Kérdés
A Biblia tényleg alátámasztja a házasság érvénytelenítésének katolikus gyakorlatát?
Válasz
A katolikus egyházban a hét szentséget – a keresztséget, az eucharisztiát vagy Oltáriszentséget, a bérmálást, a betegek kenetét, a bűnbocsánatot, a házasságot és az egyházi rendet – a (belső) kegyelem olyan külső megnyilvánulásainak tekintik, melyeket – az egyház állítása szerint – mind maga Krisztus rendelt el. A fentiek a lelki üdvösség elérésének (szükséges és elengedhetetlen) alkotóelemei – legalább is a római katolikus egyház tanai szerint. A katolikus egyház tanítása kimondja, hogy ezen szentségeket – melyek nézetük szerint az üdvösség alapját képezik – nem lehet csak úgy figyelemen kívül hagyni, vagy a margóra tolni. Egy szentséget / egy adott szentség vételét kizárólag abban az esetben lehet visszavonni, ha az már abban a pillanatban is törvénytelennek számított, mikor abban valakit részesítettek (például ha valaki hamisan azt állította, hogy gyermekkeresztségben részesült, csak hogy egyházi esküvője lehessen – a fordító megjegyzése). Mivel a katolikus egyház felismerte, hogy ez időről időre előfordulhat, létrehozta a katolikus házasság érvénytelenítésének hivatalos eljárását, amely a szóban forgó szentséget kezdettől fogva érvénytelennek nyilvánítja.
Az ún. szentségi házasság érvénytelenítését pontos megnevezése szerint érvénytelenségi nyilatkozatnak titulálják. Bár ez a hét szentség bármelyikére alkalmazható, végrehajtását leggyakrabban a házasságkötés esetében kérik. Mivel a katolikus egyház úgy tartja, hogy egy házaspár semmilyen okból kifolyólag nem válhat el, így a válást nem ismeri el a házasság érvényes, törvényes lezárásaként. Ebből az is következik, hogy egy katolikus pap azon esetben sem adja össze az előzetesen elvált személyeket, ha a válás a katolikus egyházhoz való csatlakozás előtt történt, de még akkor sem, ha a válás azelőtt következett be, hogy az elvált fél valóban megérthette volna tette súlyát és következményeit.
A házasság érvénytelenítése nem vet véget azon (jótékony) hatásoknak, melyek a római katolikus egyház tanítása szerint az adott szentség vételéből erednek. Az érvénytelenítés sokkal inkább azt jelenti, hogy a szóban forgó szentség valójában kezdettől fogva érvénytelen volt, így a benne részesülőt úgy kezelik, mintha soha nem is kapta volna meg azt. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy abból a házasságból származó gyermekeket mostantól házasságon kívülieknek tekintenék, vagy hogy a volt házastársak bármiféle paráznaságot követtek volna el – csupán azt, hogy a szentség vételébe valamiféle hiba csúszott.
A katolikus egyház legkülönbözőbb okokból érvénytelenítheti a házasságot. A leggyakoribb okok között szerepel a kellő megfontolás hiánya, a kölcsönös beleegyezés elvének sérülése, valamint a pszichológiai alkalmatlanság. Ezen eseteket egyházi törvényszékek elé terjesztik (lat. tribunal). Egyes érvénytelenítések kisebb alaki problémák miatt történnek, és ritkán igényelnek többet a megfelelő űrlapok kitöltésénél; például ha az egyik félnek a házasság megkötésének idején már volt korábbi köteléke (vagyis a szó katolikus értelmében valaha házas volt). Megkülönböztetnek formai hibákat is, amely például nem katolikus papok által kötött házasságokra, vagy a katolikus egyházon kívül tartott esküvők esetére vonatkozik. A jóváhagyott érvénytelenítések nagyobbik fele ilyen formai hibákra vezethető vissza.
