Kérdés
Mi a kompatibilizmus?
Válasz
A kompatibilizmus megpróbálja összeegyeztetni determinizmust (azt a teológiai felvetést, miszerint minden esemény oka Isten elhatározása, rendelete vagy előírása, ami viszont nem összetévesztendő a fatalizmussal) a szabad akarattal. E felfogás szerint, amelyet eredetileg a görög sztoikusok hirdettek, majd számos későbbi filozófus mint Thomas Hobbes és David Hume, vagy a teológusok közül Augustinus (Hippói Szent Ágoston) és Kálvin János, noha az ember szabad akarata látszólag összeegyeztethetetlen a determinizmus tanával, mindkét tan létezik, és egymással „kompatibilis".
A szabad akarat kompatibilista felfogásának alapja magának az akaratnak a meghatározása. Teológiai szempontból az akaratot az eredendő bűnnel és az ember lelki romlottságával kapcsolatos kijelentett bibliai igazságok alapján határozzuk meg. Ennek a két igazságnak az alapján a bukott ember akarata „a gonoszság fogságába" esett (ApCsel 8:23), „a bűn rabszolgája" (János 8:34, Róma 6:16-17) és „a bűn uralkodik" rajta (Róma 6:14). Mint ilyen, bár az ember akarata „szabadon" azt tehet, amit akar, nyilván a természete szerint akar cselekedni, és mivel a bukott akarat természete bűnös, a bukott ember minden gondolata és szándéka „szüntelenül csak gonosz" (1Mózes 6:5, vö. 1Mózes 8:21). Mivel természéténél fogva lázad a lelki jó ellen (Róma 8:7-8, 1Korinthus 2:14), az akarat „egyre csak lázadozik" (Példabeszédek 17:11). Lényegében az ember „szabadon" azt tehet, amit akar, és azt is teszi, de az ember egyszerűen nem tud a természetével ellenkező dolgokat tenni. Amit az ember „akar", azt kizárólag a természete határozza meg és írja elő.
Ez az a pont, ahol a kompatibilizmus különbséget tesz aközött, hogy az embernek van szabad akarata illetve, hogy az ember egy szabadon cselekvő ágens. Az ember „szabadon" választja azt, amit a saját természete vagy a természet törvénye előír. Lássunk egy példát: a természet törvénye lehetetlenné teszi az embernek a repülést, de ez nem jelenti azt, hogy az ember nem szabad. Az ágens, az ember, csak arra szabad, hogy azt tegye, amit a maga természete vagy a természet törvénye megenged neki. Teológiai szempontból, habár a természeti ember képtelen alávetni magát Isten törvényének (Róma 8:7-8), és képtelen Krisztushoz jönni, hacsak az Atya nem vonzza (Jáns 6:44), a természeti ember a természete vonatkozásában szabadon cselekszik. Szabadon és tettlegesen elnyomja az igazságot az igazságtalansággal (Róma 1:18), mivel a természete miatt nem tehet másként (Jób 15:14-16, Zsoltárok 14:1-3, 54:1-3, Jeremiás 13:23, Róma 3:10-11). Két példa erre, amelyben Jézus ezt a felfogást támasztja alá, a Máté 7:16-27-ben és a Máté 12:34-37-ben található.
Miután megtette a különbséget a szabad ágens és a szabad akarat között, a kompatibilizmus megvizsgálja, miként illeszkedik az ember szabad ágens volta a determinizmus néven ismert teológiai tételhez és/vagy az Isten mindentudó természetének bibliai igazságához. Az alapvető kérdés az, hogy miként vonható az ember felelősségre a tetteiért, ha a tettei már kezdettől fogva meg kellett történjenek (azaz, a jövő semmiképp sem változhat), és semmi sem történhetett volna másképp, mint ahogy megtörtént. Noha számos szentírási szakasz foglalkozik ezzel a kérdéssel, most hármat emelnénk ki.
József és testvérei története
Az első József és testvérei története (1Mózes 37). Józsefet gyűlölték a testvérei, mert az apjuk, Jákób, jobban szerette őt a többieknél (1Mózes 37:3), és mert József különleges álmokat látott velük kapcsolatban (1Mózes 37:5-11). Egy adandó alkalommal a testvérek eladták Józsefet rabszolgának néhány utazó midiánita kereskedőnek. Aztán belemártották a tunikáját egy leölt kecske vérébe, hogy az apjuk az higgye, Józsefet vadállat falta fel (1Mózes 37:18-33). Sok évvel később, mialatt az Úr megáldotta Józsefet, a testvérek találkoznak vele Egyiptomban, és József felfedi nekik, hogy ki ő (1Mózes 45:3-4). A témánkat illetően József beszéde a fontos, amelyet a testvéreihez intézett.
„Tehát nem ti küldtetek ide, hanem Isten, aki engem a fáraó első emberévé, egész házának urává és egész Egyiptom uralkodójává tett" (1Mózes 45:8).
