon mutatta meg magát a történelem során, amelyek közül a legcsodálatosabb, hogy Jézus Krisztus személyében testet öltött. Jézus nemcsak okot ad rá, hogy higgyünk egy olyasvalaki létezésében, aki csodákra képes, hanem bizonyosságot is ad, hogy ilyen eseményekre valóban sor került.
Jézus úgy beszélt Jónás megpróbáltatásáról, mint egy valós történelmi eseményről. Tipológiai metaforaként használta a saját keresztre feszítésére és feltámadására, amely már maga is egy csoda volt. Máté így idézi Jézust: „Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel. A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására; ámde itt nagyobb van Jónásnál" (Máté 12:40-41; vö. Lukács 11:29-30, 32).
A bizonyítékok azt támasztják alá, hogy minden hívő bizonyosan elhihesse Jónás történetét, és arra késztetik a szkeptikusokat, hogy kétszer is gondolják meg, mielőtt meseként leírnák azt.
English
Jónást valóban lenyelte egy cethal?
