Kérdés
Helyes a kereszténynek vakációra menni?
Válasz
A Biblia konkrétan a vakáció kapcsán semmit sem mond. A Szentírás azonban nagyon is beszél a jó sáfárságról, valamint a nyugalmi idő a koncepciójáról, melyek közül mindkettőt érdemes figyelembe venni, mikor azt vizsgáljuk, hogy a kereszténynek helyes-e vakációra mennie.
A vakáció nem más, mint a nyugalom ideje. A pihenés ősi mintáját maga Isten határozta meg, mint ahogyan azt Mózes második könyvének 2:2-3 igerészében láthatjuk, mikor Isten megpihent a teremtés munkájából. A Mózes harmadik könyvének 20:8-11 igehelyén Isten azt mondja választott népének, hogy a hét hetedik napján szüneteltessék minden munkájukat, vagyis hogy — úgymond — hetente vakációzzanak. A Sabbath parancsolatát az egész Ószövetség visszhangozza. Az Újszövetségben már azt látjuk, hogy Jézus Krisztus betölti a szombat eredeti rendeltetését. Napjaink keresztényei tehát nincsenek már a szombat törvénye alatt, de a pihenés koncepciója továbbra is nagyon fontos. Maga Jézus Krisztus mondta azt, hogy a szombat lett az emberért ezzel jelezve, hogy Isten ajándékként adta azt nekünk (Márk 2:27). A szombat napja mögötti eredeti szándék maga a pihenés volt, nem pedig az, hogy olyan plusz teherrel terheljük magunkat, mint amivé a Sabbath Jézus Krisztus idejére korcsosult. Mikor pihenőnapot tartunk, akkor azzal mintegy kinyilvánítjuk az Istentől való függésünket, erősítjük az Ő gondoskodásába vetett hitünket, és fel is frissülünk.
Jézus szolgálata idején soha nem ment szabadságra, arra azonban volt példa, hogy időt szakított a szellemi felfrissülésre. Afelől is gondoskodott, hogy a követői is így tegyenek. Erről így olvasunk: "… jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők, és még evésre sem volt alkalmas idejök" (Márk 6:31). Mivel láthatjuk, hogy Jézus is törekedett néha a pihenésre, így a szükséges szünetek betartása általában sem lehet rossz dolog.
Vakációnk tervezésénél is megfelelő egyensúlyra van szükségünk. A pihenés ajándék, sőt mi több, egy emberi szükséglet. Már csak a minden napi alvásigényünk is arra emlékeztet bennünket, hogy az ember nem élhet a munka és a pihenés körforgása nélkül. Ugyanakkor azt is le kell szögezzük, hogy a pihenés nem az életünk célja, dolgoznunk épp úgy kell. Az Efézusbeliekhez írt levélben ez áll: "Meglássátok annakokáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek: Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok. Annakokáért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akaratja" (5:15-17). Mózes így imádkozik: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk" (Zsoltárok 90:12), Jézus pedig így szól „Nékem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van..." (János 9:4). Nyilvánvaló, hogy életünk célja nem a vakáció. Arra viszont szükségünk van, hogy a napi rutinból kiszakadva időt tölthessünk Istennel, hogy újra és újra felüdülhessünk Nála. Isten nem azt akarja tőlünk, hogy az év 365 napján 24 órán keresztül dolgozzunk, vagy hogy megállás nélkül az ő szolgálatában álljunk.
A vakáció kapcsán felmerülő másik kérdés a sáfárságunk-, azaz a jó gazdai mivoltunk kérdése. A rendelkezésünkre bocsátott idővel és anyagi javakkal felelősségteljesen kell bánnunk. Fontos, hogy olyan dolgokra költsük a forrásainkat, amelyek valós értékkel bírnak. Egy jó vakáció helyre fogja állítani a lelki egyensúlyunkat, hogy aztán tovább folytassuk az Úrért végzett munkánkat. Az üdülés arra is emlékezteti minket, hogy a megélhetésük nem saját képességeinktől, erőnktől és szándékunktól -, hanem egyedül Istentől függ.
Az anyagi források kezelése vakációnk valóban fontos velejárója. Mikor vakációt tervezünk jó, ha aprólékosan végiggondoljuk a kiadásokat. Megengedhetjük egyáltalán magunknak ezt az utat? Jó ár-érték arányú utazást választottunk? Más kiadásainkat jól kezeljük, nincsenek tartozásaink, időben fizetjük a számláinkat, igyekszünk embertársainknak a gyülekezetben és azon kívül is segíteni? Nem azt akarjuk sugallni, hogy a vakáció mindenképpen drága kell legyen. Persze nem feltétlenül hibás pénzt költeni egy élményre, adott esetben még egy nagyobb összeget sem. Jól lehet, hogy a belőle származó plusz kapcsolati öröm és felüdülés bőven megéri az árát. Kulcsfontosságú átadnunk anyagi döntéseinket Istennek, és jól bánnunk javainkkal.
Mint minden emberre, a keresztényekre is igaz, hogy nemcsak megengedett-, hanem szükséges is egy-egy szabadnap. Hogy a vakáció pontosan mit tartalmaz, az a személyes lelkiismeret, az anyagi keretek, és gyakorlati szempontok/igények kérdése. Egy vakáció járhat nagy felhajtással, vagy lehet még olyan egyszerű is, Isten Igéje mindig érvényes. Így olvassuk a Kolossébeliekhez 3:17 igerészét: "És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa."
English
Helyes a kereszténynek vakációra menni?
