Kérdés
Jézus nevében (Apostolok Cselekedetei 2:38) -, vagy inkább az Atya, Fiú és a Szent Lélek nevében (Máté 28:19) kell megkeresztelkednünk?
Válasz
A Szent Lélek kiöntetésekor, pünkösd napján, Péter ezen szavakat intézte az egybegyűlt néphez: “Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát” (Apostolok Cselekedetei 2:38). Isten ezen szolgáján keresztül közvetített parancsa középpontjában az állt, hogy “Jézus Krisztusnak nevében” kell megkeresztelkedni. Ezt megelőzően az Úr Jézus viszont azt mondta közvetlen tanítványainak, az apostoloknak, hogy "az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében" (Máté 28:19) kereszteljenek meg minden népet. A két igevers egymásétól eltérő szóhasználata miatt sokan tűnődtek már azon, hogy akkor most vajon melyik a helyes a változat: az Atya, a Fiú, és a Szent Lélek-, vagy egyedül Jézus Krisztus nevében kell megkeresztelkednünk és keresztelnünk?
Az egyik értelmezés helyesen mutat rá annak tényére, hogy az Atya, a Fiú, és a Szent Lélek valójában egy: "...ez a három egy" (1.János 5:7). Mikor tehát az Istenség egyik személyének nevében keresztelkedünk meg, akkor az épp olyan, mintha azt mindhármuk nevében tennénk. Létezik azonban egy talán még ennél is körültekintőbb magyarázat, mely azt is figyelembe veszi, hogy az egyes parancsok pontosan kikhez szóltak, kik voltak a jelenlévő hallgatóság tagjai, és számukra mit jelentett a kijelentés.
Mikor az Úr Jézus a Nagy Misszióparancsolatot adta, akkor azzal a mindenkori követőit küldte ki a teljes világba, hogy "minden népet" (Máté 28:19) Krisztus tanítványaivá tegyenek (lásd kapcsolódó szócikkünket "Mi a Nagy Misszióparancsolat?" címmel). Ők engedelmeskedvén kimenve a (pogány) világba, olyan emberek tömegeivel találkoztak, akik soha egy hangot sem hallottak még az Egy Igaz Istenről, olyan emberekkel, akik – mint mi egykor – reménység és "Isten nélkül valók" voltak (Efézusbeliekhez 2:12). Mikor az apostolok Isten megváltó örömhírét közvetítették, akkor megkerülhetetlen volt Isten valós természetéről-, vagyis a Szentháromságról is beszélniük. (Olvassuk el otthon, hogy Pál apostolnak először milyen alapvető ismeretet kellett közvetítenie Istenről, mikor az athéniak felé szolgált¬ - lásd Apostolok Cselekedetei 17. fejezet). Mindazok, akik kész szívvel fogadták az evangélium örömhírét és meg is keresztelkedtek, egy a sajátjuktól teljesen eltérő hitrendszerre tértek át, és Isten személyét valós fényében kezdték látni.
Péter pünkösd napján ezzel szemben hithű zsidó emberekhez beszélt, akiknek már volt ismeretük az Atyaistenről és az Ő Szent Lelkéről. A teljes képből azonban még hiányzott Isten egyszülött Fia, azaz Jézus Krisztus, hiszen nála nélkül senkinek sem lehet lelki üdvössége (Apostolok Cselekedetei 4:12). Mikor tehát Péter apostol a zsidóknak mutatja be az evangéliumot, akkor pontosan arra hívja fel őket, hogy Jézus nevében kell megkeresztelkedjenek (Apostolok Cselekedetei 4:12), vagyis hogy éppen Abban kell higgyenek, Akit megfeszítettek. Ezek az emberek ugyan már vallották az Atyát és a Szent Lelket, de a Fiúban is szívükből kellett higgyenek, és szájukkal vallást kellett tegyenek Róla. Mindazok, akik azon a napon befogadták az örömhírt, az Úr Jézus uralma alá adták magukat, az Ő lábai elé tették le életüket. Már nem utasították el Őt, hanem elismerték annak, Aki, vagyis megváltásuk egyetlen reményének és zálogának, személyes Megváltójuknak, a Messiásnak.
Mindezekből arra a következtetésre jutunk, hogy minden bizonnyal jól tesszük, ha az Atya, a Fiú, és a Szent Lélek nevében veszünk keresztséget, és a Máté 28:19-et tekintjük a megkeresztelkedés alapigéjének. Történelmi kontextusába helyezve teljesen érthető, hogy Péter miért Jézus nevét hangsúlyozta ki, hiszen éppen azon zsidó néphez kellett beszélnie, ami előzetesen elvetette Jézust, és tagadta, hogy Ő a rég várt Messiás.
Az evangélium üzenete mind a mai napig emberek tömegeinek változtatja meg életét. Mindenki, aki kizárólag Jézus Krisztusba veti hitét, az megkapja az Atyaisten kezéből a Szent Lélek ajándékát. A víz általi keresztség változatlanul is az Istentől rendelt módja annak, hogy a hitünkről nyilvánosan vallást tegyünk (minden teremtett szellemi lény és az emberek előtt). Így adjuk a világ tudomására, hogy azonosulunk Krisztus Urunk halálával, eltemetésével, és feltámadásával.
English
Jézus nevében (Apostolok Cselekedetei 2:38) -, vagy inkább az Atya, Fiú és a Szent Lélek nevében (Máté 28:19) kell megkeresztelkednünk?
