Kérdés
Mi a komplementarizmus?
Válasz
A komplementarizmus azon tanítás, mely szerint a férfiasság és nőiesség nem csupán szociokulturális és genetikai faktorok összessége, hanem olyan Istentől rendelt inherens tartalmak, melyek egymást kiegészíteni-, teljessé tenni hivatottak. A komplementarista nézetek képviselői, azaz a komplementaristák vélekedése szerint, a Biblia által közvetített nemi szerepek olyan jelentéssel-, céllal, és magasabb értelemmel bíró megkülönböztetések, melyek gyülekezeti és személyes közösségben való megélésük során a férfiak és a nők szellemi egészségét egyaránt és kölcsönösen előremozdítják. Ha magunkévá tesszük az Isten által elrendelt férfi és női szerepeket, akkor az csak tovább segíti Isten gyülekezetének gyarapodását, és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy mind a férfiak, mind pedig a nők kiteljesedjenek az Isten által rendelt feladatkörükben, valamint hogy teljesen élni tudjanak minden nekik adott szellemi áldással.
A komplementarista nézet az 1.Mózes 1:26-27 igerész bizonyságán nyugszik, amely kimondja, hogy Isten a saját képére teremtette az embereket,"férfiúvá és asszonynyá" teremtette őket. Mózes első könyvének 2:18 igehelye további részleteket tartalmaz Éva teremtését illetően, akit Isten kifejezetten Ádám kiteljesítőjeként, örök társaként teremtett. Erről így olvasunk: "És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt." A két nem tehát Isten teremtett rendjének szerves része. Az, hogy az utóbbi 150 évben mind jobban igyekeztek összemosni a nemi határokat, míg azok napjainkra egyesek szemében olyan esetleges kiegészítővé aljasultak, mint egy kalap, amit bármikor levehet és feltehet az ember fia és lánya, végső soron nem szélfútta ideológiák eredménye, hanem az ember bűnbeesésére vezetendő vissza.
A komplementarista felfogás az Efézusbeliekhez írt levél 5:21-23 igerészében tárgyaltakhoz igazodik, és ezzel a család mindennapi életére kínál "odafelvaló" modellt. A férfi a családfő, aki a felesége minden testi és szellemi igényének betöltéséért felelős, aki önfeláldozóan, nagy alázattal és hosszútűrő szeretettel kell vezesse családját. A feleség feladata a gyermekek táplálása mind fizikai, mind pedig szellemi értelemben (bár az Isten útjaira való tanítás első sorban a férj feladata). A nővel szemben Isten azt az elvárást is támasztja, hogy minden külső kényszer és képmutatás nélkül vesse magát alá ura irányításának, éppúgy mint ura aláveti magát az Úr Jézus irányításának. Mikor férfi és nő így egészíti ki egymást, vagyis ha Krisztus áll kapcsolatuk középpontjában, akkor a dicsőség is egyedül az Övé. A házasság ekképp betölti eredeti rendeltetését, vagyis az Úr Jézus Krisztus és teste (a megváltottak gyülekezete) kapcsolatát ábrázolja ki (lásd 32. igevers).
A komplementarista felfogás a gyülekezeti életet illetően az 1.Timótheus 2:11—3:7, és a Titusz 2:2—6 igerészeket veszi alapul. A Biblia szellemében szólva kijelenthetjük, hogy a gyülekezet férfiai viselik a szellemi vezetés és oktatás alakításának felelősségét. A nők szintén az összes lehetséges módon be kell vessék számos szellemi ajándékukat, az egyetlen tiltás arra vonatkozik, hogy nő nem taníthat a férfit, vagyis nem lehet szellemi befolyása felette (lásd 1.Timótheus 2:12). Mikor férfi és nő a gyülekezetben egyaránt betölti az Isten-adta szerepét, akkor újfent Krisztus magasztaltatik fel. Sőt, a gyülekezet pontosan azzá válik, aminek Isten szánta: Jézus Krisztus testének élő képévé (1.Korinthusbeliekhez 12:12-27).
A komplementarizmussal tartalmilag szemben álló nézetet egalitarizmusnak nevezzük. Ez utóbbi felfogás szerint Jézus Krisztusban már nincsen többé különbség a nemek között. Ezt a nézetet a Galátziabeliekhez írt levél 3:28 igerészére vezetik vissza. Mivel Jézus Krisztusban minden hívő egy, az egalitáriánusok azt hirdetik, hogy a férfi és a női szerepek - mind a gyülekezet vezetésében, mind pedig az otthon négy fala közt - teljesen és maradéktalanul felcserélhetőek egymással. Az egalitáriánusok a nemek közötti különbséget a bűnbeesésre vezetik vissza, de mivel Jézus szellemben már helyreállította a bukott világot, így a nemi különbségeknek sincs helyük, hiszen az Úr Jézusban való egység már feloldotta azokat - mondják. A komplementarista felfogás szerint a nemi különbségek azonban már a teremtés során előálltak (tehát nem a bűnbeesés eredményei), és éppen az ezen szerepek különböző mivoltához való visszatérésben látják Jézus megváltásának egyik érdemét. Isten Szent Lelke, választott szócsövén - Pál apostolon - keresztül a komplementarista nézet mellett érvel, mikor Mózes első könyvét idézve magára a teremtés rendjéről szóló beszámolóra alapozza tanítását: "Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva" (1.Timótheus 2:13).
Fontos megértenünk, hogy a szerepek eltérő mivolta messze nem jelenti azt, hogy értékük-, minőségük, és fontosságuk tekintetében bármi különbség is volna köztük. A férfiak és a nők, a nők és a férfiak egyenlő értékkel bírnak Isten szemében, és egyenlő mértékben fontosak terve földi kibontásában. A komplementarizmus igyekszik megőrizni a nemek - Istentől rendelt, és a Bibliában közölt - eltérő szerepeit, miközben mindkét nem minőségét és fontosságát méltatja. Az igazi komplementarista nézetek érvényesülésének eredménye mindig Jézus Krisztus felmagasztalása lesz, mely mind gyülekezeteinknek, mind pedig a legkisebb gyülekezetnek, azaz az Istenre néző férfi és feleség házasságának, mennyei harmóniát kölcsönöz.
English
Mi a komplementarizmus?
