Kérdés
Mit értünk kereszt-teológia/a kereszt teológiája alatt?
Válasz
A kereszt teológiája (theologia crucis) Luther Márton német teológus által létrehozott kifejezés, amely lényegében annak hitét jelenti, hogy az Isten személyére és üdvözítő tervére vonatkozó spirituális ismeretek legfőbb forrása kizárólag a kereszt lehet. A bukott ember csak a kereszt által nyerheti el azt a megértést, amely akkor születik meg benne, mikor megtérésekor a Szent Lélek lakozást vesz szívében (1.Korinthusbeliekhez 12:13; Rómabeliekhez 8:9; Efézusbeliekhez 1:13-14). A kereszt teológiáját mesterségesen a dicsőség teológiájával állítják szembe, vagyis a theologia gloriae-vel, ami nagyobb hangsúlyt fektet az emberi képességekre és az emberi értelemre. Luther a theologia crucis kifejezést először az 1518-as Heidelbergi Kátéban használta, ahol az ember teljes romlottságáról és az akarat bűnhöz való kötöttségéről szóló reformációs tanokat vette védelembe.
A kereszt teológiája és a dicsőség teológiája közötti nézetbeli különbség első sorban azon kérdés mentén húzható meg, hogy az ember képes vagy képtelen magát a szent Isten szemében önerejéből megigazítani, azaz valósággal igazzá tenni. A kereszt-teológia képviselői sérthetetlennek tekintik azt a bibliai igazságot, mely kimondja, hogy az ember sosem tud saját törekvései mentén igazságossá válni, bármit is tegyen, hogy az ember képtelen hozzátenni a Jézus keresztáldozata által elért igazságosság mértékéhez, vagy növelni azt. Az emberi igazságosság egyetlen forrása nem magából az emberből, hanem rajtunk kívülről ered. A kereszt-teológia követői teljes szívből egyetértenek azzal a látlelettel, amit Pál apostol állított ki az ember valós állapotáról: “Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó...” (Rómabeliekhez 7:18). A kereszt-teológia követője elutasítja annak gondolatát, hogy az ember a törvény cselekedeteinek megtartása által bármilyen mértékben is eljuthatna az igazságosságra, ezzel szemben vallja, hogy az ember kizárólag kegyelemből üdvözül és kegyelemből léphet a megszentelődés útjára (Rómabeliekhez 3:20; Efézusbeliekhez 2:8-9).
A dicsőség teológiájának hívei ezzel szemben a jót látják az emberben, és a jóra való képességet tulajdonítják neki. Úgy vélik, hogy az embernek bűnbeesés után is maradt némi képessége arra, hogy a jót előnyben részesítse a rosszal szemben, és a jót válassza. A leglényegesebb azonban, hogy a dicsőség teológiájának tana szerint az ember nem üdvözülhet anélkül, hogy részes lenne az Isten által adott igazságosságban vagy együttműködne azzal. Itt a klasszikus cselekedetek vs. hit vita rajzolódik ki megint, amelyet Jakab levele bizonyos szakaszainak félreértéséből eredő zavar táplál már jó ideje. A Jakab 2:17-18 igerészt egyesek úgy értelmezik, hogy a cselekedeteink által igazulunk meg, holott Jakab valójában azt mondja, hogy azok, akik Krisztus kereszthalálába vetett hit által igazultak meg, a jó cselekedeteket az igaz megtérésük bizonyítékaként/gyümölcseként hozzák meg, nem pedig azt, hogy a megtérés jó cselekedetek által érhető el.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a kereszt teológiája nem valamiféle szentimentális gondolat, ami annak ténye által teszi vonzóbbá Jézust számunkra, hogy Ő képes és hajlandó minden nyomorúságunkkal azonosulni. Bár kétségtelen, hogy Jézus magára veszi szenvedéseinket és hordozza azokat, az Ő szenvedése nem teszi valamilyen módon nemesebbé a mi szenvedésünket. A mi szenvedésünk az emberiség bűnbeesésének hordaléka és következménye, míg Jézus szenvedése egy ártatlan Bárány szenvedése volt, Akit mások bűne miatt mészároltak le, nem pedig saját tettei következménye miatt. A kereszt teológiája nem tanít semmi olyasmit, hogy a saját szenvedésünkön keresztül az Ő szenvedésével azonosulnánk, hiszen a mi próbáink elhalványulnak amellett, amin Ő ment keresztül. Szöget üt az ember fejében, hogy Jézus végtére azért szenvedett és halt meg, mert Ővele senki nem volt hajlandó azonosulni. Az emberek csak azt kiáltották: “Feszítsd meg...!”. Az egyik tanítványa elárulta Őt, egy másik háromszor is letagadta, hogy ismerné, a többiek pedig szintén elhagyták, hogy saját bőrüket mentsék. Krisztus teljesen egyedül halt meg, Isten által is elhagyatva. Ha tehát megpróbáljuk magunkat egyesíteni Vele az Ő szenvedésében, azzal mintegy leértékeljük az Ő áldozatát, míg saját szenvedéseinket Isten egyszülött Fiának szenvedésének szintjére emeljük. Ez a szellemi elferdítés/kifordítás azonban soha nem volt szándéka a Luther által megalapozott kereszt-teológiának.
English
Mit értünk kereszt-teológia/a kereszt teológiája alatt?
