Kérdés
Isten kegyelme és igazságossága hogyan dolgozik együtt a megváltásban?
Válasz
Isten igazsága és kegyelme valósággal elválaszthatatlanok egymástól. Summásan azt mondhatjuk, hogy Isten igazsága a vétségekért jogosan kijáró büntetés felfüggesztését is magába foglalja. Ezt Jézus Krisztus helyettesítő áldozatán-, a bűnös emberért önként vállalt kezességén keresztül éri el. Az Úr irántunk való kegyelme az érdemtelen embernek való megbocsátáson túl, a bűnössel való együttérzést is szívén viseli. Isten személyiségének ezen két aspektusa, azaz kegyelme és igazságossága teljes és megbonthatatlan egységben működnek együtt.
A Szentírás számos alkalommal hivatkozik Isten kegyelmére. A Ószövetség 290-nél is több igeverse tartalmaz közvetlen kijelentést Isten kegyelméről, de az Újszövetségben is 70 idézetet találunk, melyek mind Isten követői iránt való nagy könyörületéről szólnak.
Isten Ninive városának mindazon lakóihoz is kegyelmes volt, akik Jónás próféta prédikálására megtértek. Jónás a következő szavakkal könyörgött az Úrhoz, és egyben így jellemezte Őt: "..irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú és a gonosz miatt [is] bánkódó" (Jónás 4:2). Dávid király pedig így szólt Istenről a Szent Lélek által: "Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez" (Zsoltárok 145: 8-9).
A Biblia azonban Isten el nem múló igazságáról, és a bűn miatt fellángoló haragjáról is beszél. Isten tökéletes igazságossága valóban lénye meghatározó eleme: "...nincs több Isten nálam, igaz Isten és megtartó nincs kívülem" (Ézsaiás 45:21). Máshol így tesz bizonyságot az Ige: "(Isten) Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!" (5.Mózes 32: 4 - betoldva).
Az újszövetségi igében Isten Szent Lelke ezekkel a szavakkal adja tudtunkra Pál apostolon keresztül, hogy miért jön el Isten ítélete az emberiségre: "Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, a mi bálványimádás; Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira" (Kolossébeliekhez 3:5-6).
A Szentírás tehát hűen szemlélteti Isten könyörületességének tényét, de arról sem hallgat, hogy Ő igaz, és ezért egy napon meglátogatja majd a világ minden álnokságát ítélettel.
A világ minden olyan vallásában, mely egy legfelsőbb isten létezésében hisz, az ún. isten irgalmasságát mindig csak az igazság kárára tudja érvényesíteni, tehát a kegyelem gyakorlása mindig az igazság rovására megy végbe. Így például az iszlámban lehetséges az, hogy Allah könyörül egy személyen, erre azonban csak úgy kerülhet sor, hogy a törvénysértésért járó büntetést "simán" eltörli. Más szavakkal tehát, a jogosan járó büntetésre egy vastag sminkréteg kerül, hogy a kegyelem egyáltalán teret kaphasson. A fél szemére (önszántából) vak isten önkényesen hatályon kívül helyezi azokat a rendeléseket, melyeket ő maga hívott életbe, pusztán hogy kegyelmes lehessen. Ez a kiszámíthatatlanság, önmagában való megosztottság, és szeszélyes önkény a különféle vallások isteneinek igencsak sajátja, nem így a Biblia Istenének, Akinél változás-, vagy a változásnak árnyéka sincs. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy ingatag erkölcsi elvárások homályában, illetve az erkölcsi normák rapszodikus érvényesítése esetén, a bűn elkövetése végtére még akár kifizetődő is lehet.
Gondoljunk csak bele, hogy mi történne, ha egy emberi bíró viselkedne így! Belátható, hogy igen sok ember kezdeményezné peres ügye felülvizsgálatát, sőt, élne panasszal. A bírónak ugyanis nem az a feladata, hogy a törvényt felülbírálja, hanem hogy arról gondoskodjon, hogy a létező törvényeket az elé tárt konkrét esetben helyesen alkalmazza, és ezáltal - jó esetben - igazságszolgáltatás (és nem csupán jogszolgáltatás) történjen. Egyszerűbben kifejezve, az a bíró, aki nagyívű gondatlansággal tudatosan figyelmen kívül hagyja a törvény előírásait, nem csupán hivatalát, de az igazságot is elárulja.
