Kérdés
Mit jelent kétszívűnek lenni?
Válasz
A kétszívűség mint kifejezés a görög dipszűhosz szóból származik (magyar fonetika szerint; G1364+G5590 kompozit), ami azt jelenti, "két különböző értelemmel és érzülettel-, két különféle gondolkodásmóddal és lélekkel rendelkező személy". Érdekes, hogy ez a terminus egyedül Jakab könyvében található meg (Jakab 1:8; 4:8). A Bibliakutatók úgy sejtik, hogy maga Jakab alkothatta azt. Hogy azonban helyesen megragadhassuk valós jelentését, a legjobb, ha tüzetesen megvizsgáljuk a szövegkörnyezetet, amelyben szerepel.
Jakab apostol azt írja a kétszívű emberről, hogy "...a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember" (Jakab 1:6-8). A kétszívű ember tehát egy kétkedő, kételkedő személy. Jézus épp is az ilyen emberekre mutatott rá, mikor arról tanított, hogy tévelyeg az, aki két úrnak próbál szolgálni (Máté 6:24). Az ilyen ember tehát "állhatatlan", vagyis "nem tart ki semmiben sem" (SZIT). Az eredeti szövegben itt szereplő görög szó az akatasztatosz (magyar fonetika szerint; G2525), ami a következőt jelenti: "mind jellemében, mind érzületeiben, mind gondolkodásmódjában ingatag, ingadozó".
A kétszívű embert nyug(hat)atlan és zavarodott gondolatvilág jellemzi, ez pedig cselekedeteiben és viselkedésében is megnyilvánul. Az ilyen ember állandó konfliktusban áll önmagával. Akit ilyen belső viszályok tépáznak, az soha nem tud bizalommal rátámaszkodni Istenre és az Ő kegyelemmel teljes ígéreteire. Ennek megfelelően bizonytalan, állhatatlan, és instabil marad. E tekintetben egy részeg emberhez hasonlít, aki képtelen egyenesen menni, hiszen hol az egyik-, hol a másik irányba botladozik, sántikál. Nincs kitűzött haladási iránya, így pedig lényegében sehová sem jut - ilyen a "minden útjában állhatatlan ember".
Aki kétszívű, annak nincs meg a Zsidókhoz írt levél 11:1-3 igeszakaszban jellemzett hite: "A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. . . . Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.". Nem lehetünk egyidejűleg "meggyőződve" valamiről és kételkedők ugyanazon dolog tekintetében, mint a kétszívű ember. Az ilyen személy egyfelől meg van győződve egy bizonyos dologról, másfelől pedig kételyek közt sínylődik ugyanazon dolgot illetően. Ez a jelenség a Doktor Doolittle-történetek "huzivoni"-ját idézi elénk, egy olyan fikcionális állat képét, amelynek teste mindkét végén van egy-egy feje, és ezért egyidejűleg állandóan két irányba próbál menni. Ilyen a kétszívű ember is.
Jézus világosan kimondta: "Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak" (Máté 6:24). Isten és a jelenvaló világ dolgai annyira ellentétes természetűek, hogy lehetetlen bármelyiket is teljes szívből szeretni anélkül, hogy a másikat ne gyűlölnénk. Akik tehát mindkettőt megpróbálják szeretni, mindenben állhatatlanná válnak. Ha valaki kétszívűséggel küzd, akkor olvassa, tanulmányozza, és memorizálja az Igét, mert Isten Igéje meghozza a hit gyümölcsét (Róma 10:17). Az is fontos, hogy imádkozzon a hitért. Isten ingyen adja a jót azoknak, akik kérik azt tőle (Lukács 11:9-12), az pedig mindenképp helyes dolog, ha a hitünk növekedéséért kopogtatunk (Lukács 17:5; Márk 9:24).
English
Mit jelent kétszívűnek lenni?
