Kérdés
Kinek szabad másokat megkeresztelnie?
Válasz
A Szentírás külön nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Ha azonban közelebbről szemügyre vesszük a négy evangéliumban-, valamint az Apostolok Cselekedetei ihletett könyvében feljegyzett keresztségeket, akkor könnyen arra a következtetésre jutunk, hogy elég, ha az ember Jézus Krisztus tanítványa (Jézus eljövetele előtt Keresztelő János, és tanítványai is kereszteltek, amint arról az evangéliumok beszámolnak), vagy pedig istenfélő keresztény (mint azt az Apostolok Cselekedeteiben látjuk). Az "istenfélő" keresztény egy olyan ember, aki a Jézus Krisztus kereszten kiontott vére általi üdvözülés örömhírét hirdeti. Az írott igében azt látjuk, hogy amennyiben ez az örömhír halló fülekre és nyílt szívre talált, azaz hittel fogadták, akkor a mennyei szabadítás üzenetét szívébe zár fél rendre meg is akart keresztelkedni (lásd Apostolok Cselekedetei 8:36-38).
Lássunk tehát egy pár példát ilyen istenfélő keresztény emberekre, amint az Apostolok Cselekedetei örökítették meg őket: Péter és a többi apostol egész tömegeket keresztelt, mikor azok befogadták a Krisztusról szóló igaz üzenetet (Apostolok Cselekedetei 2. fejezet). A későbbiekben annak lehetünk tanúi, hogy Filep - akit elsőként választottak ki arra, hogy a jeruzsálemi gyülekezet özvegyeinek ételt osszon - Samáriában hirdette az Igét, és élő hitre tért embereket keresztelt ott (Apostolok Cselekedetei 6:8). Valamivel később pedig Pál apostol is megkeresztelte mindazokat, akik a missziós útjának áldott tevékenysége által jutottak Jézus Krisztus hitére, azonban arra vonatkozólag is vannak feljegyzéseink, mely szerint más megtért keresztényeknek is engedte, hogy - úgymond - helyette is kereszteljenek (Apostolok Cselekedetei 16:33; 1.Korinthusbeliekhez 1:10-17).
A mai kérdésünket közvetett módon megválaszoló sarkalatos igeszakaszt "Nagy Misszióparancsnak" is nevezik. Ezt Máté evangéliumának 28:18-20 igerészében találjuk. Ez az igerész Jézus azon parancsolatáról emlékezik meg, melyben mindenkori tanítványait arra szólította fel, hogy kimenvén a világba minden népet tegyenek az Ő tanítványává. Ennek a folyamatnak pedig a megkeresztelés is részét képezi. Ha tehát ez a parancs minden valaha élt és születendő kereszténynek szól (mint ahogyan azt széles körben hiszik és tanítják), akkor abból az is következik, hogy a keresztelés "joga" minden egyes hívő kereszténynek megadatott.
Ezt a nézetet csak tovább erősíti, hogy episztolák, azaz a Szentírás ihletett levelei, egyszer sem térnek ki arra, hogy ki keresztelhet, vagyis mintha alapvetésként kezelnék az előbbi megállapítást. Ezzel szemben arról nagyon is van mondanivalójuk, hogy a vízbe való fizikai bemerítés micsoda mélységes szellemi jelentőséggel bíró esemény árnyéka. Mind az Apostolok Cselekedetei, mind pedig az episztolák részletesen kitérnek arra, hogy lelki üdvösségünk miképp kapjuk Isten kegyelméből (Apostolok Cselekedetei 19:1-5), azonban a keresztség vételének szimbolikus jelentése (Rómabeliekhez 6. fejezet) látszólag lényegesen fontosabb, mint hogy ki vezeti magát a "szertartást".
A Máté 28:18-20-, valamint azon feltűnő csend alapján, ami ezt a témát a Szentírás fennmaradó részeiben övezi, úgy tűnik, hogy minden igaz hívőnek Istentől kapott joga van arra, hogy másokat megkereszteljen, éppúgy mint ahogy joga és kötelessége életével és szavaival evangelizálni felebarátait, és Krisztus minden tanításába elvezetni őket.
English
Kinek szabad másokat megkeresztelnie?
