Kérdés
Hogyan lehetséges az, hogy a katolikusok képesek ördögöket űzni, holott számos hitük szembemegy a Biblia tanításával?
Válasz
Az olyan filmek, mint például Az ördögűző és az Ördögűzés Emily Rose üdvéért nem minden vonatkozásukban-, de bizonyos fokig valós eseményeken alapulnak. Ezekben visszatérő elem, hogy katolikus papok űzik ki a démonokat az emberekből. Ez egyeseket már arra késztetett, hogy elmerengjenek azon, hogy amennyiben az ilyen ördögűzések valóban megtörténhetnek, akkor vajon hogyan végezhetik azt katolikusok: a katolikus hitelveknek vajmi kevés közük van Isten élő Igéjéhez, így a katolikusok között kiugróan magas az újjá nem született emberek száma. Emiatt sokan nem tekintik őket keresztényeknek (azaz Krisztus követőinek lásd János 1:14).
Ha azonban csak odabökjük, hogy a katolikusok nem tekinthetők keresztényeknek, akkor túlságosan pontatlanul és szeretetlenül fogalmazunk. Azt viszont már minden körültekintés mellett bátran kijelenthetjük, hogy katolikus vallás sok mindent tanít, ami egyenesen szembemegy Isten Igéjével. Igaz hívek azonban minden tévtanítással rogyásig rakott felekezetben-, így még a katolikus egyházban is léteznek. Ők azok, akik élő kapcsolatban lehetnek az egyszülött Fiúval, akik így valóban képesek az Isten által előre elkészített jó cselekedetekben járni (Efézusbeliekhez 2:10) és sok jót tenni a világban. Attól, hogy valaki katolikus, még nem lesz keresztény, de nem is feltétlenül akadályozza meg abban, hogy egy napon újjászületett hívővé váljon. Mielőtt olvasónk megütközne az elhangzottakon, kérjük olvassa el oldalunkon a következő cikkeket: “A katolicizmus tényleg egy hamis vallás? A katolikusok tényleg megváltásban részesülnek?”, valamint “Én katolikus vagyok. Miért kellene megfontolnom, hogy kereszténnyé váljak?”.
Az ördögűzések kapcsán felmerülő második szempont az, hogy a csodákat nagyon is meg lehet hamisítani (2.Thesszalonikabeliekhez 2:9). Maga Jézus mondta, hogy vannak olyanok, akik sosem voltak igazán az Övéi, mégis csodás jeleket tesznek, így még az ördögöket is űznek az Ő nevében. Az Úr Jézus Máté evangéliumának 7:22-23 igerészben elhangzó figyelmeztetése ma is így cseng füleinkben: “Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.” Az ítélet napján lesznek olyanok, akik mivel a múltban démonokat űztek ki (és más nagy dolgokat tettek az Úr nevében), azt hiszik, hogy jótetteik miatt üdvözülnek (ez utóbbi a vallás definíciója – a hit általi üdvözülés ezzel szemben sosem emberi tetteken, hanem mindig Isten könyörülő irgalmán alapszik – a fordító megjegyzése). Ezek az emberek a külső szemnek akarván tetszelegni átvették a vélt kereszténység minden modorosságát. Meglehet, hogy értelmi szinten még egyet is értettek a Biblia néhány tanításával, valójában azonban csak nevükben voltak keresztények (lásd a harmadik parancsolat valós jelentését - 2.Mózes 20:7). Életüket és szívüket, azaz a belső, szemmel nem látható lényük teljességét, viszont sosem adták át Krisztusnak. Ezen névleges keresztények az Ítélet napján meg fogják tapasztalni, hogy a lelkiségük minden külsőségben gazdag megnyilvánulása sem lesz elég ahhoz, hogy bebocsátást nyerjenek a mennybe; bármilyen csodákat és jeleket is tettek, azokat nem Isten Szent Lelkének erejéből és felhatalmazásából vitték véghez. Sajnos ma is sokan válnak áldozatává azon lélek-gyilkos filozófiának, mely szerint a jó cselekedetekkel ki lehet érdemelni az üdvösséget.
