Kérdés
Hogyan viszonyuljon a keresztény hívő a sporthoz / az atlétikához?
Válasz
A sport sok embertársunk életének tetemes részét teszi ki, legyen szó akár sportközvetítések követéséről, akár gyermekeik sportfoglalkozásának tevékeny papa-mama-taxis támogatásáról, akár személyes szabadidős sporttevékenységeikről.
A sport és az atlétikai versenyek már az ókor óta népszerűek. A Biblia a keresztény életvezetésre vonatkozóan több analógiát is merít a sport világából: a Korinthusbeliekhez írt első levél 9:26 igeversében árnyékbokszra-, esetleg tőrvívásra való utalás található; a Zsidókhoz írt levél szerzője a keresztény életet egy futóversenyhez hasonlítja, (ahol az ellenfél maga a táv – a fordító megjegyzése) (Zsidókhoz 12:1); Pál apostol máshol pedig így int minket: “...úgy fussatok, hogy elvegyétek” a díjat (1.Korinthusbeliekhez 9:24).
Tekintettel arra, hogy a Biblia pozitív konnotációban használja a sporttal kapcsolatos hasonlatokat, valószínűleg semmi eredendően rossz nincs abban, ha sporteseményeket nézünk, vagy részt is veszünk bennük. A kedvenc amerikai futballcsapatunk követése, néhány kör mini-golf, egy röplabdameccs vagy a baráti focicsapatba jelentkezés mind olyan szabadidős tevékenységek, melyekben a keresztények is örömüket lelhetik, mint ahogyan örömüket lelik is bennük. A sikereket elért keresztény sportolóknak és edzőknek gyakran lehetőségük nyílik arra, hogy a sportban való kimagasló teljesítményük révén terjesszék az evangéliumot.
A sportot űző keresztények tanúsíthatják, hogy a sporttevékenységeknek számos előnyös hozadéka van, beleértve a stressz-szintünk csökkentését, a testsúlyunk szabályozását, a bajtársias szellemiség kialakulását, de a felelősségvállalás-, a vezetési skillek-, a kommunikáció-, a pontos célmeghatározás-, és a problémamegoldó készségek fejlődése is ide sorolható. A sportversenyekhez szükséges kitartás és állhatatosság hasznos lehet a jellemfejlesztésben, majd magában a jellem megszilárdításában is.
A versenysportok egyik előnyös velejárója az önkontroll fejlődése: “Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető...” (1.Korinthusbeliekhez 9:25). A versenyzés tűzpróbájának hevében az önuralom megléte – vagy annak hiánya – minden megfigyelő számára nyilvánvalóvá válik. Egyes sportolók (és szurkolók) méltósággal és higgadtan kezelik az elvesztett játék vereségét; mások, felnőtt létükre is, gyerekes hisztiben égnek. Ez a problémás jelenség nem magából a sportból, hanem az adott sportoló vagy a szurkoló jelleméből fakad. Egy sportesemény sok szempontból alkalmat ad arra, hogy mind a győztesek-, mind pedig a vesztesek jelleme megmérettessék. A keresztény sportolónak, edzőnek, és szurkolónak Szent Lélekkel kell betöltekeznie, és a Lélek gyümölcse kell megmutatkozzon életében, legyen akár a pályán, akár a placcon, akár az öltözőben.
Mint az élet minden területén, a sportban való részvétel tekintetében is egyensúlyra kell törekednünk. Meg kell határozzuk, hogy minek van elsőbbsége az életünkben. Egy sportrajongó könnyen túlzásba eshet, mikor már túl sok időt, pénzt és egyéb erőforrást áldoz olyasvalamire, ami tulajdonképpen csak egy szórakoztató időtöltés kellene legyen. Az is könnyen előfordulhat, hogy a siker után futó sportoló túl sok időt és energiát öl az edzésbe, és elhanyagolja a családját, a barátokat vagy az Istennel való kapcsolatát. A Biblia viszont a prioritásaink letisztázásában is segít: “Mert a test gyakorlásának kevés haszna van; de a kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete” (1.Timótheushoz 4:8).
A sport jó és hasznos, ha a helyesen közelítjük meg, és az azt megillető helyiértéket tulajdonítjuk neki. Soha nem engedhetjük, hogy a sport az Istennel töltött időnk rovására menjen, vagy hogy fontosabbá váljon, mint Isten országának és az Ő el nem múló igazságának keresése (Máté 6:33). Bálványoknak ugyanis továbbra sincs semmi keresnivalójuk a keresztény hívő életében (1.János 5:21). Azt se feledjük, hogy bármit is teszünk – akár a sportpályán, akár azon kívül – azt Isten dicsőségére kell tegyük (1.Korinthusbeliekhez 10:31).
English
Hogyan viszonyuljon a keresztény hívő a sporthoz / az atlétikához?
