Kérdés
Mit jelent az, hogy kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe (2Korinthus 4:8)?
Válasz
Pál apostol a Korinthusbeliekhez írt második levélben a személyét és az általa hirdetett evangéliumot támadókkal szemben veszi fel a kesztyűt. Pál 4. fejezetben található érvelése ennek kulcsfontosságú részét képezi, mivel abban számos olyan gyengeséget, melyet ellenzői mind fizikai, mind szellemi téren szemére vetettek, egyszerűen - minden köntörfalazás - nélkül elismer (2Korinthus 10:10). Ahelyett azonban, hogy Pál önnön erejét bizonygatná, az őt minden válságon áthordozó Isten megtartó hatalmára mutat rá (2Korinthus 4:7). A 8-9. igeversben négy ilyen (emberi) gyengeséget is megnevez, azokat viszont rendre Isten védelmével és gondviselésével állítja kontrasztba. A 8. igeversben találjuk az egyik ilyen érdekes ellentétpárt, melyben Pál az jelenti ki, hogy hívőként (önmagát is beleértve) meglehet "kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe" (2Korinthus 4:8).
A Strong-féle konkordancia és görög-héber lexikon szerint (magyar kiadás nem ismert) a "kétségeskedünk" szó eredeti, görög változata a következőket jelenti: "kétség", "zavarodottság", "kétségeskedés". Ez a szó szerepel a Galata 4:20-ban is, ahol Pál azt közli hitbéli testvéreivel, hogy mint pásztor "bizonytalanságban" van szellemi jólétük, a kegyelem hitében való állásuk felől. A galátziabeli gyülekezte tagjai egyik perben ugyanis még lelkesedtek az evangéliumért, a másikban pedig már hamis tanítókhoz hajtották fülük (Galata 4:14-17)! Mint a legtöbb lelkipásztor a történelem során, Pálban is dúltak kétségek, és időnként bizonytalan volt szolgálata hathatóssága tekintetében, így személyes erejét illetően-, de az utazásai során megalapított gyülekezetek aktuális szellemi állapota kapcsán is kétségeskedett (2Korinthus 11:28-29). Voltaképp éppen ezen kétségeinek ad hangot, mikor azt mondja, hogy "kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe" (2Korinthus 4:8).
A "kétségbeesés" szó (exaporeomai - magyar fonetika szerint) szótani szempontból igencsak érdekes, sőt, már-már játékos kis szerkezetet takar: az eredeti nyelvben ez ugyanaz a szó, amit Károli "kétségeskedés"-nek fordít (lásd aporeo), csak lényegében még egy ex- előtagot csatolnak hozzá. A latin eredetű extra szó jelentése - többek között - "valamin túl", "azonkívül", "azonfelül". Az ex- előtag jelen esetben tehát az eredeti szót fokozza, viszi egy bizonyos mértéken túl, emeli magasabb szintre. Az ex- előtaggal ellátott szó jelentését ennek ismeretében valahogy így lehetne helyesen visszaadni: "túlontúl kétségeskedő", "módfelett kétségeskedő", vagyis már teljesen kétségbeesett. Bár Pál készségesen elismeri, hogy volt kétségeskedés a szívében, a kétségbeesésig, azaz a teljes összetörés állapotáig azonban sosem jutott el. Volt már olyan, hogy összezavarodott, (meg)zavarodottá azonban sosem vált; kétségeskedett, de kétségbe nem esett; néha nem volt békéje, minden békességét azonban mégsem veszítette el. Az igeversben kifejezésre juttatott fő gondolat tehát az, hogy annak ellenére, hogy Pál időnként megtapasztalta, milyen összezavarodni és kétségeskedni, Isten soha nem engedte, hogy a kétségbeesés elhatalmasodjon rajta.
De minket vajon ez mennyiben érint, ránk nézve hogyan áll ez a dolog? Pál apostolhoz hasonlóan időnként mi is összezavarodhatunk és kétségek közt találhatjuk magunk. Időnként mi is eltűnődünk azon, hogy Isten miért engedi meg, hogy valami rossz történjen velünk, vagy épp azon morfondírozunk, hogy egy számunkrza fontos személy nem szenved-e hajótörést hitében. A bizonytalanság ezen érzései normálisak. Pálhoz hasonlóan azonban mi is annak a tényével vigasztalódunk, hogy Isten továbbra is életünk minden helyzete felett Úr. Így tehát olykor "kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe","mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók" (2Korinthus 4:18).
English
Mit jelent az, hogy kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe (2Korinthus 4:8)?