Ez azért meglepő, mert József korábban azt mondta, hogy valójában a testvérek adták el őt Egyiptomba (1Mózes 45-4-5). Néhány fejezettel később megjelenik a kompatibilizmus elmélete:
„Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa" (1Mózes 50:20).
Ebből a történetből az derül ki, hogy ténylegesen a testvérei adták el Józsefet Egyiptomba. József azonban világossá teszi, hogy Isten tette ezt. Azok, akik elutasítják a kompatibilizmus tanát, azt mondják, hogy ez a vers pusztán azt jelenti, hogy Isten jóra „használta" a testvérek tettét. De ez a vers NEM ezt mondja. Az 1Mózes 45-50-ből megtudjuk, hogy (1) József testvérei küldték Józsefet Egyiptomba, (2), Isten küldte Józsefet Egyiptomba, (3) József testvérei gonosz szándékkal küldték Józsefet Egyiptomba, és (4) Isten jó szándékkal küldte Józsefet Egyiptomba. Szóval a kérdés az, hogy ki küldte Józsefet Egyiptomba. A megtévesztő válasz az, hogy József testvérei is és Isten is. Egy tettet két különböző entitás hajtott végre – a testvérek és Isten egyszerre cselekedtek.
Asszíria rendeltetése
A második, kompatibilizmust alátámasztó igeszakasz az Ézsaiás 10-ben található, amely egy prófétai figyelmeztetés Isten népe számára. Isten az 5Mózes 28-29-ben megígérte, hogy küldeni fog egy népet, amely megbünteti őket a bűneikért. Az Ézsaiás 10:6-ban az áll, hogy Asszíria Isten haragjának a botja, amelyet arra rendelt, hogy „zsákmányt zsákmányoljon, prédát prédáljon, és eltapossa, mint az utca sarát." Nézzük meg azonban, hogy mit mond Isten Asszíriáról.
„De ő nem így képzeli, szíve nem így gondolja, mert szíve szerint pusztítani akar, számos nemzetet akar kiirtani" (Ézsaiás 10:7).
Isten azt akarja, hogy Asszíria igazságos ítéletet hozzon a bűn miatt, míg Asszíria azt akarja, hogy számos nemzetet kiirtson. Két eltérő cél, két eltérő entitás, amely egy cselekvést hajt végre, hogy a célját elérje. Ha tovább olvasunk, megtudjuk, hogy noha Isten határozta és rendelte el ezt a pusztítást (Ézsaiás 10:23), mégis megbünteti az asszírokat a királyuk „gőgös szíve és kevély tekintete miatt" (Ézsaiás 10:12, Egyszerű; vö. Ézsaiás 10:15). Habár Isten maga kétségtelenül elrendelte az engedetlen nép ítéletét, felelősségre vonja tettükért azokat, akik az ítéletet végrehajtották.
Jézus Krisztus keresztre feszítése
A kompatibilizmusról szóló harmadik szentírási szakasz az ApCsel 4:23-28-ban található. Az ApCsel 2:23-25-ből látjuk, hogy Krisztus kereszthalála "az Isten elhatározott döntése és terve szerint" történt. Továbbá az ApCsel 4:27-28-ból megtudjuk, hogy Heródest, Pontius Pilátust, a pogányokat és Izrael népét Isten határozta és rendelte el, hogy összefogjanak Jézus ellen, és „végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék." Noha Isten elrendelte, hogy Krisztus meghaljon, azok, akik a haláláért felelősek, felelősségre lesznek vonva tettükért. Bár Krisztust gonosz emberek adták halálra, „az Örökkévaló akarta összetörni őt" (Ézsaiás 53:10, Egyszerű). Még egyszer tehát, a válasz arra a kérdésre, hogy ki küldte Jézust a halálba az, hogy Isten is és a gonosz emberek is – egyetlen cselekvésben két entitás két célt valósított meg.
A Szentírásban más szakaszok is foglalkoznak a kompatibilizmus tanával, mint például a 2Mózes 4:21, Józsué 11:20 vagy Ézsaiás 63:17, amikor is Isten megkeményíti egyének szívét. Habár a kompatibilizmus sok zavart kelt bennünk (Jób 55:8-11, Róma 11:33), ez egy olyan eszközről szóló igazság, amely által Isten a maga szuverén rendelkezéseit összhangba hozza az ember akaratával. Isten minden dolog felett szuverén (Zsoltárok 115:3, Dániel 4:35, Máté 10:29-30), Isten mindent tud (Jób 37:16, Zsoltárok 147:5, 1János 3:19-20), és az ember felelős a tetteiért (1Mózes 18:25, ApCsel 17:31, Júdás 1:15). Valóban, az Isten útjai felfoghatatlanok (Jób 9:10, Róma 11:33), ezért teljes szívünkből az Úrban kell bíznunk és nem a magunk értelmére támaszkodnunk (Példabeszédek 3:5-6).
English
Mi a kompatibilizmus?
