Kérdés
Mi az a keresztény naptár?
Válasz
Az emberi lények körforgások mentén élik életük. Az egyes évszakok, évek és ünnepek mintegy útjelzőül szolgálnak. Az ószövetségi Írás bizonysága szerint Isten ünnepeket rendelt, melyeket Izráelnek minden évben meg kellett ünnepelnie, hogy általuk emlékezzen meg a szellemi igazságról, annak változhatatlan természetéről, és egyben felelevenítse azt. A legtöbb modern nemzetnél az év teljes terjedelmére szétszórva találunk ünnepeket és egyéb különleges napokat, amelyek némi rendezettséget visznek az életünkbe. Aztán ott vannak még a személyes jellegű különleges napok, úgy mint a születésnapok és az évfordulók, valamint azon fontos kulturális események, amelyek nem számíttatnak a hivatalos ünnepek sorába. Életünk az általános, mindennapi események-, valamint az ünnepek forgása köré szerveződik. Ez segít rendet vinni életünkbe és tartást adni annak, de az általunk megtartott ünnepek egyben értékrendünket is tükrözik.
A keresztény kalendárium gyakorlatilag egy olyan éves ütemterv, amely megemlékezik bizonyos napokról és időszakokról, hogy így segítsen emlékeinkbe idézni Isten mindazon fontos cselekedeteit, melyeket megváltó munkássága keretében vitt véghez. Egyes egyházak az év minden egyes napjához egy-egy adott szentírási szakaszt kapcsolnak, és/vagy az egyháztörténelem egy-egy eseményét vagy személyét rendelik hozzá. Vannak gyülekezeti tagok, akik az év minden egyes napján az ún. liturgikus naptár eseményei köré építik fel személyes áhítataikat. A liturgikus naptárat még egy olyan korban dolgozták ki, amikor az emberek nem rendelkeztek az áhítati kellékek olyan széles skálájával, mint manapság mi. Napjainkban sok keresztény forgatja a napi áhítatot tartalmazó ilyen-olyan írásos kiadványokat, melyek minden egyes napra külön szentírási szemelvényeket és gondolatébresztő írásokat tartalmaznak, ezzel pedig nagyrészt ugyanazt a szerepet töltik be, mint amit eredetileg a liturgikus naptárnak szántak.
A római katolikus egyház, az anglikán egyház, az episzkopális egyház, a lutheránus egyház, a metodista egyház és számos presbiteriánus egyház egyaránt használ liturgikus naptárat. A nem-liturgikus egyházak (baptista és más evangélikus egyházak) nem igazodnak annyira a keresztény kalendáriumokhoz, azoknak kevesebb szerep jut köreikben. Úgy tűnik azonban, hogy a nem-liturgikus keresztények körében is egyre nagyobb az érdeklődés a liturgikus naptár mint olyan eszköz iránt, mely nem csupán a személyes áhítatot, hanem az olyan ünnepek, mint a húsvét és a karácsony eredeti értelmére való újbóli összpontosítást is segíti. Ezek az ünnepek manapság gyakran a világi fogyasztás égisze alatt folynak, ezzel pedig annak veszélye övezi őket, hogy maguk is puszta árucikké aljasulnak.
Az alábbiakban a keresztény liturgikus naptár főbb napjait/időszakait foglaltuk össze:
Advent: Az advent szó egyszerűen azt jelenti, “eljövetel”. A liturgikus naptárban az advent a karácsonyt megelőző azon időszak, amit azzal kell töltsünk, hogy szívünket (f)elkészítjük Jézus eljövetelének ünneplésére, valamint hogy megemlékezünk arra, hogy Ő megígérte, újra eljön. Az advent a karácsony előtti negyedik vasárnap veszi kezdetét (ami november 30. és december 3. között gyakorlatilag bármelyik napra eshet) és december 24.-én ér véget. Ekkor gyakran előkerül egy öt gyertyából álló adventi koszorú, melyen minden vasárnap meggyújtanak egy-egy gyertyát, az ötödiket, az ún. Krisztus- gyertyát pedig december 24.-én gyújtják meg. Az adventi naptárak és áhítatok, amelyek (karácsony napjáig) minden nap Krisztus eljövetelének más-más aspektusára összpontosítanak, szintén igen népszerűek.
