Kérdés
Szabad a keresztyéneknek orvoshoz járnia?
Válasz
Bizonyos keresztyén körök azon az állásponton vannak, hogy az orvosi segítségnyújtás igénybevétele az Istenbe vetett hit hiányáról tanúskodik. A „Hit szava” mozgalmon belül az orvosi tanács kikérését a hit hiányaként értékelik, ami visszatartja Istent a gyógyítástól. A „Keresztény Tudomány” nevű és az ehhez hasonló csoportok szerint ha orvosi segítséget kérünk, akkor ez gátolja az Istentől kapott szellemi energiánkat saját magunk meggyógyításában. Ezeknek az álláspontoknak a logikája fájóan megalapozatlan. Amikor az autód elromlik, vajon elviszed az autószerelőhöz, vagy inkább megvárod, míg Isten csodát tesz és megjavítja? Ha a vízhálózat meghibásodik, és ömlik belőle a víz, vajon megvárod-e míg Isten maga megjavítja, vagy szerelőt hívsz? Isten éppen úgy meg tudja javítani az autónkat vagy a vízhálózatunkat, mint ahogy meg tudja gyógyítani a testünket. Ő valóban gyógyít és csodákat tesz, de ez még nem jelenti azt, hogy minden esetben a csodára kell várnunk a helyett, hogy olyanok segítségét kérnénk, akik birtokában vannak a megfelelő ismeretnek és készségeknek.
A Biblia mintegy tucatnyi alkalommal tesz említést az orvosokról. Az egyedüli igehely, amelyet a szövegkörnyezetből kiragadva esetleg arra lehetne felhasználni, hogy ne menjünk orvoshoz, a 2 Krónika 16:12. „Uralkodása harminckilencedik évében megbetegedett Ászának a lába és betegsége egyre súlyosbodott. De betegségében sem az Úrhoz folyamodott, hanem az orvosokhoz.” Nem az volt a probléma, hogy orvosi segítséget vett igénybe, hanem hogy nem folyamodott az Úrhoz. Még ha el is megyünk az orvoshoz, a hitünket Istenbe kell vetnünk, nem az orvosba.
Számos igehely tanúskodik „egészségügyi ellátás” igénybevételéről; például a következőkről: kötözés (Ézsaiás 1:6), olaj (Jakab 5:14), olaj és bor (Lukács 10:34), levelek (Ezékiel 47:12), bor (1 Timóteus 5:23), kenőcsök, különösen „Gileád balzsamolaja” (Jeremiás 8:22). Lukácsra a nevét viselő evangélium és a Cselekedetek könyve szerzőjére Pál „szeretett orvosként” utal (Kolossé 4:14).
A Márk 5:25–30-ban egy olyan asszonyról olvasunk, akinek vérzési problémája volt, amit az orvosok nem tudtak meggyógyítani, noha sokukat felkereste és az összes pénzét rájuk költötte. Jézushoz jött, mert azt gondolta, hogy már az is elegendő a gyógyuláshoz, hogy ha megérinti a ruhája szegélyét. Pontosan ezt tette, és meg is gyógyult. A farizeusok kérdésére, hogy miért tölt időt bűnösökkel, Jézus így felelt: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” (Máté 9:12). Ezek alapján az igeversek alapján a következő alapelveket állapíthatjuk meg:
1) Az orvosok nem istenek, és nem is szabad így tekinteni rájuk. Van, amikor tudnak segíteni, de vannak olyan helyzetek, amikor csak a pénzünk megy el rájuk.
2) Az orvosi segítség és a „földi” gyógymódok igénybevételét nem ítéli el a Szentírás. Sőt, az orvosi kezelésre elismerően tekint.
3) Minden testi problémával kapcsolatban kérnünk kell, hogy Isten avatkozzék közbe (Jakab 4:2; 5:13). Ő nem ígéri, hogy mindig olyan módon fog válaszolni, ahogy mi azt szeretnénk (Ézsaiás 55:8–9), de bizonyosak lehetünk abban, hogy mindent szeretettel, és ezért a mi érdekünkben tesz, amit tesz (Zsoltárok 145:8–9).
Tehát, szabad a keresztyéneknek orvoshoz járnia? Isten bennünket intelligens lénynek teremtett, megadta a képességet, hogy gyógyszereket készítsünk, és megtanuljuk, hogyan javíthatjuk meg a testünket. Semmi rossz nincs abban, ha ezt az ismeretet és képességet a testi gyógyulás érdekében felhasználjuk. Az orvosokra is Isten ajándékaként tekinthetünk; olyan eszközökre, akiken keresztül Isten gyógyulást és felépülést ad. Ugyanakkor hitünket és bizalmunkat Istenbe kell vetnünk, nem az orvosokba vagy gyógyszerekbe. Mint minden más nehéz döntés esetében, ebben is Istentől kell tanácsot kérnünk, Aki azt ígéri, hogy bölcsességet ad nekünk, ha kérjük (Jakab 1:5).
English
Szabad a keresztyéneknek orvoshoz járnia?
