Kérdés
Milyen fontos a hívő keresztények magaviselete annak tekintetében, hogy a hitetlen világ hogyan látja Krisztust?
Válasz
Kezdjük rögtön azzal, hogy tömör és velős választ adunk arra a kérdésre, hogy mennyire fontos a keresztény magaviselet: nagyon fontos! A Biblia tele van olyan igeversekkel, amelyek a keresztény hívők magaviseletét közvetlenül ahhoz kapcsolják, hogy a világ hogyan látja Krisztust. “Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5:16). “Az adakozással ugyanis bizonyítjátok, hogy engedelmeskedtek a Krisztusról szóló örömhírnek, amelyről tanúskodtok, és ezért bőkezűen adakoztok nekik is, meg másoknak is” (2.Korinthusbeliekhez 9:13 – EFO 2012). “Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy a miben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján” (1.Péter 2:12).
Ha a kereszténységet egy filmhez hasonlítanánk, akkor a jó cselekedeteink az az előzetes, ami embertársainkat bevonzza a moziba. Amikor a nem-hívők tanúi lesznek a keresztények egymás iránti szeretetének és a jó cselekedeteiknek, akkor hiába gondolnának is mindenféle rosszat a keresztényekről, magatartásukat nem tudják kifogásolni, és ez - ha közvetetten is - de Isten dicsőségét öregbíti. Még a tanúságtétel és a hitvédő értekezések során is szelídséggel és tisztelettel kell viseljük magunkat (1.Péter 3:15), stílusunk nem lehet haragtól áradó, beképzelt.
Az igazság az, hogy az evangélium már így is lazán felér egy sértéssel a hitetlen világ számára (1.Korinthusbeliekhez 1:18); hívőként pedig jól tesszük, ha nem mélyítjük tovább ezt az árkot. Ez a nézet világosan megmutatkozik Péter apostol első levelében. Péter arra is buzdítja az Ige olvasóit, hogy ha gonosz emberek kezétől szenvednek, akkor az azért legyen, mert keresztényként méltatlanul bántalmazzák őket, és ne azért, mert a bűnös tetteikért járó jogos büntetésüket mérik rájuk (1.Péter 4:14-16).
A Szentírás azon igehelyei, melyek bővebben foglalkoznak ezzel a témával, Pál apostol Tituszhoz írt levelében találhatók. A második fejezetben Pál arra vonatkozó utasításokat ad Titusznak, hogy pontosan hogyan/mire tanítsa gyülekezetét. Jelen témánkat ezen fejezet három különböző helyén is kifejti. Pál arra bátorítja Tituszt, hogy támogassa a tisztességben megvénhedt asszonyokat, hogy ekképp tanítsák a fiatal nőket: “Legyenek mértékletesek, tiszták, háziasak, jók, férjöknek engedelmesek, hogy az Isten beszéde ne káromoltassék” (Tituszhoz 2:5). Hasonlóképpen arra buzdítja Tituszt is, hogy önmagát ”...adván példaképül a jó cselekedetekben; a tudományban romlatlanságot, méltóságot mutatván, egészséges, feddhetetlen beszédet; hogy az ellenfél megszégyenüljön, semmi gonoszt sem tudván rólatok mondani” (Tituszhoz 2:7-8). Végül pedig arra inti még, hogy figyelmeztesse a rabszolgákat, “...hogy az ő uraiknak engedelmeskedjenek, mindenben kedvöket keressék, ne ellenkezzenek, ne tolvajkodjanak, hanem teljes jó hűséget tanúsítsanak; hogy a mi megtartó Istenünknek tudományát ékesítsék mindenben” (Tituszhoz 2:9-10). Pál mindhárom esetben arra mutat rá, hogy a keresztény magaviselet nem csupán a gonosz emberek szájának befogása-, hanem Isten Igéje sérthetetlenségének megőrzése szempontjából is fontos.
Gondoljunk csak bele, hogy mi volna az alternatíva. Ha a keresztények épp úgy viselkednének, mint a világi emberek, az vajon mire volna jó? Mikor a külvilág árgus szemekkel figyel, és nem lát semmi különbséget maga és a keresztények között, akkor az abban élőket vajon mi motiválja (ha egyáltalán motiválja őket) arra, hogy elhagyják hitetlen életmódjukat? A hitetlen ember már eleve ellenséges Isten dolgaival szemben (1.Korinthusbeliekhez 2:14; Rómabeliekhez 8:7-8). Ha tehát a keresztények úgy viselkednek, mint a hitetlen világ, akkor csak a megvetést és a képmutatás vádját vívják ki maguknak.
Az biztos, hogy a keresztény hívő jó cselekedetei által egyetlen hitetlen sem üdvözül; az evangéliumot kell tehát (gyakorlatban és szóban) bemutatni. Ráadásul azt is mindannyian jól tudjuk magunkról, hogy még a legjobb formánkban is hajlamosak vagyunk a bűnre. Mégis sokkal nagyobb valószínűséggel fogadják majd pozitívan az evangéliumot, ha azt egy alázatos és szelíd ember mutatja be, mintsem egy tiszteletlen és goromba fráter. Cselekedeteink tehát vagy segítik, vagy akadályozzák az evangélium terjedését.
English
Milyen fontos a hívő keresztények magaviselete annak tekintetében, hogy a hitetlen világ hogyan látja Krisztust?
