Kérdés
Tolerálniuk kell-e a keresztyéneknek más emberek vallási hiedelmeit?
Válasz
A tolerancia korszakában élünk, amikor az erkölcsi relativizmust tartják a legfelsőbb erénynek. A relativista szerint minden filozófia, elképzelés és hitrendszer ugyanolyan érdemmel bír, és így egyforma tiszteletet érdemel. Szűklátókörűnek, felvilágosulatlannak és bigottnak tartják azokat, akik egy hitrendszert előnyben részesítenek egy másikkal szemben, vagy — még rosszabb: — ha azt hirdetik, hogy ismerik az abszolút igazságot.
Természetesen a különböző vallások egymás felé kölcsönösen kizáró álláspontot képviselnek, a relativista logikai úton pedig nem képes kibékíteni az egyértelmű ellentmondásokat. Például a Biblia azt állítja, hogy „elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik” (Zsidók 9:27), néhány keleti vallás viszont a reinkarnációban hisz. Akkor most egyszer vagy sokszor halunk meg? Mindkettő nem lehet egyszerre igaz. A relativista lényegében úgy határozza meg az igazságot, hogy ezzel egy ellentmondásos világot hoz létre, ahol az ellentmondó „igazságok” jól megférnek egymás mellett.
Jézus szerint viszont: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (János 14:6). A keresztyén ember nem csak az igazság-elvet fogadta el, hanem az Igazság-személyt is. Ennek az Igazságnak az elismerése távol tartja a keresztyén hívőt korunk úgynevezett „széles látókörűségétől”. A keresztyének nyíltan elismerik, hogy Jézus feltámadt a halálból (Róma 10:9–10). Ha valaki valóban hisz a feltámadásban, akkor mi módon lehet „széles látókörű” egy nem hívő állításával kapcsolatban, miszerint Jézus nem is támadt fel? Ha egy keresztyén megtagadja Isten Igéjének egyértelmű tanítását, akkor ezzel valójában Istent magát árulja el.
Felfigyelhetünk rá, hogy eddigi példáinkban a keresztyén hit alappilléreire utaltunk. Vannak dolgok (mint például Krisztus testi feltámadása), amelyek vitán felül állnak. Egyebekről — mint például, hogy ki írta a Zsidókhoz írt könyvet, vagy mi is volt a Pál apostol testébe adatott tövis — már lehet vitatkozni. Nem szabad belebonyolódnunk a másodlagos dolgokat érintő vitákba (2 Timóteus 2:23; Titusz 3:9).
Még akkor is visszafogottságot és tiszteletet kell tanúsítania a keresztyén embernek, amikor az alaptantételekről folyik a vita/párbeszéd. Lehet nem egyetérteni egy állásponttal, de ettől még nem szabad ócsárolni az álláspontot képviselő személyt. Erősen ragaszkodnunk kell az Igazsághoz, de könyörületességet kell tanúsítanunk az azt megkérdőjelezők iránt. Jézushoz hasonlóan nekünk is telve kell lennünk igazsággal és kegyelemmel (János 1:14). Péter apostol jól szemlélteti a válaszadás és az alázat egyensúlyát: „legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek” (1 Péter 3:15).
English
Tolerálniuk kell-e a keresztyéneknek más emberek vallási hiedelmeit?