Felmerül azonban a kérdés, hogy a katolikus házasság érvénytelenítésének koncepciója vajon bibliai koncepció-e? A házasság szentségét illetően angolul beszélő olvasóink elolvashatják a hét katolikus szentségről szóló cikkünket “Are the seven Catholic sacraments biblical?” címmel. A házasságról mint szentségről alkotott római katolikus felfogás már önmagában bibliaellenes, így ez eleve ingatag alapokra helyezi a házasság érvénytelenítésének koncepcióját is. A katolikus tanítás egyaránt alapszik a Szentíráson és az egyházi hagyományon. Jézus szavaira-, melyek szerint “... a mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza” (Máté 19:6, Márk 10:9), valamint arra az egyházi hagyományra alapozva, miszerint a szentségek vétele kitörölhetetlen nyomot hagy azok fogadója lelkében, a katolikus egyház azt tanítja, hogy a házasság NEM szűnhet meg. A katolikus egyház nem hagyja figyelmen kívül a Máté 5:32 és 19:9 igeverseket, melyek csak a másik házas fél házasságtörése esetén engedik meg a válást. Nem, valójában ennél sokkal aggasztóbb módon kezelik a kérdést. Az egyik katolikus Biblia-fordítás szerint a Máté 5:32 és 19:9 igerészei is így szólnak: “Aki elválik a feleségétől (HACSAK A HÁZASSÁG NEM TÖRVÉNYTELEN), házasságtörést követ el vele, és aki elvált nőt vesz feleségül, házasságtörést követ el”. A “törvénytelen házasság” kifejezés a nem katolikus fordításokban azonban nem található meg; (a különböző fordítások szerint) Jézus “(házastársi) hűtlenségről”, “házasságtörésről” vagy “paráznaságról” beszél. Úgy tűnik, hogy a katolikus fordítás szóhasználata nem az eredeti szövegen alapszik, így annak foganatosítása nem szolgál más célt azon kívül, mint hogy a katolikus egyház saját doktrínáját alátámassza.
Bár Jézus azt tanította, hogy a válás lehetősége csupán az ember keményszívűsége miatt került be a törvénybe (Máté 19:8), és hogy Isten eredeti szándéka mindig is az volt, hogy a házastársak soha ne váljanak el (1.Mózes 2:24), a paráznaság/házastársi hűtlenség esetében mégis kivételt tett. A katolikus egyház házasságról szóló tanítása ennek tényét nem hagyja figyelmen kívül; inkább szándékosan félrefordítja a Szentírást, hogy a megszakíthatatlan, végnélküli házasságról szóló saját, bibliaellenes tanítását alátámassza, csak hogy aztán megalkossa az érvénytelenítési eljárást, hogy általa létrehozza a katolikusok által jóváhagyott útját annak, hogy az említett házasságot érvénytelennek nyilvánítva megszüntessék. A katolikus házasság érvénytelenítési eljárása abban a vonatkozásában is bibliaellenes, hogy Jézus kizárólag a szexuális erkölcstelenség/házastársi hűtlenség okán engedte meg a házasság megszüntetését, az érvénytelenítési eljárás ezzel szemben viszont sok-sok más okot elégséges oknak tart a válásra, csak épp azt az egyet nem, amelyet Jézus említett. A válás egyetlen bibliai okát a katolikus egyház tehát nem tekinti érvényesnek, sőt, egy új, bibliaellenes listát állít össze a házasság felbontásának lehetséges okairól.
A római katolikus egyház házasság-érvénytelenítési gyakorlata nem biblikus. Egy nem biblikus felfogáson alapszik, mégpedig a kegyelmet közvetítő szentségek koncepcióján. Lényegét tekintve ez egy “kibúvó” az alól, amit a Biblia házasságként definiál. Tudatosan figyelmen kívül hagyja viszont azt, amit a Biblia a házasságról, a válásról és a házastársi hűtlenségről nagyon is kijelent. A házasság érvénytelenítésének katolikus gyakorlata lényegében egy olyan tanítás elől való bibliaellenes menekvés, ami már maga is bibliaellenes.
English
A Biblia tényleg alátámasztja a házasság érvénytelenítésének katolikus gyakorlatát?
