Kérdés
Kinek mond engem Isten?
Válasz
Sokan arra vesztegetjük időnket, hogy azon aggódunk, mások mit gondolnak rólunk. Szeretnénk, ha kellőképpen értékelnének, szeretnének, tisztelnének, sőt, csodálnának minket. De vajon mi értelme van annak, hogy identitásunk és önértékelésünk más gyarló teremtmények véleményére alapozzuk, holott az egyetlen, ami igazán számít, az a Teremtőnk rólunk alkotott véleménye? Az identitásunkra vonatkozó legfontosabb kérdés, amit feltehetünk, a következő: Kinek mond engem Isten? Egyedül a Biblia tartalmaz megbízható választ arra, hogy kik vagyunk Krisztusban, valamint hogy Isten mit gondol rólunk, újjászületett hívőkről.
Isten mindenekelőtt azt mondja rólam, hogy az Ő szeretett gyermeke vagyok: “Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!” (1.János 3:1). Isten nem szégyelli határozott szavakkal kifejezni irántunk érzett határtalan szeretetét; Igéjében többször megerősíti, hogy Istentől születtünk, és hogy az Ő nagyra becsült gyermekei vagyunk (János 1:12-13; 2.Korinthusbeliekhez 6:17-18; Galátziabeliekhez 3:26; Rómabeliekhez 8:17; Ézsaiás 43:1).
Isten azt mondja rólam, hogy olyan kiválasztottja vagyok, akit Jézus Krisztus által az Ő családjába fogadott, hogy örökre az Ő gyermeke legyek: “Az Atya annyira szeretett bennünket, hogy Krisztusban már a világ teremtése előtt kiválasztott minket, hogy bennünket a saját népévé tegyen, akik az ő szemében szentek és tökéletesek. Szeretetétől indíttatva előre elhatározta, hogy Jézus Krisztus által a saját gyermekeivé fogad bennünket. Igen, ezt akarta, mert így tetszett neki. Mindezt pedig azért tette, hogy dicséretet szerezzen dicsőséges kegyelmének, amellyel megajándékozott bennünket szeretett Fiában, Jézus Krisztusban” (Efézusbeliekhez 1:4-6; lásd még 1.Thesszalonikabeliekhez 1:4; 2:13).
Isten azt mondja rólam, hogy értékes vagyok. Saját mesteremberi keze munkájának nevez engem: “Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk” (Efézusbeliekhez 2:10). Nem valami vaktában összetákolt agyagdarabként lettünk megalkotva. Isten azt állítja rólunk, hogy az Ő művészi szintű képességeinek és odaadó kézműves munkájának eredménye vagyunk. Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett minket (1.Mózes 1:26-27; 5:1; 9:6; Jakab 3:9).
Isten azt mondja rólam, hogy az Ő megváltottja vagyok. Isten olyan értékesnek tekint minket, hogy saját Fia, Jézus Krisztus drága vérén vett meg minket magának: “Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén” (1.Péter 1:18-19). Jézus Krisztus vére által elnyertük bűneink bocsánatát és megszabadultunk a bűn kötelékéből: “A kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Efézusbeliekhez 1:7; lásd még Galátziabeliekhez 5:1; 1.Korinthusbeliekhez 6:20; 1.János 1:9).
Isten azt mondja rólam, hogy Jézus Krisztusban immár új emberré lettem. Az Ő megváltása által teljesen új identitást kaptunk, és egy egészen új élet részesévé váltunk: “Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden” (2.Korinthusbeliekhez 5:17; lásd még Efézusbeliekhez 4:24). Az Úr azt is mondja rólam, hogy Jézus Krisztusban valósággal Isten igazsága-(2.Korinthusbeliekhez 5:21), az Ő Szent Lelkének élő temploma- (1.Korinthusbeliekhez 3:16), és szent vagyok (Efézusbeliekhez 2:19; Filippibeliekhez 4:21).
Isten egyenesen az Ő barátjának nevez engem. A Jézussal való kapcsolatunkon keresztül Isten szabadon kitárja előttünk szívét, annak minden kincsével együtt: “Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek” (János 15:15).
Isten azt mondja rólam, hogy az Ő (országának) nagykövete vagyok (2.Korinthusbeliekhez 5:20; Efézusbeliekhez 6:20), hogy a sötétségben az Ő világossága vagyok, és hogy az Ő tanúja vagyok a világ előtt (Máté 5:13-16; Apostolok cselekedetei 1:8; Efézusbeliekhez 5:8). Isten azzal a feladattal is megbízott minket, hogy embertársainkat az Ő tanítványaivá tegyük (Máté 28:19).
Isten azt mondja rólam, hogy Jézus Krisztus testének tagja vagyok: “Ez a titok pedig a következő: az örömüzenet által a nem zsidó származásúak örököstársaivá lettek a zsidóknak, részeivé váltak ugyanannak a Testnek, és ők is ugyanúgy várják Isten — Krisztusban adott — ígéreteinek beteljesedését” (Efézusbeliekhez 3:6 EFO; lásd még 5:30). Mivel Krisztushoz tartozom – vagyis életében, halálában, feltámadásában és megdicsőülésében is eggyé lettem vele (János 15:1-10; Rómabeliekhez 6:4-6; Efézusbeliekhez 2:6) – , Isten azt is mondja rólam, hogy az Ő országának és dicsőségének örököse vagyok (Galátziabeliekhez 4:7; Efézusbeliekhez 1:11; Rómabeliekhez 8:17), egy mennyei polgár (Filippibeliekhez 3:20).
Isten azt mondja rólam, hogy minden mérték felett szeret engem: “Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt” (Rómabeliekhez 5:8; lásd még 8:31-39; János 3:16-17). Irántunk való szeretete olyan nagy, hogy (örök) életünk is csupán az Ő el nem múló irgalmassága miatt vált lehetségessé: “De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!)” (Efézusbeliekhez 2:4-5).
Minél többet tanulmányozzuk Isten Igéjét, annál teljesebben fel fogjuk fedezni, hogy valójában kik vagyunk Krisztusban. Ha Jézus Krisztust tesszük életünk legfőbb irányadójává, fokozatosan azzá a személlyé alakulunk át, akinek Isten mond minket: “Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől” (2.Korinthusbeliekhez 3:18; lásd még Rómabeliekhez 8:29; 12:2; Filippibeliekhez 1:6; Efézusbeliekhez 4:15).
English
Kinek mond engem Isten?
