Kérdés
Mi a koiné-görög, és az Újszövetség miért éppen ezen a nyelven íródott?
Válasz
A koiné görög szó annyit tesz, “közös”, “általános”. A Biblia elkötelezett tanulói felismerhetik a koiné és koinonia szavak egyező szótövét. A koinonia “közösség”-et, “gyülekezet”-et jelent. Belátható, hogy egy közösség arról ismerszik meg, hogy tagjaiban van valami közös.
A koiné-görög egy olyan közös nyelv volt, ami az az első századra a Földközi tenger teljes térségében elterjedt. Mikor Nagy Sándor meghódította az akkor ismert világ legnagyobb részét, egyben a görög nyelvet és a görög kultúrát is elterjesztette. A görög nyelv egyre inkább azon nemzetközi közvetítő nyelv szerepét vette át, amit napjainkban többnyire az angol tölt be. Mivel a kor legtöbb embere beszélte a koiné-görögöt, ezért kifejezetten alkalmas eszköznek bizonyult az evangéliumi örömhír hirdetésében.
A koiné-görög azonban nem csak abban az értelemben volt köznyelv, hogy ez volt legelterjedtebb nyelv az egész Római Birodalom területén, hanem abban az értelemben is, hogy nem az intellektuális és az akadémiai elit tagjai, hanem első sorban a közember használta. A klasszikus görög nyelv ismerete sokkal inkább az iskolázottabb társadalmi kasztokhoz volt köthető. A koiné-görög a kétkezi munkások, a földművelők, a kereskedők, a háziasszonyok nyelve volt, így a szó nemes értelmében szerény - és nem elrugaszkodott - volt. Ez volt a kor általános nyelve. A görög irodalom remekei ezzel szemben klasszikus görög nyelven íródtak, így napjainkban valószínűleg nem volna olyan filológus, aki a koiné-görög elsajátítására adná fejét, hacsak az Újszövetség nem ezen a nyelven íródott volna. Istennek azonban éppen az volt a szándéka, hogy Szavát mindenki számára hozzáférhetővé tegye, ezért a kor legáltalánosabb nyelvét, vagyis a koiné-göröget választotta.
“Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét? Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. . . . Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek; Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem. Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul: Hogy, a mint meg van írva: A ki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1.Korinthusbeliekhez 1:20–22, 26–31). Bár Isten Szent Lelke - Pál apostolon keresztül - nem konkrétan a koiné-görögre utalt ebben az igerészben, de a kijelentés mögött meghúzódó elv, a felülről jövő minta, nagyon is egyezik: Isten nem csupán tanult emberek kis csoportját-, hanem minden egyes embert el akar érni Igéjével, éppen ezért választ minél egyszerűbb nyelvezetet arra, hogy az evangélium természetfeletti bölcsességét közelebb hozhassa emberi értelmünkhöz és szívünkhöz. János evangéliuma, melynek Jézus Krisztus isteni volta áll középpontjában, ennek az elvnek megfelelően, a legkevésbé komplikált kifejezéseket és a legalacsonyabb számú különböző szót használja az összes evangélium közül. Minél nehezebb ugyanis a téma, annál szükségesebb, hogy azt a lehető legegyszerűbben, legközérthetőbben fejezzük ki. Ezenfelül az ókorban a bölcsesség megnyilvánulásának vélték azt, ha valaki nagyon komplex összefüggéseket kevés szóval, egyszerűen el tudott magyarázni. Ennek a gondolkodásnak nyomait még a mai korunkban is megtaláljuk, szokták ugyanis mondani, hogy ha valaki nagyon ért valamihez, akkor azt egy ötéves gyermek szintjén is el tudja magyarázni.
English
Mi a koiné-görög, és az Újszövetség miért éppen ezen a nyelven íródott?
