Kérdés
Mit mond a Biblia a keresztyének eladósodásáról? Kérjen-e vagy adjon-e kölcsön egy keresztyén?
Válasz
Pál arra figyelmeztet bennünket a Róma 13:8-ban, hogy senkinek semmivel ne tartozzunk, csak hogy szeressük. Ez jól szemlélteti, hogy mennyire ellenszenves Isten számára, ha a tartozás nincsen időre kifizetve (lásd még Zsoltárok 37:21). Ugyanakkor a Biblia nyíltan nem ítéli el az adósság összes fajtáját. Óvva int ellene, dicséri azt, aki nem adósodik el, de nem tiltja az adósságot. Kemény szavakkal ítéli el azokat a kölcsönt nyújtókat, akik visszaélnek a feléjük tartozó adósok helyzetével, de az adósokat nem ítéli el.
Némelyek megkérdőjelezik a kölcsön után felszámított kamat létjogosultságát, de többször is látjuk a Bibliában, hogy a kölcsönadott pénz után igenis elvárták a tisztességes mértékű kamatot (Példabeszédek 28:8; Máté 25:27). Az ókori Izráelben a törvény az egyik fajta kölcsön esetében tiltotta a kamat felszámítását, ez pedig a szegényeknek adott kölcsön (3 Mózes 25:35–38). Ebből a törvényből sok társadalmi, pénzügyi és szellemi dolog következik; ezek közül kettő mindenképpen említésre méltó. Először is, ez a törvény segítségére volt a szegényeknek, mert nem nehezítette meg a helyzetüket. Már az is éppen elég, hogy valaki elszegényedett; igen megalázó lehetett segítséget kérni. De ha még a kölcsön visszafizetésére rájön a megnyomorító kamatteher, akkor ez a dolog végül nem segítséget, hanem további szenvedést eredményez.
Másodszor, ez a törvény egy fontos szellemi leckét is tanít nekünk. Az irgalom megnyilvánulása az, ha a kölcsönadó személy a szegény embernek nyújtott kölcsöne esetében lemond a kamatról. Lemond annak az összegnek a használatáról az adott időtartamra. Látható megjelenése ez az Isten iránti hála kifejezésének az irgalomért, hogy nem számít fel „kamatot” a feléjük tanúsított kegyelemre. Ahogyan Isten irgalmasan kihozta az izraelitákat Egyiptomból, még amikor értéktelen rabszolgák voltak, és saját földet adott nekik (3 Mózes 25:38), ugyanúgy elvárta, hogy azok is hasonló kedvességet tanúsítsanak saját polgártársaik felé.
A keresztyének is hasonló helyzetben vannak. Jézus élete, halála és feltámadása megfizette Istennek a tartozásunkat. Most mi, ha módunk van rá, olyan kölcsönökkel segíthetünk a szükségben lévőknek, különösen a hitben is testvéreinknek, amelyek nem tetézik a problémáikat. Jézus még egy példázatot is mondott ezzel kapcsolatban a két hitelezőről és a megbocsátás, az elengedés kérdéséről (Máté 18:23–35).
A Biblia sem nem tiltja, sem nem bátorítja a kölcsönkérést. A bibliai bölcsesség szerint általában nem túl jó ötlet adósságba keveredni. Az adósság gyakorlatilag annak a rabszolgájává tesz, aki kölcsönt adott. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a kölcsön felvétele „szükséges rossz”. Ha a pénzt bölcsességgel kezelik, és a törlesztés kezelhető, akkor végszükség esetén a keresztyén hívő felvállalhatja az adósság terhét.
English
Mit mond a Biblia a keresztyének eladósodásáról? Kérjen-e vagy adjon-e kölcsön egy keresztyén?
