Kérdés
Egy emberi klónnak is volna lelke?
Válasz
Az ember reprodukciós célú klónozásának lehetősége számos erkölcsi, etikai és orvosi kérdést vet fel, de mélyebb teológiai kérdéseket szintén érint. Mindegyik közül azonban, talán egyik sem alapvetőbb a következőnél: vajon egy klónozott embernek is van lelke?
Egyesek számára a válasz nyilvánvalónak tűnik. Mások számára azonban korántsem, így indokoltnak tartják az erről való eszmecserét. Megint mások egészen odáig mennek, hogy azt állítják, hogy az ember klónozása egyszerűen lehetetlen, hiszen nem jönne létre lélek! Hogy ki hogyan tekint erre a kérdésre, szinte teljes mértékben attól függ, mit gondol magáról a lélek létrejöttéről. Mint más specifikus, lelki üdvösséget azonban mégsem értintő témák esetében, a Biblia nem ad közvetlen választ. Véleményünk kialakításával ilyen körülmények között tehát nem dogmatikusak, hanem inkább óvatosak kell legyünk.
Több spirituális, tudományos és gyakorlati szempontot egybevetve úgy tűnik, hogy a helyes válasz arra a kérdésre, hogy a klónoknak lenne-e lelkük,"majdnem biztosan igen".
A keresztények eltérő véleményen vannak azt illetően, hogy pontosan miképp “jön létre” az immateriális, azaz minden anyagiságot nélkülöző lélek. Jelen kérdésünk kapcsán két biblikusan alátámasztható álláspont létezik, melyet egyfelől (lélek)kreacionizmusnak, másfelől pedig traducianizmusnak neveznek. Az előbbi szerint Isten akkor teremti a lelket, amikor a gyermek megfogan. Az utóbbi úgy tartja, hogy maga a fizikai fogantatás hozza létre a lelket a szülőkön keresztül. Más hiedelmek, mint például a lelkek preexisztenciája, azaz előzetes létezése, nem bibliai alapokon nyugszanak, így azokra most nem is térünk ki bővebben.
Mielőtt azonban továbbmennénk, fontos néhány fogalmat tisztáznunk. Az ember kifejezés itt a homo sapiens egy adott biológiai egyedét jelöli: az anyagi és genetikai aspektusait egyaránt. Amikor a személy szót használjuk, akkor azzal a teljes egyénre igyekszünk utalni: elme, test, lélek és szellem együttesére (amelyben a hangsúly a szellemi aspektusra van helyezve). A klón és az MZ-iker megnevezéseket pedig az alább ismertetett eljárásokkal létrehozott emberekre használjuk.
A szokványos ún. magtranszferes klónozás során a megtermékenyítetlen petesejt magját (információs központját) eltávolítják. Ezt a klónozandó szervezetből vett donorsejt magjával helyettesítik. Az újonnan képződött sejtet stimulálják, mire az osztódni kezd. Ennek eredményeképpen egy olyan szervezet jön létre, amelynek DNS-e megegyezik a donoréval. A terápiás klónozás során a klón kifejlődése laboratóriumi körülmények között történik, a testét felépítő szöveteket ott hozzák létre. A reproduktív klónozás során a klón növekedése egy béranya méhében megy végbe, majd a donor tökéletes embrionális másolatának születésével zárul.
Biológiai értelemben véve már régen léteznek az emberi klónokhoz nagyon hasonló emberi lények. Az egypetéjű ikrek, vagy monozigóta-ikrek (a továbbiakban MZ-ikrek) a következő természetes folyamatnak köszönhetően jönnek létre: egy spermium és egy petesejt egyesülve egyetlen megtermékenyített sejtet, úgynevezett zigótát hoz létre. Ezt követően ez a zigóta két vagy több teljesen különálló embrióra válik szét, amelyek aztán egymástól függetlenül fejlődnek. Kijelenthető, hogy az MZ-ikrek minden gyakorlati szempontból egymás klónjainak tekinthetők.
