Kérdés
Hogyan osztja szét Isten a kegyelmi ajándékokat? Megadja nekem Isten azt a kegyelmi ajándékot, amelyet én kérek?
Válasz
A Róma 12:3–8 és az 1 Korinthus 12 egyértelműen leszögezi, hogy az Úr dönti el, hogy melyik keresztyénnek melyik kegyelmi ajándékot adja. A kegyelmi ajándékok Krisztus teste építésére adatnak (1 Korinthus 12:7, 14:12). Az konkrétan nincs megemlítve, hogy mikor adatnak az ajándékok. A többség azt feltételezi, hogy a kegyelmi ajándékokat újjászületéskor kapjuk (az üdvösségben részesülés pillanatában). Vannak azonban olyan igeversek, amelyek arra utalhatnak, hogy később is ad Isten kegyelmi ajándékot. Az 1 Timóteus 4:14 és a 2 Timóteus 1:6 arra utal, hogy Timóteus szolgálatba állításakor „prófécia által” is kapott kegyelmi ajándékot. Ez azt jelentheti, hogy Timóteus szolgálatba állításakor az egyik presbiter egy olyan kegyelmi ajándékról beszélhetett, ami Timóteus szolgálatát segíthette majd a jövőben.
Az 1 Korinthus 12:28–31-ben és 14:12–13-ban azt olvassuk, hogy Isten választja ki az ajándékokat, nem mi. Ezek a szakaszok arra is utalnak, hogy nem mindenkinek lesz konkrét ajándéka. Pál arra buzdítja a korinthusi híveket, hogy ha kegyelmi ajándékokra vágynak, akkor az épülésüket jobban szolgáló ajándékokra törekedjenek, például a prófétálásra (Isten szavának kimondása mások épülésére). Nos, miért mondaná Pál nekik, hogy a „fontosabb” ajándékokra törekedjenek, ha már úgyis mindent megkaptak, és nincs is lehetőségük rá, hogy megtörténjék? Mindez oda vezet bennünket, hogy ahogyan Salamon bölcsességet kért Istentől, hogy népének jó uralkodója legyen, úgy Isten nekünk is megadja azokat az ajándékokat, melyek által hasznosabbak lehetünk a gyülekezet számára.
Mindezek mellett is az a helyzet, hogy az ajándékokat Isten osztja szét saját akarata, nem pedig a mi kedvünk szerint. Isten nem adna minden korinthusi keresztyénnek egy adott ajándékot — például a prófétálást — csak azért, mert nagyon vágynak rá. Ha megtenné, akkor mi lenne Krisztus testének egyéb funkcióival?
Egy dolog teljesen világos: ha Isten elrendel valamit, akkor ő a képességet is megadja hozzá. Ha Isten megbíz bennünket valamivel (például bizonyságtétellel, a szeretetre nem méltó szeretésével, egy-egy nemzet tanítvánnyá tételével stb.), akkor ő fel is készít bennünket arra. Lehet, hogy valaki nem nagyon tehetséges az evangélizálásban, de Isten minden keresztyénnek parancsba adta, hogy bizonyságot tegyen és tanítványokat képezzen (Máté 28:18–20; Cselekedetek 1:8). Mindnyájunkat elhívott az evangélizálásra, akár van erre kegyelmi ajándékunk, akár nincs. Lehet, hogy jobb tanító lesz abból az eltökélt keresztyén hívőből, aki buzgón tanulmányozza az Igét, és így fejleszti tanítói készségét, mint aki rendelkezik a tanítás kegyelmi ajándékával, de elhanyagolja azt.
Vajon a kegyelmi ajándékokat Krisztus befogadásával kapjuk, vagy az Istennel való együtt járásunk során fejlődnek ki? A válasz: mindkettő. Alapesetben az ajándékokat az üdvösségünkkel együtt kapjuk, de szellemi növekedésünkkel együtt ezeket is fejlesztenünk kell. Kegyelmi ajándékká fejlődhet-e valakinek a szíve vágya, ha ragaszkodik hozzá? Kívánhatunk-e bizonyos ajándékokat? Az 1 Korinthus 12:31 alapján úgy tűnik, hogy ez lehetséges: „törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra.” Úgy lehet egy bizonyos ajándékra vágyakozni, hogy azt az adott területet akarjuk fejleszteni. Ugyanakkor, ha ez nem Isten akarata, akkor bármilyen nagyon akarja is valaki, nem fogja megkapni. Isten bölcsessége végtelen; tudja, hogy mely ajándékokkal lesz valaki a leghasznosabb az ő királyságában.
Bármilyen komoly ajándék(ok)kal is rendelkezünk, mindnyájunk küldetése, hogy a kegyelmi ajándékok felsorolásában megnevezett területek egy jó részét kifejlesszük: a vendégszeretetet, az irgalmas cselekedeteket, egymás szolgálatát, az evangélium hirdetését stb. Miközben mi szeretetből és mások Isten dicsőségére történő felépítése céljából Istennek szolgálunk, ő dicsőséget szerez a nevének, növekedést hoz a gyülekezetben, bennünket pedig megjutalmaz (1 Korinthus 3:5–8, 12:31–14:1). Azt ígéri, hogy ha benne gyönyörködünk, akkor megadja szívünk kéréseit (Zsoltárok 37:4–5). Márpedig ez azt is jelenti, hogy úgy szolgáljunk neki, hogy közben ez számunkra életcélt és beteljesedést hoz.
English
Hogyan osztja szét Isten a kegyelmi ajándékokat? Megadja nekem Isten azt a kegyelmi ajándékot, amelyet én kérek?
