Kérdés
Melyek a korlátozott engesztelés tana ellen szóló legfőbb érvek?
Válasz
A korlátozott engesztelés az a tanítás, mely szerint Jézus csak a választottakért halt meg. Ez egyben a kálvinizmus öt pontjának egyike. Sokan, akik a korlátozott engesztelés tanát vallják, a “partikuláris megváltás” kifejezést preferálják (jelentése: részleges megváltás; lásd még “partikuláris szeretet tana” – a fordító megjegyzése), a félreértések elkerülése végett azonban jelen cikkünk továbbra is a “korlátozott engesztelés” kifejezést használja.
Az arminiánusok és “a négypontos kálvinisták”, az ún. amyraldiánusok, úgy vélik, hogy a korlátozott engesztelés tanának fenti meghatározása szimplán bibliaellenes. A Got Questions Szolgálat hivatalos álláspontja a korlátlan engesztelés mérsékelt, négypontos formája, miközben elutasítja az univerzalista tanok mindegyikét. A következőkben néhány érvet vonultatunk fel a korlátozott engesztelés tanával szemben.
1. érv: A korlátozott engesztelés hermeneutikailag alátámaszthatatlan
A korlátozott engesztelés tana ellen olyan igeversek szólnak, amelyek látszólag az egyetemes engesztelést tanítását támogatják. Azon igeversek hiánya is árulkodó, amelyek explicite korlátoznák Krisztus engesztelését, továbbá ott vannak még azon igék is, amelyek az üdvösséghez szükséges hit elengedhetetlen mivoltát hangsúlyozzák. Ezek mellett számos ószövetségi Krisztus-tipológia egyszerűen nem-, vagy csak nagyon rosszul illeszthető a korlátozott engesztelés paradigmájába.
Az egyetemes engesztelést támogató igeszakaszok
Az egyetemes (vagy korlátlan) engesztelést a teljes Újszövetség alátámasztja. A János 3:16-17 szerint “...úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.” A görög kosmos szó, amelyet itt “világ”-nak fordítanak, az egész Föld lakóit magába foglalja. A korlátlan engesztelést támogató további versek közé tartozik a János 1:29, ahol Jézusról konkrétan ki lett jelentve, hogy Ő az, Aki elveszi “a világ bűneit”; a Rómabeliekhez írt levél 11:32 tanúsága szerint Isten “minden” engedetlen, de bűnbánó embernek irgalmaz, az 1.János 2:2 igehelyen pedig ez áll: “És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.”
E versek egyike sem tartalmaz semmiféle - kimondott vagy burkolt - utalást arra nézve, hogy Krisztus áldozata bármilyen módon korlátozva volna. Mintha nem lenne elég azt mondani, hogy Jézus engesztelő áldozat a világ bűneiért, János apostol kifejezetten a görög holou szót foganatosítja, melynek jelentése, “egész”, “teljes”, “minden”. Hacsak nem alapvetésként kezeljük a korlátozott engesztelés tanát, akkor hamar rá fognunk jönni, hogy az 1.János 2:2 igehelyen említett engesztelés mértékét egyszerűen nem indokolt korlátoznunk.
Kizárólag a hívekért való engesztelést említő szakaszok
Másfelől ott vannak azon igeversek, melyek szerint Jézus azokért halt meg, akik hisznek. A korlátozott engesztelést látszólag támogató versek közé tartozik a János 10:15, ahol Jézus azt mondja: “életemet adom a juhokért”; valamint a Jelenések 5:9, amely így szól Jézusról: “...megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből”.
Ezen-, és más igeszakaszok szerint Isten megváltó munkájának középpontjában kizárólag egy választott csoport áll. Azonban egy olyan igerészt sem tudunk felmutatni, amely konkrétan kimondja, hogy Isten valamiképp bekorlátozza az Ő üdvösségi ajánlatát, hanem csupán azt fejezik ki, hogy Jézus meghalt azokért, akik hisznek, nem pedig azt, hogy kizárólag azokért halt meg, akik hisznek. Jézus azt mondta, hogy életét adja a juhokért; azt nem mondta, hogy csak a juhokért adja életét. Van tehát egy nagyobb csoport, amelynek a juhok csak egy kisebb halmaza.