A Sátán persze rendelkezik hatalommal (amit Isten korlátoz), amelyet arra használ, hogy megtévesszen minket és figyelmünket elterelje az Igazságról (János 14:6). Szöget kell üssön az ember fejében, hogy a fáraó udvarában levő varázslók a Mózesen keresztül megnyilvánuló Isten majdnem minden csodáját képesek voltak megismételni (2.Mózes 7:22; 8:7). Azonban volt egy jól tapintható határ, amin túl már varázslásaik sokaságával sem juthattak. Végtére Isten hatalma a varázslásaik mögött álló minden bukott angyali entitást megkötözött és legyőzött (2.Mózes 7:11-12; 2.Mózes 12:12). Könnyen lehet, hogy a katolikus ördögűzések is hasonló ”csodák”, amelyek célja az, hogy hitelt kölcsönözzenek a katolikus tévtanításoknak, hogy “bizonyítsák” a talizmánok és rituálék erejét, de végső soron tévelygésre vigyék-, és ezáltal örök kárhozatba taszítsák az azt követők lelkeit.
Az Apostolok Cselekedeteinek 19:13-16 igerésze olyan ördögűzőkről emlékezik meg, akik nem voltak élő kapcsolatban az Úr Jézussal, mégis megpróbáltak az Ő hatalmát felhasználva démonokat űzni: “Elkezdték pedig némelyek a lézengő zsidó ördögűzők közül az Úr Jézus nevét hívni azokra, a kikben gonosz lelkek valának, mondván: Kényszerítünk titeket a Jézusra, kit Pál prédikál. Valának pedig némelyek Skévának, egy zsidó főpapnak fiai heten, a kik ezt mívelik vala. Felelvén pedig a gonosz lélek, monda: A Jézust ismerem, Pálról is tudok; de ti kicsodák vagytok? És reájok ugorván az az ember, a kiben a gonosz lélek vala, és legyőzvén őket, hatalmat vőn rajtuk annyira, hogy mezítelenen és megsebesülve szaladának ki abból a házból.” A valós hatalom nem Jézus nevének mantraszerű kimondásában, a “szenteltvízzel” való locsolásban, vagy a pap(!) stólájának megérintésében rejlik (vö. Márk 5:24-34), hanem abban, hogy személyesen ismerjük Jézust.
A démonok valóságosak. A Sátán szintén az. Sátán azonban egy mesteri szélhámos és minden hazugság atyja (János 8:44; 2.Korinthusbeliekhez 11:14). A démonok azon képessége, mely által csapdába csalják a hiszékeny embereket, gyakran meghaladja az emberek arra való képességét, hogy felismerjék az effajta megtévesztést (2.Korinthusbeliekhez 2:11; 1.Péter 5:8). Ha célja elérését éppen az szolgálja, hogy emberi testbe bújjon, akkor a démonnak - bizonyos keretek között - hatalmában van ezt megtenni. Ha ügyét azonban az lendíti előre, hogy úgy tegyen, mintha parancsra kibújna onnan, akkor azt is megteheti. A Sátán nagyon is együttműködhet egy nem üdvözült “ördögűzővel”, hogy lufi módjára felfújja annak emberi büszkeségét, és ezáltal növelje a gonosz feletti vélt hatalmába vetett (ön)bizalmát, valamint hogy a szemtanúkat egy a lelket megváltani nem képes, tévtanításokkal terhes vallás követésére késztesse. Az ördögűzés-színjáték “megrendezésének” tehát az is lehet célja, hogy még mélyebb szellemi csapdába ejtse azokat, akik katolikus elöljárókhoz fordulnak segítségért.
Az egyetlen erő, amely garantáltan minden alkalommal legyőzi a Sátánt kizárólag a Szentlélek ereje, amely az Isten fegyverzetével felvértezett hívőben lakozik (Efézusbeliekhez 6:11-17; 2.Korinthusbeliekhez 10:4). Ha megalázzuk magunkat Isten hatalmas keze alatt (1.Péter 5:6), akkor képesek leszünk ellenállni az ördögnek, és ő elfut előlünk (Jakab 4:7).
English
Hogyan lehetséges az, hogy a katolikusok képesek ördögöket űzni, holott számos hitük szembemegy a Biblia tanításával?
