Kérdés
Keresztény szabadság – vajon a Biblia mit mond róla?
Válasz
A keresztény szabadság fogalma több értelemben, több koncepció szerves részeként is megtalálható a Bibliában. A keresztény hívő számára a szabadság például jelentheti azt, hogy a Jézus Krisztusba vetett hite által megszabadult a bűn örök büntetésétől (János 8:31-36; Rómabeliekhez 6:23). Emellett a keresztény szabadság kifejezése utalhat arra is, hogy egy személy azáltal szabadult fel a bűn élete feletti hatalma alól, hogy Jézus Krisztusra minden nap mint jelleme mintaadójára és élete Urára tekint fel (Rómabeliekhez 6:5-6, 14). A keresztény szabadság továbbá azt is jelentheti, hogy a keresztény hívő a Mózes által közvetített zsidó törvények hatálya alól is felszabadult, hiszen a törvény csupán “felfedni” képes az ember életében lévő bűnt, az alól “feloldozást adni” viszont soha (Rómabeliekhez 3:20-22).
A keresztény szabadság végtére azt is jelentheti, hogy a keresztények az olyan elfoglaltságokat illetően is szabadok, melyeket a Biblia konkrétan nem tilt. Az ember tehát mindaddig szabadon részt vehet az ilyen tevékenységekben, amíg nem “botránkoztat”- vagy “sért meg” egy másik keresztényt (Rómabeliekhez 14:12-16). A legtöbb ilyen tevékenység a társadalmilag “elfogadott” és “el nem fogadott” dolgok témakörei körül forog. Ehhez a kérdéskörhöz tartozik, hogy viselhetünk-e bizonyos típusú ruhákat, sminket, ékszereket, tetoválást, piercinget, és/vagy szabad-e olyan dolgokra adjuk szívünk, mint a dohányzás, a szociális-alkoholfogyasztás, a szórakozási célú szerencsejáték, a tánc, vagy bizonyos filmek megtekintése. Ahogy az a Rómaibeliekhez írt levél 14. fejezetében olvasható, ezeket a dolgokat nem feltétlenül tiltja Isten Igéje, ugyanakkor mégis rossz hatással lehetnek az ember lelki fejlődésére, keresztényként való bizonyságtételére, illetve adott esetben még keresztény testvérek botlásához is vezethetnek.
Ezentúl azon keresztények, akik hajlamosak nagy vehemenciával kiállni a szóban forgó szabadságok mellett, néha pont a fegyelmezetlen életvezetés léhaságának csapdájába esnek, míg másfelől azon keresztények, akik arra hajlanak, hogy erőteljesen korlátozzák az efféle szabadságokat, néha a törvényeskedő szemlélet ítélkező magabíráivá válnak, és jószerivel már csak az alapján képesek meghatározni önnön identitásukat, hogy mi mindent “elleneznek”. Látható tehát, hogy e kérdésben is bölcs dolog Istent tanácsát keresni az Ő élő Igéjében és imádság által, hogy képessé váljunk megállapítani, hogy az adott tevékenységet valóban tiltja-e a Szentírás, vagy sem. Ha igen, akkor jól tesszük, ha elkerüljük azt. Ha nem, akkor érdemes megvizsgálnunk, hogy a szóban forgó tevékenység hogyan hat ki keresztényi hírnevünkre, hogy segít-e, vagy éppen akadályoz minket abban, hogy Jézust képviseljük a környezetünkben élő hitetlen embertársaink előtt, valamint hogy azáltal építhetjük-e őket vagy sem.
A keresztények végső célja az kell legyen, hogy Istent dicsőítsék, hogy hitbéli testvéreik épülését szolgálják, és hogy jó hírnévre tegyenek szert a hitetlen embertársaik szemében (Zsoltárok 19:15; Rómabeliekhez 15:1-2; 1.Péter 2:11-12). “Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak” (Galátziabeliekhez 5:13).
English
Keresztény szabadság – vajon a Biblia mit mond róla?
