Kérdés
Hogyan tekintsen a keresztény hívő a szocializmusra?
Válasz
A történelem századain keresztül a legtöbb filozófus úgy vélte, hogy az emberi értelem, a való világ kihívásaira adott racionális válaszok, valamint a magasztosabb emberi ideák a legfőbb történelemformáló erők. Volt azonban egy híres filozófus, ki sokkal inkább úgy érvelt, hogy az egész emberi történelem mozgatórugója nem más, mint a gazdaság. Karl Marx németországi zsidó szülők gyermekeként látta meg a napvilágot 1818-ban, doktorátusát 23 évesen abszolválta. Munkássága során azon tézisének bizonyítására törekedett, mely kimondja, hogy az emberi identitás legmeghatározóbb tényezője a munka és az adott személy szakmája. Annak az elméletének igazolásán is fáradozott, mely szerint a gazdasági rendszer teljesen megszabja és irányítja az emberek életét. Érvelése szerint az élet fenntartásához legszükségesebb forrás maga a munka, így meglátása szerint a szakmák eltérő ágazatai felelősek a társadalom különböző szegmenseinek létrejöttéért. A munka megosztása volt az, ami a társadalmat eltérő rétegekre bontotta.
Marx történelem tanulmányai során arra a következtetésre jutott, hogy hosszú századokon át a mezőgazdaság képezte a társadalom alapját. Az ipari forradalom bekövetkeztével azonban, azok a személyek, akik mindeddig többnyire szabadon saját gyarapodásukra dolgoztak, most külső gazdasági tényezők szorítására gyári munkára kényszerültek, érvel Marx. Marx szemében ez a folyamat megfosztotta az embereket méltóságuktól és csorbította önazonosságukat (identitás), hiszen immár az elvégzett munka és szakmájuk határozta meg identitásukat. Marx úgy érezte, hogy emberek tömegeit alacsonyították szolgai szintre, kik így már csak egy nagy hatalommal bíró arctalan irányítás beosztottjaivá váltak. Nézeteivel Marx mintegy automatikusan a kapitalista gazdasági rendszerrel szemben pozicionálta magát.
Marx feltételezése szerint a kapitalista rendszer aránytalan módon hangsúlyozza a személyes tulajdon fontosságát, ami közvetett módon ahhoz vezet, hogy a javak legtöbbje az emberek egy szűk, kivételezett rétegének kezében összpontosul. Marx meglátása szerint a társadalom két ellenérdekelt csoportból áll: egyfelől a vállalat birtokosai, a jómódú burzsoázia, másfelől pedig a dolgozó réteg, a proletariátus. Marx szerint a burzsoázia használja-, és egyben kihasználja a proletariátust egy olyan gazdasági rendszer fenntartásával, ahol a proletariátus vesztesége a burzsoázia hasznát jelenti. Ezen túlmenőleg, Marx úgy vélte, hogy a törvényhozói testületek a vagyonos vállalati réteg befolyása alatt állnak. A burzsoázia ezeken keresztül biztosította saját érdekeinek érvényesülését. A dolgozók jogai mindeközben beszűkültek és végül elvesztek, csakúgy mint az emberi méltóságuk maradéka. Marx szerint a vallás nem más, mint egy eszköz a hatalom birtokosainak kezében, amellyel a dolgozó nép széles rétegeit manipulálják, így a vallást a tömegek- vagy a nép ópiumának nevezte. A vallás a proletariátus tagjai számára mennyei jutalmat helyez kilátásba, amennyiben szorgosan végzik feladatuk ott, ahová Isten a földi életükbe helyezte őket, ez esetben a burzsoázia szolgálatába.
A Marx által megálmodott földi utópiában minden tulajdon közös kézben van és minden tag egy emberként dolgozik együtt az emberiség közös gyarapodására. Marx kitűzött célja a személyes tulajdon felszámolása volt. Tervei szerint az állam venné át az összes termelőeszköz birtoklását, vagyis a termelés feletti teljes hatalmat. A személyes tulajdon eltörlésével a személy önértékelése kiemelhető volna a jelenlegi szolgai állapotából, továbbá ez a lépés ledöntené azt a falat, amit a kapitalizmus hozott létre a tőkés- és a dolgozó réteg között. Így minden ember jobban értékelné más embertársait is, és egy közös cél érdekében vetnék latba termelőerejüket.
