Kérdés
Milyen volt a korai kereszténység?
Válasz
A kereszténység nagyjából 2000 évvel ezelőtt vette kezdetét, nem sokkal Krisztus halála, feltámadása és mennybemenetele után. Az Apostolok Cselekedetei 11:26b szerint “...a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztényeknek”. Maga a “keresztény” szó azt jelenti: “Krisztus követői”. A korai keresztény gyülekezetek a hívők lazán összekapcsolt helyi testületeinek csoportjaiból állt, akik rendszeresen összegyűltek, általában egymás otthonában, hogy közösségük legyen egymással és együtt imádkozzanak (Apostolok Cselekedetei 16:15; 18:7; 21:8; Rómabeliekhez 16:5; Kolossébeliekhez 4:15). Ezekben a körökben rendre pásztorok, vének és diakónusok alakultak ki az egyes gyülekezetekben.
Ez a korai újszövetségi gyülekezet (kommunális) életközösségben élt, és gyakran megosztották egymással az olyan alapvető erőforrásokat, mint az étel és a pénz (Apostolok Cselekedetei 2:44-45 és Apostolok Cselekedetei 4:32-36). Istentiszteleteik főként prédikációból (amely során esetleg felolvasták a misszionáriusok, így például Pál apostol leveleinek szövegét is) és dicsőítő énekek énekléséből álltak. Adományokat szedtek a misszionáriusok útjainak támogatására, és kereszteltek is. Az első keresztények emellett minden egyes alkalommal, amikor összegyűltek, megünnepelték az úrvacsorát.
A római üldöztetés azonban hamarosan kihívás elé állította a korai kereszténységet. Az üldöztetés java egy nagy római tűzvész után kezdődött, mely a város nagy részét elpusztította, és tönkretette a gazdaságot. Néró római császár, hogy ezáltal magát mentse, azt állította, hogy a keresztények voltak azok, akik megpróbálták elpusztítani Rómát és annak pogány isteneit. Onnantől fogva a keresztényeket hibáztatták a birodalmat ért sok szerencsétlenségért. Az üldöztetés és a mártíromság sem váratott sokáig magára. Az üldözés miatt a korai keresztények kénytelenek voltak a katakombákban találkozni, vagyis hosszú, sötét járatokban Róma városa alatt. Ott folytatták az összejöveteleiket, kereszteléseiket, sőt, még halottaik temetését is. Az üldözés következtében az első keresztények közül sokan szétszóródtak az egész Római Birodalomban, ezzel felgyorsítva az evangelizálás kívánatos ügyét, és engedelmeskedve az Úr arra felhívó parancsának, hogy tegyünk minden népet az Ő tanítványaivá (Apostolok Cselekedetei 8:1, 4-40; 11:19-26; Máté 28:18-20).
A korai keresztények tiszta, egyszerű hozzáállással rendelkeztek. Az (akkor élt) emberek Isten Igéjének tanulmányozására, az egymás iránti szolgálatra és odaadásra, a vendégszeretetre, a jótékonyságra és a misszióra tudtak koncentrálni (Rómabeliekhez 1:8; 15:19; 1.Thesszalonikabeliekhez 1:7-8; Apostolok Cselekedetei 13:1-26:32). A ma sok gyülekezetben meglévő program és a technológia maga is hasznos eszköz lehet abban, hogy segítsenek ezeket a dolgoknak megadni a kellő hangsúlyt, néha azonban el is vonhatják a figyelmet. A mai egyház strukturált szervezetéhez képest az ősegyház inkább valamelyik bibliatanulmányozási alkalmunk vagy kiscsoportunk informális kereteihez hasonlított.
Mind a korai kereszténységnek, mind a mai kereszténységnek vannak jó és rossz vonásai, és egyiket sem lehet ideálisként beállítani. A pozitívumok, amelyek a korai gyülekezetet jellemezték – Krisztus személye és az Ő Igéje iránti szenvedély, valamint az egymás iránti erős szeretet – azok, amelyeket a modern gyülekezetben is igyekeznünk kell elérni.
English
Milyen volt a korai kereszténység?
