Kérdés
Melyek a kereszténység alapvető és központi hitelvei?
Válasz
A kereszténység szó (felületesen szemlélve) egy éppolyan vallási rendszert jelöl, mint ahogy az iszlám és a buddhizmus is egy vallási rendszer. A vallási rendszereken belül persze vannak olyan alapvető és központi hitelvek, törvények, szabályok és normák, melyeket az adott vallás követőinek a kívánt cél elérése érdekében át kell venniük, el kell sajátítaniuk, és alaposan meg kell tanulniuk. A kereszténységre viszont nem húzható rá ez a definíció, így a vallási rendszer kifejezés a kereszténységre történő alkalmazása némileg félrevezető lehet.
Jézus nem azért jött e világra, hogy egy újabb vallást alapítson. Földi szolgálatának idejében már rengeteg vallás létezett (lásd Apostolok Cselekedetei 17:22-23), köztük a judaizmus, ami bár a Mindenható Istennel való élő kapcsolatnak indult (3.Mózes 20:12), mégis egy, a bálványimádással egyenrangú további vallási rendszerré hanyatlott alá (Máté 15:8). Jézus azért jött, hogy tanúbizonyságot tegyen az igazságról (János 18:37), hogy megkeresse és megváltsa az elveszetteket – mindazokat, akiket bűneik választottak el Istentől (Lukács 19:10) – valamint azért, hogy “...adja az ő életét váltságul sokakért” (Márk 10:45). A fent tárgyaltak mellett ugyanakkor mégis igaz, hogy a Krisztust követők igenis osztoznak néhány alapvető meggyőződésen.
Bibliai értelemben véve a keresztények azok az emberek, akik bűneik bocsánatában részesültek, akik a Jézus Krisztusba vetett hit által személyes kapcsolatra léphettek a Mindenható Istennel (Efézusbeliekhez 2:8-9; Rómabeliekhez 10:9-10). Ahhoz, hogy valaki kereszténnyé váljon, a következő alapvető hitelveket teljes mértékben személyes világnézete részeként kell elfogadja:
Jézus Isten Fia, és Istennel egyenlő (János 1:1, 49; Lukács 22:70; Márk 3:11; Filippibeliekhez 2:5-11)
Jézus tökéletes, bűntelen életet élt (Zsidókhoz írt levél 4:15; János 8:29)
Jézus azért hagyta magát keresztre feszíteni, hogy így Ő fizesse meg a mi bűneinkért járó (jogos)
büntetést (Máté 26:28; 1.Korinthusbeliekhez 15:2-4)
Jézus feltámadt a halálból (Lukács 24:46; Márk 16:6)
mindannyian Isten kegyelme által váltattunk meg, vagyis Krisztus kereszten bevégzett munkájához, amely teljes mértékben megfizetett bűneinkért, sem hozzátenni nem tudunk, sem pedig abból elvenni (Efézusbeliekhez 2:8-9)
Joggal lehetne állítani, hogy az Isten Igéjének tévedhetetlenségébe vetett hit szintén a kereszténység egyik alapvető hittételét képezi, hiszen ha a Biblia igazságtartalma megkérdőjelezhető, akkor minden, amit Istenről tudunk, szintén kétségessé válik. Az üdvözítő hit elválaszthatatlanul kapcsolódik Isten Igéjéhez: “Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által” (Rómabeliekhez 10:17).
A fenti tantételek értelmi szinten való elfogadása azonban csupán egy vázszerkezet, amire az üdvösség
ráépül. A hit több, mint a kereszténység alapvető hitelveivel való intellektuális szintű egyetértés, azok értelmi síkon való elfogadása pedig nem egyenlő az Isten országába való belépéssel. Még a Sátán és a démonok is tudnak, azaz értelmi szinten igaznak fogadnak bizonyos dolgokat Istenről (Jakab 2:19).
Értelmi síkon ugyanis anélkül is egyetérthetünk bizonyos tényekkel, hogy azokat életünk középpontjába állítanánk.
Üdvözülhet-e tehát bárki is anélkül, hogy a kereszténység alapvető hitelveit magáénak vallaná? Nem, ugyanakkor ezen alapvető és központi hitelvek igaznak való elfogadásával a szellemi átalakulás is párhuzamosan végbe kell menjen. Jézus kijelentette, hogy “ha valaki újonnan nem születik”, annak örök élete sem lehet (János 3:3). Az újjászületés a Szent Lélek munkássága, amit a bűneit bánó bűnös ember szívében végez. Épp úgy, mint ahogy az új élet világrahozatalában is a vajúdó anya – és nem a születendő gyermek – végzi a teljes munkát, úgy a bűnös ember új teremtménnyé való átalakítását, újjászülését, pedig a Szent Lélek hajtja végre (2.Korinthusbeliekhez 5:17). Ez a folyamat akkor veszi kezdetét, mikor Isten a bűneinkről való meggyőzés, valamint a bűnbocsánat reménysége által magához vonzza szívünket (János 6:44). Amikor átadjuk magunkat Istennek, és megbánjuk bűneinket (Apostolok Cselekedetei
2:38), akkor Isten a mi (szellemi) számlánkon írja jóvá önnön Fia vérének érdemeit, ezzel pedig törli a tartozásunkat (Kolossébeliekhez 2:14). Ezen átruházás által Isten, a bíró, “nem bűnösnek” nyilvánít minket, vagyis megigazít (értsd: igazzá tesz) minket (Rómabeliekhez 4:5). A megváltás egy isteni csere- aktus: Jézus azonosul bűneinkkel, azokkal eggyé válik, hogy mi így az Ő tökéletességévé válhassunk (2.Korinthusbeliekhez 5:21). Ez maga a kereszténység magvát alkotó örömüzenet.
English
Melyek a kereszténység alapvető és központi hitelvei?