Karácsony: A nyugati világban a karácsony az év legnagyobb kulturális ünnepe, ez azonban javarészt az imént említett kommercializálódás, valamint a világi ünneplés (értsd világi élvezetekben való elmerülés) számlájára írható. A keresztények számára a karácsony viszont az a nap, amikor arra emlékeznek, hogy a mindenható Isten csecsemőként szolgáltatta ki magát, hogy így emberré válhasson, majd tökéletes, bűn nélküli életet élt, hogy végül tökéletes áldozatként mindannyiunk bűneiért életét adja. Jézus születésének tényleges időpontja nem ismert, az viszont tagadhatatlanul fontos tény, hogy megszületett közénk Immanuel, vagyis az “Isten velünk”. A nyugati világ december 25.-én ünnepli a karácsonyt, a keleti egyházak azonban január 7.-én teszik ezt – ez az időbeli eltérés a Juliánusz és a Gergely-naptár közötti különbségekre vezethető vissza. A nyugati keresztény naptár szerint a karácsonyi időszak december 25.-ével veszi kezdetét, és tizenkét napig tart, majd január 6.-án, az ún. epifánia ünnepén ér véget.
Epifánia: Az epifánia szó egyszerűen “megjelenést” jelent (tartalmilag kapcsolódó cikkünket megtalálod oldalunkon – a fordító megjegyzése) Az epifánia ünnepe (vagy hazánkban ismertebb nevén: Háromkirályok napja) Krisztus pogányoknak való megjelenésének állít emléket. A Biblia írásos feljegyzésében a pogányok teljességét a napkeleti bölcsek (ún. mágus; tsz. mági) képviselik. A Máté evangéliumának 2. fejezetében leírtak szerint a bölcsek viszont nem valami jászolhoz, hanem egy házhoz érkeztek (11. igevers), ahol a szent család megszállt. Az emberi hagyomány beszéde szerint a bölcsek “karácsony tizenkettedik napján”, vagyis tizenkét nappal Jézus születése után jelentek meg, és éppen hárman voltak.
Hamvazószerda: Hamvazószerda a böjti időszak hivatalos kezdete, amelyet böjtölés, bűnbánat és imádság által ünnepelnek. (Sokak számára, akik egyszerűen csak ürügyet keresnek arra, hogy jó mélyen megmártsák maguk a fesztelen dobzódásban, és lényegében kiforgatják a bűnbánat rendeltetését, a hamvazószerdát a torkos kedd, más nevein a húshagyókedd vagy a gyóntató kedd előzi meg, mely lezárja a dőzsölés időszakát – ez utóbbi nem más, mint a bűnös, testi vágyak utolsó “megünneplése”, mielőtt hamvazószerdán újra “jónak kell lenni”. A húshagyókedd és a karneváli időszak kicsapongásai pedig szavatolják, hogy az embernek mindenképp legyen miért bűnbánatot tartania hamvazószerdán). A hamvazószerdán használatos “hamu” az előző évi virágvasárnapi ünnepség pálmaágainak elégetéséből származik. Ezzel a hamuval kenik meg a bűnbánó homlokát, miután az meggyónta bűneit.
Nagyböjt: A nagyböjt hamvazószerdán veszi kezdetét, és a húsvétot megelőző negyven napon át tart (a közbeeső vasárnapokat viszont nem számítják bele ebbe a negyven napba). A nagyböjt a bűnbánat, az imádság, és a böjt ideje, mely a húsvéti ünnepekre való felkészülés jegyében telik. Számos emberi hagyomány azt tartja hangsúlyosnak, hogy a nagyböjt idején valamilyen testi élvezetről le kell mondani. A katolikusok például a vörös húsról való lemondást helyezik előtérbe, ezért van az, hogy egyes gyorséttermek a nagyböjt idején kezdik halas szendvicseiket értékesíteni. A nagyböjt célja, hogy az önreflexiónak és tetteink elmélyült kiértékelésének ünnepélyes, komoly keretet biztosítson.
Virágvasárnap: Virágvasárnap napja a húsvét előtti utolsó vasárnapra esik, ami a keresztény naptárban a gyakran nagyhétnek is nevezett időszak kezdetét jelöli. A virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe való, szamárháton történt bevonulásának állít emléket. Az (őt fogadó) tömeg ekkor pálmaágakat lengetett, hogy így (a kizárólag királyoknak kijáró módon) üdvözölje Őt (János 12:13).
Nagypéntek: Nagypéntek Jézus keresztre feszítése napjának állít emléket, sok evangélikus gyülekezetben pedig rendszeresen a nagypénteki istentisztelet keretében ünneplik. A nagypénteket a nagycsütörtök előzi meg, amelyet azért neveznek így, mert Jézus ekkor bízta meg tanítványait azzal, hogy szeressék egymást (János 13:34) – a “megbízás” szó latinul a mandatum, melyre a Maundy szó eredete vezethető vissza (angolszász nyelvterületen ugyanis így nevezik a nagycsütörtököt – a fordító megjegyzése). Miután Jézust letartóztatták, és különböző illegális “pereket” kellett kiálljon a Szanhedrin (a zsidó legfelsőbb törvénykező testület)-, majd Pilátus és Heródes előtt, Pilátus keresztre feszítés általi halálra ítélte. Erre, vagyis minden emberi bűntettek legszőrnyűbbikére emlékezünk “nagypénteken”, mely nap azért olyan “nagy”, mert Jézus ekkor hozta meg értünk azt az áldozatot, amely által mindannyiunk üdvösségét biztosította. Ez volt a legnagyobb jó, amit az emberi nemért valaha is tenni lehetett – akkor, és azóta egyaránt.
