Kérdés
Hogyan kell a keresztyéneknek az addikcióhoz viszonyulniuk?
Válasz
Az addikció szónak két alapvető jelentése van. Az egyik: az a fiziológiai vagy pszichológiai állapot, amely kórosan függ valamilyen szokásformáló szertől. Azok, akik „mértéktelen borivás rabjai" (Titusz 1:7, 2:3), „részegesek" (1Timóteus 3:3) vagy „sok borivásba merültek" (1Timóteus 3:8, Károli), nem tölthetnek be tanítói vagy vezetői szerepet a gyülekezetben. Nyilvánvaló, hogy a gyülekezet vezetői józanok és fegyelmezettek kell legyenek, hogy példájukkal másokat is taníthassanak, mert tudjuk, hogy a „részegesek... nem fogják örökölni Isten országát" (1Korinthus 6:10). A hívők nem lehetnek az alkohol rabjai, és ebből logikusan következik, hogy ez más anyagoktól való függésre is vonatkozik: drogok, pornográfia, szerencsejáték, falánkság, dohányzás, stb.
Az addikció második jelentése: az az állapot, amelyben valamilyen tevékenységben szokásszerűen vagy kényszerűen veszünk részt vagy azzal foglalkozunk. Ez (legalább is a hívők esetében) egy természetellenes „mánia", amellyel megszállottan foglalkozunk: sport, munka, bevásárlás/dolgok megszerzése, de akár a család vagy gyermekek. Az 5Mózes 6:5-ben ez áll: „Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!" Jézus szerint ez az első és legnagyobb parancsolat (Máté 22:37-38). Ez alapján elmondhatjuk, hogy ha bármi mástól függünk mint Istentől, az rossz. Csak Istennel foglalkozhatunk rendszeresen. Ha bármi egyébbel foglalatoskodunk, az eltávolít minket tőle, és ezzel megbántjuk. Egyedül Ő méltó a teljes figyelmünkre, szeretetünkre és szolgálatunkra. Ha ezeket bárki vagy bármi másnak szenteljük, az bálványimádás.
English
Hogyan kell a keresztyéneknek az addikcióhoz viszonyulniuk?
