Kérdés
Mit nevezünk keresztségi újjászületésnek?
Válasz
A keresztségi újjászületés annak a hite, mely szerint a keresztség vétele szükséges a lelki üdvünk elnyeréséhez, pontosabban hogy az új ember megszületése nem megy végbe, míg az embert be nem merítik .A keresztségi újjászületés tana számos egyház tantételei között szerepel, a legfáradhatatlanabbul azonban az ún. restaurációs mozgalom két képviselője a Church of Christ és az International Church of Christ képviseli.
A keresztségi újjászületés tanának képviselői a következő igerészekre mutatnak dogmájuk bibliai alátámasztása végett: Márk 16:16, János 3:5, Apostolok Cselekedetei 2:38, Apostolok Cselekedetei 22:16, Galátabeliekhez 3:27, és 1.Péter 3:21. Ezeket az igerészeket valóban helyesen idézik, tehát valóban úgy tűnik, hogy mind amellett érvelnek, hogy a megkeresztelkedés szükséges lelki üdvünk elnyeréséhez. Vannak azonban olyan igehelyek, amelyek a Biblia szellemének szempontjából értelmezve, a szövegkörnyezet figyelembevétele mellett, mind arról szólnak, hogy erre nincsen szükség.
A keresztségi újjászületés védői általában négy lépésre bontják lelki üdvösségünk ajándékának elfogadását. Először is az adott személynek hinnie kell, meg kell térnie hamis utairól, majd Isten előtt vallást kell tennie bűneiről, végül pedig meg kell keresztelkednie, hogy mennyei polgárrá válhasson. Ezt azért tartják így, mert egyes bibliai igerészek látszólag azt állítják, hogy ezen cselekedetek mindegyike szükséges lelki üdvünk elnyeréséhez. A Rómabeliekhez írt levél 10:9-10 része például a megváltást az Istenről való vallomástételhez kapcsolja. Az Apostolok Cselekedetei 2:38 pedig a megváltást a megtéréshez és a megkeresztelkedéshez köti.
A bibliai értelemben vett megtérés valóban szükséges lelki üdvösségünkhöz. A megtérés megszokott gondolkodásmódunk megváltoz(tat)ását is jelenti. A megtéréssel szoros kapcsolatban álló megváltás ajándéka átformálja általános vélekedésünket, aminek következtében nem elutasítóan állunk már Jézus Krisztushoz, hanem elfogadó szeretettel. Tehát nem egy különálló lépésről van szó, hanem ez a megváltó erejű hit egyik alapeleme. Senki sem fogadhatja el Jézus Krisztust élete megváltójaként — Isten kegyelméből hit által — , ha nem ismeri meg Jézust, és ezáltal nem változik meg véleménye Krisztus személyének és cselekedetének mentő fontosságáról.
A szánkkal való vallástételt, a szívünkben felnövő hit előzi meg. Az előbbi a hitünk szemléltetését szolgálja. Ha valaki valóban befogadta szívébe Jézus Krisztust, mint élete egyetlen Megváltóját, akkor ennek eredményééül mások felé is közvetíteni fogja hitét. Ha valaki szégyelli Jézus Krisztust és/vagy az evangélium örömhírét, akkor felettébb valószínűtlen, hogy ez a személy tényleg megértette az evangélium üzenetét, vagy hogy valóban megtapasztalta azt a megváltást, amiben csak az Úr Jézus Krisztus áldozata által részesülhetünk.
A keresztség bibliai koncepciója a Jézus Krisztussal való azonosulást jelenti. A megkeresztelkedés a hívő, Jézus Krisztus halálával-, eltemetésével-, és feltámadásával való azonosulását hivatott jelezni (Rómabeliekhez 6:3-4). A vallástételhez hasonlóan ebben az esetben is igaz az, hogy amennyiben valaki nagyon vonakodik megkeresztelkedni – vagyis nem hajlandó életére úgy tekinteni, mint amit Jézus Krisztus már megváltott – akkor nagy valószínűségel nem is vált még új teremtménnyé (2. Korinthusbeliekhez 5:17) Jézus Krisztus hite által.
Akik kiállnak a keresztségi újjászületés és/vagy a négy fenti pont teljesülésének szükségessége mellett, azok sem „méltó" tettekként tekintenek ezekre a cselekedetekre, tehát nem hiszik, hogy tetteink által válunk érdemessé Isten kegyelmére. Azt viszont hiszik, hogy a hit-, a megtérés-, a megvallás-, valamint a keresztség vétele egytől egyig olyan cselekedetek, melyek „Isten iránti engedelmességünket" szimbolizálják. Ezeket a dolgokat még meg kell tennünk mielőtt Isten kiönti ránk kegyelmét. Míg az „standard" protestáns felfogás szerint „ha hiszünk, akkor üdvözülünk", addig a keresztségi megújulást hirdetők szerint a megkeresztelkedés – egyes körökben pedig még a megtérés és a vallomástétel is – szükséges lelki üdvösségünkhöz.
Ezzel a megközelítéssel az a gond, hogy vannak igehelyek, amelyek világosan kimondják, hogy a megváltás egyetlen előfeltétele a hit. A Szentírás egyik legismertebb igehelye kijelenti, hogy „...úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen"(János 3:16). Az Apostolok Cselekedetének 16:30 igerészében a filippi „tömlöcztartó" azt kérdezi Pál Apostoltól, hogy „...mit kell nékem cselekednem, hogy idvezüljek?" Ha a megváltás folyamata tényleg 4 lépésből áll, akkor itt lett volna a legjobb alkalom, hogy Isten Szent Lelke ezt tudtunkra hozza (Pál közvetítésében). Pál apostol és Silás azonban csak így felelt: „Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe!". Sem a megkeresztelkedést, sem a hit megvallását nem említették, csak magát a hitet.
Több tucat további igerészt lehetne idézni az Újszövetségből, melyek mind amellett érvelnek, hogy a megváltásunk kizárólag a hitünk- és nem más további feltételek- függvénye. Ha a keresztség, vagy bármilyen más cselekedet is szükséges lelki üdvösségünkhöz, akkor ezek az igerészek hibásak. Azt viszont hisszük és valljuk, hogy a Biblia minden hibától mentes, és hogy Isten tévedhetetlen Igéje méltón érdemli ki teljes bizalmunkat.
Nem szükséges mélyen beleássuk magunkat az Újszövetségbe, hogy a megváltás ajándékának különböző feltételei után kutassunk. A megváltás nem egy hosszadalmas folyamat, nem szükséges hozzá egy több lépésből álló használati útmutató. A megváltás egy teljességgel bevégzett folyamat, nem pedig egy csináld-magad recept a hozzávalókkal. Mit kell tehát tennünk, hogy üdvözüljünk? Csak hinnünk kell Jézus Krisztusban és meg vagyunk váltva.
English
Mit nevezünk keresztségi újjászületésnek?