Olyan emberek tehát, akik biológiai értelemben (genetikailag) egymás tökéletes másai, már léteznek. Míg létrejöttük mechanizmusa nagyban különbözik a laboratóriumi klónozástól, a végeredmény - anyagi szinten - ugyanaz. Ez egy kulcsfontosságú szempont, melyről nem szabad megfeledkeznünk, mikor a klónok lelkével kapcsolatos különböző nézeteket ütköztetjük. Téziseink következetesek kell legyenek, azaz mind a természetes klónokra-, mint például az MZ- ikrekre, mind pedig azokra, akik esetleg reproduktív klónozással jönnek létre alkalmazhatóak kell legyenek.
A teremtéspárti nézet gond nélkül megerősítene minket abban, hogy a klónoknak van lelkük, mivel Isten közvetlenül részt vesz minden egyes lélek megteremtésében annak rendelt idejében. Minden további nélkül lehetséges ugyanis, hogy Isten egyetlen lelket ad a megtermékenyített zigótába, majd további lelkeket hoz létre, mikor a zigóta kettéválik. A Biblia szövege e tekintetben nem tér ki a részletekre, hiszen azok a kérdés szempontjából lényegtelenek. A lélek teremtését vallók nézete szerint nem a fizikai testet létrehozó folyamat ruházza fel a testet lélekkel. A lélek-kreacionizmusnak is nevezett megközelítés szerint lényegében mindegy, hogy egy emberi test természetes foganás által, klónozással vagy más módon jön létre, hiszen végtére Isten teremt minden testbe lelket. Semmiféle igei vagy szellemi alapunk nincs azt feltételezni, hogy Isten valamely születendő embertől megvonná megelevenítő lelkét.
A traduciánus nézettel azonban már több gond is akad. A traducianizmus szerint mind a test, mind pedig a lélek a szülőktől öröklődik át. Konkrétan azt is állítja, hogy az ember bűnös természete egyenesen Ádámtól az apánkon, vagy az anyánk apján keresztül öröklődik át. Ez azt is jelentené, hogy abban a pillanatban, amikor a spermium és a petesejt egyesül, hogy létrehozzák az új ember DNS-ét, egyúttal egy lélek is létrejön. A klónozás során azonban nincsenek “szülők”, hiszen csupán egy ember szolgáltatja a genetikai anyagot, amelyet aztán lemásolnak. Nincs “fogantatás”, csak a meglévő DNS replikációja.
A traducianizmus a lélek átörökítésével kapcsolatban is kérdéseket von maga után. Egy klónnak például szokásos értelemben vett “apja” és “anyja” sincs. A klónozás által létrejövő ember génkészlete csak egyetlen donortól származó DNS-t tartalmazna. Genetikailag a klón “apja” a donor apa, a klón “anyja” pedig a donor anya. A foganás szempontjából a klón azonban nem rendelkezik szülőkkel. Ha valóban a szülők mélylényegének biológiai egyesülése hozza létre a lelkeket, mint azt a traducianizmus állítja, akkor a klón lelke vajon honnan származna?
Ugyanezen kérdésfelvetés mentén a traducianizmusnak következetes választ kellene adnia arra, hogy az eredendő bűn apa általi átörökítése egészen pontosan hogyan megy végbe. A traducianizmus például azt állítja, hogy az emberi, biológiai apa hiánya eredményezte azt, hogy Jézus az eredendően bűnös emberi természet nélkül született. Mivel tehát a klónnak nincs szó szerinti emberi apja, akkor az öröklötten bűnös természete is hiányozna? Vagy ne talán éppen megduplázódna a bűn általi romlás a klón DNS-ében? Az eredendően bűnös természet öröklése lényegét tekintve a lélek megszerzésétől teljesen eltérő kérdés, így számos más olyan lehetséges vitás pontot is felvet, melyet jelen cikkünk nem hivatott tárgyalni. Tömören azonban azt mondhatjuk, hogy amennyiben a traducianizmus fenntartja azon állítását, mely szerint a lélek és az eredendően bűnös természet egyaránt a fogantatáskor öröklődik, akkor számot kell adnia arról, hogy a klónozáskor pontosan mi-, vagy mi nem megy végbe e tekintetben.