Marx elméletében legalább négy hibára mutathatunk rá. Először is annak a feltételezése, hogy az egyik ember nyeresége csak egy másik ember a kárára jöhet létre, felér egy mítosszal. A kapitalizmus szerkezete az innováció és a szabad verseny eszközein keresztül elég teret hagy a gazdaság minden szereplőjének életszínvonalának emelésére. A legjobb termékek előállításáért és a legelőnyösebb szolgáltatások felkínálásáért folyó verseny közvetlen velejárója egy olyan gazdasági színtérnek, ahol különböző gyártók próbálják elérni a fogyasztókat.
Másfelől Marx tévedett annak tekintetében, hogy egy adott termék értékét az előállításához szükséges munka mennyisége határozza meg. Egy termék vagy szolgáltatás minőségét egyszerűen nem lehet pusztán az alapján meghatározni, hogy milyen magas a belé fektetett munka aránya. Egy asztalosmester például, gyorsabban és szebben képes egy a bútordarab létrehozására, mint egy képzetlen kontár, így munkája jogosan kap nagyobb értéket a kapitalista gazdasági rendszerben.
Harmadrészt Marx elméletének gyakorlatba helyezéséhez olyan kormányzatra van szükség, amely mentes a korrupció minden formájától, továbbá hierarchiájából kizárja az elitista attitűd kialakulásának még a lehetőségét is. Egy dolgot azonban biztosan tanulhatunk a történelemből, mégpedig hogy a hatalom még jobban megrontja a már egyébként is romlott emberiséget, és hogy az abszolút hatalom ennélfogva abszolút módon-, teljességgel megront és korrumpál. Ha egy adott nemzet ki is törölheti Isten képzetét, valaki bizonyosan a fellép majd és betölti az Isten által hátrahagyott űrt. Ez a valaki lehet egy személy, vagy emberek egy csoportja, ami uralkodói módon lép föl és minden áron ragaszkodni fog kivételezett helyzetének fenntartásához.
A negyedik és talán legfontosabb pont, miben Marx tévedett, az a megállapítás, mely szerint egy személy identitásának legfőbb meghatározója az általa végzett munka, és a szakmája. Annak ellenére, hogy a világi társadalom valóban ezt a képzetet igyekszik ráerőltetni az emberekre, a Biblia nézőponja ettől eredendően eltér. A Szentírás tanítása szerint minden ember ugyanazon a magas értékkel bír, egyrészt mert minden ember Isten képére teremtetett, és ezzel az élő Isten képmása, másfelől pedig mert Isten saját életét áldozta minden emberért Jézus Krisztus drága vérével fizetve a kereszten. Az ember értékének ez a legbelsőbb valós forrása.
Szóval igaza volt Marxnak? Tényleg a gazdaság az emberi történelem katalizátora, annak fő hajtóereje? Nem. Isten, a világmindenség teremtője, az, aki mindent irányítása alatt tart, egész nemzetek felemelkedése és bukása is csak az Ő hatalmától függ. Isten ráadásul még azt is meghatározza, hogy ki legyen egy egy nemzet irányítója, amint az a Dániel 4:14-ben láthatjuk: „ ...a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és a kinek akarja, annak adja azt, és az emberek között az alábbvalót emeli fel arra." Továbbá Isten az, aki az embernek képességet ad egy adott munka elvégzésére, sőt mi több, ennek a munkának a gyümölcse is Isten ajándéka, nem pedig valamilyen emberi kormányzaté: „Ez azért a jó, a melyet én láttam, hogy szép dolog enni és inni, és jól élni minden ő munkájából, a melylyel fárasztotta magát a nap alatt, az ő élete napjainak száma szerint, a melyeket adott néki az Isten; mert ez az ő része. És a mely embernek adott Isten gazdagságot és kincseket, és a kinek megengedte, hogy egyék abból és az ő részét elvegye, és örvendezzen az ő munkájának: ez az Istennek ajándéka!" (Prédikátor 5:18-19).
English
Hogyan tekintsen a keresztény hívő a szocializmusra?
