Kérdés
Mit mond a Biblia a karmáról?
Válasz
A karma a buddhista és hindu vallásokban ismert teológiai fogalom. Arra az elgondolásra utal, mely szerint az ember életvitele határozza meg, hogy a reinkarnációt követően milyen minőségben élheti új életét. Aki jelenleg önzetlenül, kedvesen és szentül él, az jutalomképpen kellemes létformában születhet újjá. Az önző és gonosz ember ezzel szemben valamilyen kevésbé kívánatos formában testesül meg újra. Más szóval: ki-ki azt aratja a következő életében, amit a mostaniban elvet. A karma a reinkarnációba vetett hiten alapul. A Biblia elutasítja a reinkarnáció tanát, ezért a karmát sem támogatja.
A Zsidók 9:27-ben ez áll: „elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik”. Ez a bibliavers két fontos dolgot szögez le, amelyek alapján a keresztények mind a reinkarnáció, mind a karma létezését tagadják. Először is úgy olvassuk, hogy „elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak”, vagyis minden ember csak egyszer születik, és egyszer hal meg. Nincs szó élet, halál és újjászületés végtelen körforgásáról, ami a reinkarnáció-elmélet alaptétele. Másodszor, azt mondja, hogy a halálunk után ítélet vár ránk, vagyis – a reinkarnáció és a karma tanával ellentétben – nem kapunk második esélyt arra, hogy jobb életet éljünk. Csak egy lehetőségünk van arra, hogy Isten tervéhez igazítsuk az életünket.
A Biblia sokhelyütt beszél a vetés és aratás törvényéről. A Jób 4:8-ban ez áll: „Ahogyan én láttam, a hamisságot szántók és a vészt vetők ugyanazt aratják.” A Zsoltárok 126:5-ben így olvassuk: „Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak!” A Lukács 12:24 pedig a következőképpen tanít: „Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál!” A fenti versekben és a vetésről és aratásról szóló más helyeken is azt látjuk, hogy az ember nem a jövőben, hanem még ebben az életben elnyeri tettei jutalmát. Jelenlegi történésekről olvasunk, és az is világos az idézett igékből, hogy a learatandó gyümölcs megfelel a cselekedeteknek. Ezenkívül az, hogy mit vetünk ebben az életben, azt is meghatározza, hogy a halálunk után milyen jutalom vagy büntetés vár ránk.
A halál után nem reinkarnálódunk, azaz nem születünk újjá egy másik földi testben, hanem vagy örök szenvedésben lesz részünk a pokolban (Mt 25:46), vagy örökké a mennyben leszünk Jézussal, aki az életét adta azért, hogy mi örökké vele lehessünk. Földi életünket e célt szem előtt tartva kell tehát élnünk. Pál apostol így írt a Galata 6:8-9-nen: „aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet. A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.”
Végezetül ne feledjük, hogy Jézus kereszthalálának gyümölcseként arathatjuk le az örök életet, éspedig akkor, ha hiszünk benne. Az Efézus 2:8-9-ben ez áll: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” Láthatjuk tehát, hogy a reinkarnáció és a karma tana összeegyeztethetetlen azzal, amit a Biblia tanít életről, halálról, valamint az örök élettel kapcsolatos vetésről és aratásról.
English
Mit mond a Biblia a karmáról?