Érdemes szem előtt tartanunk, hogy a kérdésről kialakított nézőpontunknak a természet által létrehozott “klónokról” is számot kell adnia, így például az MZ- ikrekről is. Az ő fogantatásuk pillanatában ugyanis csupán egyetlen zigóta alakul ki, mely később anélkül válik ketté, hogy további foganás menne végbe. Nyilván nincs olyan traduciánus, aki azt feltételezné, hogy egy ikerpár vagy egy hármas ikerpár esetében csak az egyik testvérnek van ténylegesen lelke, vagy hogy mindannyian csak egy lélekkel rendelkeznének. A lélek átadásának elmélete következetes módon számot kéne tudjon adni a természetes úton létrejött emberekről – ezt aztán kiindulási alapként használhatnánk a klónozási folyamat során létrejött lelkekről való elmélkedésnél.
A traducianizmus bőven teret enged az arról való találgatásnak, hogy egy emberi klónnak vajon volna-e lelke, vagy sem – persze csak akkor, ha abból indulunk ki, hogy a lelkeket maga a biológiai fogantatás hozza létre. Ha azt állítanánk, hogy egyedül Isten dönti el, mikor ad lelket egy testbe, akkor már nem traducianizmus-, hanem a lélekteremtés elméletének vizeire eveznénk. Erre a traducianizmus hívei persze azt mondhatják, hogy egyszerűen úgy is tekinthetjük, hogy a lélek teremtése akkor megy végbe, amikor egy ember - legyen az egypetéjű iker vagy mesterséges klón - akármilyen fizikai módon létrejön. Hogy ez a nézet megállja-e a helyét, mélyebb vizsgálat tárgya kell legyen, így jobb, ha azt külön bocsátjuk vitára.
Az azonban biztos, hogy nagyítóval kéne keresni az olyan keresztényt, aki azt állítja, hogy a fogantatás módja gyakorlati kihatással van az ember lelki vagy erkölcsi státuszára. A gyakori érv, mely szerint az abortuszt “nemi erőszak vagy vérfertőző kapcsolat esetén" engedélyezni kell, azt sugallja, hogy az ilyen körülmények között fogant emberek kevésbé értékesek vagy kevésbé emberek, mint a “helyes” körülmények között fogantak. Bár lehet, hogy ez a vita már inkább erkölcsi, mint teológiai színezetű, érvrendszerünk azonban mégis következetes felépítésű és logikus kell legyen. Ha a fogantatás körülményeitől - vagy éppen a fogantatás hiányától - függne, hogy egy adott személynek van-e lelke (vagy hogy az milyen nemes), akkor az illető erkölcsi vagy szellemi értéke legalábbis megkérdőjelezhetővé válna (konkrétan: lélek nélkül személynek tekinthető-e még egy ilyen valaki?). Nyilvánvaló, hogy a keresztényeknek alaposan meg kell fontolniuk e témában kialakított álláspontjukat.
Nincs tehát jól körvonalazott, egyértelmű, és kristálytiszta válaszunk arra a kérdésre, hogy egy klónozott embernek lenne-e lelke vagy sem. Ennek ellenére a legtöbb bibliai értelmezés és általános keresztény teológia is azt sugallja, hogy a klónozott embernek is volna lelke. Rögtön hozzátesszük azonban, hogy egy olyan teológiai keretet is fel lehet állítani, amelyben nem lenne. A legtöbb keresztény ezt a megközelítést azonban önellentmondásosnak és ezzel érvénytelennek tartaná.
Mivel tehát őszintén meg kell valljuk, hogy nem látjuk át a problematika egészét, kötelességünk minden emberi lényt olyan személyként kezelni, aki nem csak azon értékkel bír, amelyet Isten tulajdonít teremtményeinek (Zsoltárok 104:24), hanem arra a szeretetre is méltó, amivel Isten szeretné, hogy egymáshoz odaforduljunk (Jakab 2:8). Ez alól a mesterségesen klónozott emberek sem képeznek kivételt, ha eljött már a nap, amikor ilyen személyek is léteznek, ha nem.
English
Egy emberi klónnak is volna lelke?
