Kérdés
Hogyan tekintsen a keresztény hívő a romantikára, a románcokra?
Válasz
A romantika szó irodalmi korszaktól kezdve meghitt helyzetekig több mindent jelenthet, de sokan például egyes nyelvek hangzását, így például a francia vagy az olasz prozódiát is romantikusnak tartják. Jelen cikkünkben a romantika szó jelentéstartalmát azonban arra a felfokozott érzelmi állapotra illetve vonzalomra korlátozzuk (értsd románc), amit egy adott személy vagy helyzet vált ki egy másik emberből. Az ebben az értelemben vett romantika számos kultúra népszerű toposza. Zeneművek, filmek, színdarabok és könyvek építenek a romantikus szerelem és a romantika megszámlálhatatlannak tűnő kifejezési formái iránti emberi vonzalmunkra. Felmerül tehát a kérdés, hogy a romantika a keresztény világnézetünkben jó vagy rossz helyet foglal el, vagy esetleg valahol a kettő között helyezhető el?
A Bibliát Isten az emberiséghez írt szerelmes levelének is nevezik. A Szentírás telis-tele van az ember és az Isten közötti szeretet kreatív kifejezéseivel (Zsoltárok 42:1-2; Jeremiás 31:3), még ha az Isten ítéletét bemutató nyers és éles képi ábrázolásokat és figyelmeztetéseket is kétségtelenül tartalmazza. És habár a szerelem és a romantika szorosan összekapcsolódnak, mégsem tekintehtők azonosnak. Romantika létezhet valós szerelem nélkül, de szeretni is lehet anélkül, hogy romantikus érzéseket táplálnánk. Míg a Sofóniás 3:17-hez hasonló igeszakaszok Isten az övéi iránti érzelmi szeretetét írják le, más igerészek, mint például az 1.Korinthusbeliekhez 13:4-8, a szeretet olyan vonatkozásait taglalják, amelyeknek romantikus érzésekhez vajmi kevés közük van. Maga Jézus mondta, hogy “nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért” (János 15:13). Az, hogy Ő kínhalált halt a kereszten a hálátlan bűnösökért, semmilyen értelemben nem volt romantikus, mégis ez volt – és mindmáig ez – a szeretet legmagasabb kifejezése (1.János 4:9-10).
Az énekek éneke (írója: Salamon király) egy olyan bibliai könyv, amely tele van a menyasszony és a vőlegénye közötti szerelem romantikus kifejezéseivel. Mivel Isten ezt a könyvet is bevette ihletett Igéje kánonjába, nyugodtan mondhatjuk, hogy a romantikának nagyon is van helye, sőt, Teremtőnk még jó szemmel is nézi azt. Egy tiszta és elkötelezett kapcsolat keretein belül a romantika ugyanis emelheti a kötődés minőségét, és növelheti a házastársak közötti szerelem élvezetét. Ez nem véletlen, hiszen Isten pontosan ezt a rendeltetést szánta neki.
Az öncélú romantika azonban romboló hatású lehet. A legtöbb románc a “szerelembe esés” gyönyörködtető érzésével kezdődik, ami a szó szoros értelmében mámorító lehet. A “szerelembe esés” ugyanis egy olyan kémiai áradatot hoz létre az agyban, ami leginkább a kábítószerfogyasztás során tapasztaltakhoz hasonlítható. Az agyat adrenalin, dopamin és szerotonin (a jó érzést keltő agyi ingerületátvivő anyagok) önti el, amelyek arra késztetnek minket, hogy újra és újra visszatérjünk az érzést kiváltó forráshoz. A románcok hajhászása azonban éppen az agyunk ezen reakciója miatt válhat függőséggé. A romantikus regények, romantikus filmek, valamint a nagy-, és annál is nagyobb szerelmet megtaláló párokról szóló “érzelmi pornó” nyakló nélküli fogyasztása a valós életbeli kapcsolataink vonatkozásában irreális elvárásokat táplál belénk.
Kutatók úgy becslik, hogy az emberi agy legfeljebb két évig képes fenntartani ezt az intenzív “szerelmes” érzést. Ideális esetben a szerelmes pár ez idő alatt a kettejük közötti szeretet és elkötelezettség elmélyítésén dolgozik, hogy mikor a “szerelem” intenzív érzései tovaszállnak, annak a mélyebb szeretet vehesse át helyét. A romantikus érzések “rabjai” számára e heves érzés ezen csökkenése viszont már azt jelzi, hogy ideje egy másik személyt keresni, aki képes kiváltani a megszokott eufóriát. A “párkapcsolati függőséggel” diagnosztizált emberek közül néhányan valójában csak a “szerelembe esés” által kiváltott érzések függője. Így tehát újra és újra megpróbálják megteremteni ezt az érzést.
Ennek ismeretében már könnyebb felismerni, hogy a szeretet és a románc miért nem feltétlenül ugyanaz. A Biblia számos példát hoz olyan párokról, akiknek részük volt a romantikus szerelemben, ugyanakkor e románcok végkimeneteléről sem hallgat. Mózes első könyvének 29. fejezete Jákob igaz történetét meséli el, aki beleszeretett Ráchelbe, így pedig hét évig is hajlandó volt dolgozni a lány apjának, hogy feleségül vehesse őt. A 20. igeversben azt olvassuk, hogy ez a hét év “...csak néhány napnak tetszék. . . . neki, annyira szereti vala őt.” Bár Jákob története minden érintett számára megtévesztéssel, szívfájdalommal és keserű csalódással folytatódott, a Szentírás semmiképp sem ítéli el a Ráchellel való románcát. Egy másik bibliai szereplőt, Sámsont, azonban nagyon is bajba sodorta az egyik romantikus kalandja, amikor megengedte, hogy az érzelmei átvegyék fölötte az irányítást. A Bírák 14. fejezete részletesen számol be Sámson bukásának kezdetéről: erre akkor került sor, amikor az Úr útmutatásának követése helyett hagyta, hogy egy románc diktálja a döntéseit.
A románc, és maga a romantika, tehát negatív vagy pozitív színben egyaránt feltűnhet, attól függően, hogy megengedjük-e, hogy az általuk kiváltott érzelmek irányítsák az életünket. Amikor az érzelmeink után loholunk, erkölcsi és házassági problémákba keveredhetünk. Jeremiás próféta könyvének 17:9 igeverse ugyanis kimondja: “Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?”. A “kövesd a szívedet” népszerű lózungja, tehát egy kétségkívül szörnyű tanács. Szívünk szenvedélyét követve könnyen (ön)megtévesztés áldozatai leszünk, bűnbe esünk, és végül csak bánjuk majd azt egészet. A romantikus érzések követése helyett a kapcsolatainkban is a Szent Lélek vezetését kellene kövessük. Szeretetre törekedni persze mindig bölcs dolog (1.Korinthusbeliekhez 14:1). Mikor aztán a szeretetünk kifejezésére való törekvésünk közben egy különleges személy kelti fel figyelmünket, akkor az esetlegesen kialakuló – Isten iránymutatását meg nem vető – románc mennyei Atyánk ajándéka lehet (Jakab 1:17).
English
Hogyan tekintsen a keresztény hívő a romantikára, a románcokra?
