Kérdés
Hogyan tekintsen a keresztény hívő a kényszerbetegségre, más nevén az OCD-re?
Válasz
A kényszerbetegséget (angol megnevezés szerint Obsessive Compulsive Disorder – a továbbiakban OCD) korábban a szorongásos zavarok közé sorolták, az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) mára azonban már különálló kategóriát hozott neki létre. A kényszerbetegséget kényszeres gondolatok jellemzik, amelyek végül kényszeres magatartásformák fellépéshez vezetnek. A kényszerbetegségben szenvedő személy számára gondolatai tolakodónak és irányíthatatlannak tűnnek. Gondolati impulzusai szorongást váltanak ki belőle, és egyben arra késztetik, majd – szó szerint – arra kényszerítik őt, hogy a szorongás átmeneti enyhítése érdekében bizonyos cselekedeteket hajtson végre. A tolakodó gondolatok és a kényszeres rutinok ezen kettőse esetről esetre eltérő mértékben bénítja meg a mindennapi életet. Bár a kényszerbetegség okát a kutatók nem találták meg, az agy azon részeit mégis sikeresen beazonosították, melyek a jelek szerint érintettek annak kialakulásában és fennmaradásában.
Az olyan országokban, ahol a társadalom a mentális zavarok ismerete tekintetében a tudatosság magasabb fokán áll, mint hazánk lakossága, az ún. A-típusú személyiséggel rendelkező-, azaz a túlzottan aggódó emberek viselkedésének leírására is gyakran mondják, hogy OCD-s, holott ez nem pontos. Fontos tehát a valódi kényszerbetegséget a rendezettség vagy a tisztaság iránti fokozott affinitástól, és a krónikus aggódástól is megkülönböztetni. A kényszerbetegség egy olyan valós mentális betegség, melyet az esetek legtöbbjében csak specifikus terápia és gyógyszeres kezelés együttes bevetése által lehet jól kezelni. Ennek ellenére az is fontos, hogy a kényszerbetegségben szenvedő embertársaink észbe vegyék mindazt, amit a Biblia a szorongásról, valamint Isten szavahihetőségéről és megbízhatóságáról kijelent.
A kényszerbetegség, vagy a kényszeres viselkedéshez hasonló viselkedésformák gyökere valójában még azon emberek esetében is magában a szorongásban keresendő, akikről nem mondható el, hogy érintettek lennének ebben a mentális zavarban. Míg az OCD 20. századi fogalmát a Szentírás értelemszerűen nem említi, az aggodalom, és az aggodalmaskodás témája számos alkalommal megjelenik benne. Mindig azonban, mikor erről esik szó, rögtön az a figyelmeztetés is elhangzik, hogy ne aggódjunk. Aggódni azért bűn, mert az aggodalmaskodás teljesen figyelmen kívül hagyja az ima erejét, és elállja a hit útját (Filippibeliekhez 4:6). Akik még nem tekintenek Megváltójukként Jézusra, azok a szó szoros értelmében az aggodalmaskodás és ahhoz hasonló bűnök rabszolgái, hiszen azoktól önerőből sosem tudnak igazán megszabadulni (Rómabeliekhez 6:17-22). A krónikus aggodalmaskodástól szenvedő hívők ezzel szemben viszont a Jézusban kapott szabadságuk pontos mibenlétét nem értették még meg teljesen, vagyis azon szabadság természetét, ami által győzelmet arathatnak a bűn felett (Efézusbeliekhez 6:10-18). Ha egyszer végre már elfogadtuk Jézust személyes Megváltónknak, akkor valósággal új teremtéssé váltunk Krisztusban. A keresztény hívek a Lélek vezérlete szerint kell járjanak, hogy Általa levethessék földi természetüket, és Jézushoz egyre hasonlóbban kezdjenek gondolkodni és cselekedni (Kolossébeliekhez 3:1-10). Az Ige ezt a folyamatot “Krisztus értelme” felérésének nevezi (1.Korinthusbeliekhez 2:15-16). “Krisztus értelme” képessé tesz minket arra, hogy az “odafelvaló” dolgokra összpontosítsunk (2.Korinthusbeliekhez 10:5; Kolossébeliekhez 3:1-3; Filippibeliekhez 4:8). Ami azonban még ennél is fontosabb, hogy amint növekszünk Krisztusban, úgy egyre inkább megértjük majd Isten szuverenitását, és egyre jobban meg fogjuk ismerni az Ő jellemét. Amint az Őbenne való bizalmunk nőttön-nő, úgy az aggodalmainkat is képesek leszünk elengedni.
A Szentírás igazságának mindenkori felidézése nagy segítséget jelenthet a kényszerbetegségben szenvedő embertársainknak: egy tolakodó gondolattal szembesülve az Ige ismeretében ugyanis már az igazsággal tudnak az ellen küzdeni. Az Isten Igéjében való szilárd alap ez esetben is olyan megbízható fundamentumnak bizonyul, amelyen az érintett biztosan megállhat, hogy minden gondolatot és kényszeres késztetést helyesen értékelhessen és a helyén kezelhessen. A kényszerbetegséggel küszködőknek a kifejezetten az OCD kezelésére kifejlesztett, lelki tanácsadással és gyógyszeres kezeléssel egybekötött terápiás protokollok szintén segíthetnek. A kényszerbetegségben szenvedők számára van remény – nem is kevés: a személyes Biblia-tanulmányozás, a gyógyszeres kezelés, és egy bibliai tanácsadóval folytatott tanítványi képzés kombinációja gyakran szabaduláshoz vezet. Az OCD-ben szenvedő embertársaink a zavaró tüneteik ellenére is nyugalomra lelhetnek Isten szeretetében, és bízhatnak a Szent Lélek arra való erejében, hogy Ő elég kegyelmet ad nekik a gyógyulás előttük álló útjának bejárására is (2.Korinthusbeliekhez 12:8-10).
English
Hogyan tekintsen a keresztény hívő a kényszerbetegségre, más nevén az OCD-re?