A bibliahű kereszténység annak tekintetében is egyedülálló, hogy Isten kegyelme pontosan az igazság érvényesítésén keresztül mutatkozik meg. Isten nem teszi félre az igazságot csupán hogy valami kegyelmes Isten képében tetszeleghessen - ez túl kicsinyes és olcsó húzás volna Tőle. A Biblia világos tanítása szerint ehelyett a következő megy végbe: Isten bűneink jogos büntetését, Jézus Krisztus helyettesítő áldozata keretében, önmagán hajtja végre a kereszten (hiszen az Atya és a Fiú egy - lásd János 17:19-22). Mivel tehát az igazság a bűnök következményeinek érvényesítése által immáron teret kapott, Isten minden olyan érdemtelen bűnös emberre kiterjeszti kegyelmét, aki egyedül Őbenne reménykedik, aki kizárólag Tőle várja lelki üdvösségét. Az igazságosság előre lefektetett mércéje teljességgel betöltetik, nem csorbul, és nem lesz (ideiglenesen?) hatályon kívül helyezve, mint más ún. isteneknél.
Mikor az Úr Jézus Krisztus önszántából letette életét a bűnösökért, akkor Isten igazságosságának beteljesülését hozta el nekünk. Kereszthalála egyben Isten teljes pártatlanságának a bizonyítéka: Ő valóban egy olyan szent, Akinek nem hajlik maga felé a keze (hiszen még Magának, saját Fiának se kedvezett), egy olyan szőlősgazda, Aki nem más gereblyéjével veri a csalánt! Pál apostol Szent Lélek Istentől ihletett szavai ezt azonban lényegesen pontosabban és szebben fejezik ki: "Megigazulván ingyen az ő kegyelmébõl a Krisztus Jézusban való váltság által, kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt, az Isten hosszútűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, a ki a Jézus hitéből való" (Rómabeliekhez 3:24-26, kiemelve).
Mivel tehát Isten Jézust "eleve elrendelte", hogy bűneink engesztelő áldozata legyen, ezért az emberiség által elkövetett bűnök is (Ádámtól egészen Jézus Krisztus kereszthaláláig) már Isten kegyelmének és előre kiható irgalmának védernyeje alatt voltak. Isten teljesen igazságosan járt volna el, ha örök kárhozatra küldte volna az emberiséget (ugyanis az örökkévaló Isten ellen való sértés, vagy más szóval, az örök Élet ellen irányuló tettek logikus következménye az örök halál). Hosszútűrő nagy kegyelmében Ő, Aki maga a Szeretet, azonban másképp határozott. Irgalma már abban is jól körvonalazódott, hogy Ádámot és Évát nem rögtön sújtotta a fizikai halál, miután ettek a tiltott gyümölcsből (gondoljunk csak bele, hogy ennek a kegyelemnek köszönheti minden valaha élt ember a fizikai életét!). Istennek azonban már a bűneset bekövetkeztekor kész végzése volt arra nézve, hogy Megváltót küld az emberiségnek (1.Mózes 3:15). Ő már ekkor úgy szerette a világra egyszer majd megszülető összes embert, hogy egyszülött Fiát küldte el értünk (János 3:16), Aki, nem mellesleg, önszántából vállalkozott e feladatra. Krisztus Urunk minden valaha elkövetett (és emberi nézőpontból még jövőbeli-) bűnök tartozását “egy összegben” egyenlítette ki. Ő fizetett meg helyettünk. Isten igazsága így nem sérült, hiszen Jézus letette a bűnökért járó teljes kompenzációt – életet életért. Isten így már tényleg igaznak mondhat minden olyan embert, akik hitből és hittel befogadja az Úr Jézust életébe (Rómabeliekhez 3:26 - lásd a megigazítás szavunk eredeti jelentését). Isten fényes igazságossága és kegyelme a kereszten alácsorduló vércseppekben csillan meg a legszembeötlőbben. Igazságosság iránti szent igénye Jézus Krisztus vállaira nehezedett, és egészen a Seol völgyéig húzta le Őt. Isten kegyelme azonban mindenkit felszabadít(ott), aki csak hittel néz fel Őrá. A tökéletes kegyelem éppen a tökéletes igazságosság által jutott érvényre.
Mindezek eredményeként - Isten munkásságának köszönhtően - előállt az a jelen állapot, amelyben minden olyan ember, aki csak az Úr Jézusban bízik, megmenekül Isten jogos haragja elől, és örök büntetés helyett Isten irgalmát és nagy kegyelmét tapasztalja meg (Rómabeliekhez 8:1). Pál apostol így szólaltatja meg a kegyelem szívében lakó örök igazságot: "Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa" (Rómabeliekhez 5:9).
English
Isten kegyelme és igazságossága hogyan dolgozik együtt a megváltásban?
