Kérdés
Hogyan tekintsen a keresztény hívő az alkoholistákra? Mit mond a Biblia a részegeskedőkről?
Válasz
Az alkoholizmus csak egy a sok különböző függőség közül, ami képes átvenni az irányítást az ember az élete felett. Mivel hatásai nyilvánvalóak, a részegeskedés más bűnöknél súlyosabbnak tűnhet. A Biblia azonban ilyen értelemben nem tesz különbséget bűn és bűn között. A részegeskedés bűnét ugyanis gyakran olyan bűnökkel sorolja egybe (és tesz közéjük egyenlőségjelet), melyeket mi – adott esetben – “kevésbé súlyosnak” ítélünk, így például az irigység vagy az önző becsvágy bűnét (Galátziabeliekhez 5:19; 1.Korinthusbeliekhez 6:10). Túl könnyű olyasvalaki felett pálcát törni, aki részegen esik össze a nyílt utcán, míg magunkat és másokat titokban felmentjük a szív azon bűnei alól, miket Isten azonban éppannyira visszataszítónak tart. Részünkről az a helyes reakció, ha mi is úgy tekintünk az emberekre, ahogyan Isten tekint rájuk, és azt illetően is szívből egyetértünk Vele, hogy mindannyian megváltásra szoruló bűnösök vagyunk.
A Biblia egyértelművé teszi, hogy a részegeskedés bűn (Ézsaiás 5:11; Példabeszédek 23:20-21; Habakuk 2:15). A Példabeszédek könyvének 20:1 igeverse szerint: “A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!” Az Efézusbeliekhez írt levél 5:18 igeverse pedig ma is így szól hozzánk: “És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel”. Különösen érdekes, hogy az utóbbi igevers az alkohol erejét a Szent Lélek erejével állítja szembe. Világosan kifejezi, hogy amennyiben azt szeretnénk, hogy Isten Lelke irányítson bennünket, akkor nem engedhetjük, hogy az alkohol vegye át a kontrollt. E kettő ugyanis egyidejűleg nem uralkodhat felettünk. Ha az egyiket választjuk, akkor azzal a másik befolyását szüntetjük meg. Keresztényként mindig a “Lélek szerint” kell járnunk (Galátziabeliekhez 5:16, 25; Rómabeliekhez 8:1, 14). A lerészegedés tehát soha, semelyik kereszténynek, semmilyen körülmények között nem lehet opció, ugyanis nincs olyan alkalom, amikor nem a Lélek vezetése szerint kéne haladjunk életutunkon.
Az alkoholizmus, minden függőséghez hasonlóan, a bálványimádás egy típusa. Bármihez is folyamodjunk Istenen kívül, hogy a szívünk mély szükségleteit kielégítsük, vagy szívfájdalmainkat kezeljük, az bálványnak számít. Amikor önmagunkra, valaki vagy valami másra támaszkodunk, hogy önértékelésünk repedéseit befoltozzuk, hogy értékesnek vagy jelentősnek érezzük magunkat, akkor máris egy olyan bálványt emeltünk szívünk trónjára, amely átveszi az egy igaz Isten helyét. Isten ezen dolgokat tehát bálványként azonosítja be, és a kemény beszédekkel sem fukarkodik, mikor a bálványimádókat említi (lásd 2.Mózes 20:3; 34:14; 1.János 5:21; 1.Korinthusbeliekhez 12:2). Az alkoholizmus kialakulásához rossz döntések egész sorozata vezet, mégsem feledhetjük azonban, hogy Isten felelősségre von minket a döntéseinkért (Rómabeliekhez 14:12; Prédikátor 12:1; Zsidókhoz 4:13).
Krisztus követőiként arra kell törekednünk, hogy úgy szeressük felebarátainkat, mint önmagunkat, függetlenül attól, hogy azok milyen problémákkal vagy függőségekkel küzdenek (Máté 22:29). Szemben azon modern felfogással, mely a szeretetet a toleranciával teszi egyenlővé, az igazi szeretet nem tűri meg-, vagy mentegeti a bűnt, holott az a szó szoros értelmében felemészti áldozatát (Jakab 5:20). Ha egy szeretett embertársunkat hozzásegítjük az alkoholhoz, sőt, függőségét még szépre is beszéljük (ami tipikusan része a magyar virtusnak – a fordító megjegyzése), azzal hallgatólagosan részt veszünk a bűnében.
A keresztény hívő több különböző módon is reagálhat Krisztus szeretetével az alkoholista embertársai függőségére:
1. Bátoríthatjuk az ismeretségünkben lévő alkoholistákat, hogy kérjenek (szakértői) segítséget. A függőség csapdájába esett embernek segítségre van szüksége, mely azt is magában foglalja, hogy egy olyan csoportos vagy egyéni kezelésen vesz részt, amelynek keretein belül sors- és csoporttársai, vagy pedig addiktológiai terapeutája felé elszámoltathatóvá válik. Számos Krisztus-központú felépülési program létezik, mint például a Magyar Kékkereszt Egyesület által kínált terápiák, melyek emberek ezreinek segítettek már kiszabadulni a függőség rabláncából.
2. Ésszerű keretfeltételeket teremthetünk annak érdekében, hogy semmiképpen se nézzük tovább tétlenül az alkoholizmus társadalmi problémáját. Azonban az alkoholfogyasztás következményeinek minimalizálása, bizonyos ártalomcsökkentő törekvések sajnos kicsit sem segítenek, sőt! A függőségben szenvedő embertársaink legtöbbször csak akkor kérnek segítséget, mikor már keményen becsapódtak a realitások talajába, mikor már a lehetőségeik végére értek.
3. Jól tesszük, ha körültekintően mérsékeljük saját alkoholfogyasztásunkat, vagy teljesen eltekintünk attól, hogy még véletlenül se okozzunk botlást azon jelenlétünkben lévő embertársainknak, akik ezzel a problémával küszködnek (1.Korinthusbeliekhez 8:9-13). Sok keresztény éppen ezért dönt úgy, hogy mindennemű alkoholfogyasztástól tartózkodik, hogy ezzel még a gonoszság látszatát is elkerülje (1.Thesszalonikabeliekhez 5:22), valamint hogy még véletlenül se vessen botránykövet testvérei útjára. Személyes szabadságunkat annak lehetőségével szemben kell mérlegeljük, hogy - adott esetben - másokat ezzel bűnre indítunk, vagy esetleg hamis képet festünk hitetlen embertársaink szemében, akik az alkoholt önnön bűnös életmódjukkal hozzák összefüggésbe.
Keresztény hívőként mindenki iránt együttérzést kell tanúsítanunk, beleértve azokat is, kiket döntéseik súlyos addikcióba sodortak. Az alkoholizmus démonjával küzdő embertársunknak azonban nem teszünk szívességet azzal, hogy függőségét felmentjük, vagy még meg is erősítjük őt abban. Jézus azt mondta, hogy nem szolgálhatunk két úrnak (Lukács 16:13). Bár e kijelentés szövegkörnyezetéből az is kiderül, hogy ezt első sorban a pénzre vonatkoztatta, ugyanezen elv érvényes minden olyan dologra, ami arra tör, hogy leuraljon minket, és kiszakítson Isten irányítása alól. Bármiféle bűnről is legyen szó, mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy segítsünk embertársainknak kitörni a bűn börtönéből, az őket gúzsba kötő vétkek fojtó szorításából, hogy immár felszabadulva teljes szívből Istent szolgálhassák és dicsőíthessék.
English
Hogyan tekintsen a keresztény hívő az alkoholistákra? Mit mond a Biblia a részegeskedőkről?