Nagyszombat: Nagyszombat a húsvétvasárnapot megelőző azon nap, melyen Krisztus sírban való “nyugvására”, és a “pokol szívszaggató fájdalmaira” emlékeznek – arra, amikor Krisztus alászállt a pokolra, hogy annak foglyait kiszabadítsa (ezen esemény bibliai helytállósága azonban igencsak megkérdőjelezhető, lévén, hogy csupán egy igen rövid, homályos utalás vonatkoztatható rá). A nagyszombatot (más kultúrkörökben) szent szombatnak, fekete szombatnak, örömszombatnak, fényszombatnak és húsvét előestéjének is nevezik.
Húsvétvasárnap: A húsvét napján Jézus halálból való feltámadását ünneplik. Mivel maga a húsvét szó eredete pogány jelentéstartalommal teljes (lásd az indoeurópai nyelvcsalád nyelveiben az “Easter”, “Oster” szó eredetét, ami majdnem egy az egyben a több kánaáni nép által eltérő neveken tisztelt egyazon női teremtőistenség neve: a Bibliában lásd Asera, Aster, Asteroth, Asheroth, stb., avagy a “nagy parázna”, a babiloni szajha – a fordító megjegyzése), így az evangélikus gyülekezetekben gyakoribb, hogy ezt a napot a feltámadás vasárnapjaként emlegetik. Ez az örömteli ünneplés idejét jelenti az egyházakban. Bár húsvét vasárnapja egy különleges éves ünnep, a keresztény istentiszteleteket első sorban mégis azért tartják hagyományosan vasárnap, mert Jézus a hét első napján (tehát a zsidó hét szerinti vasárnapon) támadt fel a halálból. Krisztus feltámadása annyira fontos esemény, hogy nem
csupán évente egyszer, hanem minden héten megünneplik, feltámadása életünkre gyakorolt hatása pedig minden nap ünneplésre ad okot.
Pünkösd vasárnap: A pünkösdöt ötven nappal (a lat. pente, azaz ötven nyomán) húsvét után tartják. Ekkor a Szent Lélek (első) eljövetelére emlékeznek, amint azt az Apostolok Cselekedetei ihletett könyvének 2. fejezete lejegyzi.
Szentháromság vasárnap: A keresztény kalendárium első pünkösd utáni vasárnapja a Szentháromság vasárnap, amelyet a Szentháromság tiszteletére tartanak. A Szentháromság vasárnapja, bizonyos értelemben, a liturgikus naptár fő eseményeinek végét jelzi. A keresztény kalendárium az adventtel – azaz a Fiú eljövetelével – kezdődik, és a pünkösddel – vagyis a Lélek eljövetelével – ér véget. Így nyilvánul meg (ekkorra) a teljes Szentháromság.
Míg a keresztény kalendárium telis-tele van különleges napokkal, a Szentírás nem írja elő ezen napok megünneplését. A keresztény hívőt egyedül arra hívja fel az Ige, hogy hittestvéreivel rendszeresen gyűljön össze, valamint hogy állandó időközönként, velük közösen vegyen részt az Úrvacsorán, hogy így emlékezzenek Jézus bűneinkért való halálára. Az Úrvacsorán túl (melyek időpontja teljesen szabadon választható, így akár minden egyes nap megtartható – a fordító megjegyzése) egyetlen egy különleges nap sincs előírva. Történelmi távlatokba tekintve gyorsan kitűnik, hogy egyes keresztény csoportok megvetették a fent említett ünnepek megtartását, mert úgy érezték, hogy a hitetlen szekuláris világ túl könnyen átveheti, beolvaszthatja, és felhígíthatja azokat. Más keresztények idővel inkább Izráel ünnepei megtartása iránt kezdtek érdeklődni, és a Krisztusban való beteljesedésük örömének állandó megélése vált fontossá számukra. Végső soron tehát az ünnepek megtartásában is a Szentírás szavai kell irányadóak legyenek, ahogy azok - jelen esetben - Pál apostolon keresztül hangzanak: “Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. A ki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és a ki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. A ki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és a ki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek. Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának: Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék” (Rómabeliekhez 14:5-9).
English
Mi az a keresztény naptár?