Az üdvösséghez szükséges hit
Az “egyetemes engesztelés” nem jelent egyet az “univerzalizmussal”, amely azt hirdeti, hogy mindenki üdvözül és a mennybe jut. A korlátlan engesztelés elismeri annak a realitását, hogy Jézus engesztelését mindenkinek személyesen, hit által kell elfogadnia, mint ahogy azt is, hogy nem mindenki fog hitre jutni. A “négypontos” kálvinisták úgy vélik, hogy az üdvösségben csak azoknak lesz részük, akiknek van hitük; a hit az, ami az engesztelés üdvözítő erejét elhozza a keresztény számára. Krisztus engesztelése által a hitetleneknek is fel lett ajánlva az üdvösség ajándéka, ők azonban elutasították Isten eme legnagyobb ajándékát. Az üdvösséghez elengedhetetlen hit szükségességét hirdető igeverseket ezeken a helyeken találjuk: Lukács 8:12; János 20:31; Apostolok Cselekedetei 16:31; Rómabeliekhez 1:16; 10:9; és Efézusbeliekhez 2:8.
Krisztus ószövetségi tipológiája
Krisztus egy gyakran előforduló típusa, előképe a bárány. Az ószövetségi áldozati rendszer és a páskaünnep jól rávilágít arra, hogy a bűn büntetést nyer, mint ahogyan arra is, hogy szükségünk van egy bűntelen helyettesítő áldozatra, aki elfedi bűneinket (lásd 1.Korinthusbeliekhez 5:7). Az első húsvét idején minden izraelita háztartás szabad volt arra nézve, hogy feláldozzon egy bárányt, és annak vérét az ajtófélfára kenje. Ugyanakkor minden családnak szabad akaratból kellett az Istenbe vetett hitet gyakorolnia. A pászka engesztelése egyetemes volt, hiszen azt mindenkinek felajánlották, de az engesztelést mégis egyénileg, hit által kellett megragadni.
Krisztus egy további ószövetségi típusa a bronzkígyó az oszlopon (4.Mózes 21:5-9). Jézus ezt a tárgyat, illetve annak jelképes tartalmát, saját magára vonatkoztatta a János 3:14-ben, amikor feltámadását előrevetítve azt magyarázta, hogy Neki is hasonlóképp “fel kell emeltetnie” a földről. A Mózes idejében bekövetkezett “tüzes kígyók” csapása napján minden megmart ember, aki abban a hitben nézett fel a bronzkígyóra, hogy Isten meggyógyítja őt, meg is gyógyult. A gyógyító erő egyetemesen áradt ki, hiszen az minden izraelita számára elérhető volt, és lényegében csak attól függött, hogy hajlandóak voltak-e engedelmeskedni. Ezt az esetet Jézus a saját kereszthalálához és az általa nyújtott lelki gyógyuláshoz hasonlította.
2. érv: A keresztény hagyomány ellenzi a korlátozott engesztelés tanát
A korlátozott engesztelés eszméje mindig is képes volt vitát kiváltani. Az 1619-es dorti zsinat volt az a zsinat, amely a napjainkban is a kálvinizmus öt pontjaként ismert tanításokat egybefogta és kiadta; a zsinaton résztvevő több teológus azonban elutasította a korlátozott engesztelés tanát, miközben a kálvinizmus másik négy pontját elfogadta.
Azonban már jóval a protestáns felekezetek kialakulása és zsinatok előtt Alexandriai Atanáz, a korai egyházatya, is írt az egyetemes engesztelésről. “Az Úr emberré válásáról” (2.9.) című írásában Atanáz arról értekezik, hogy Jézus halála “mindenki életéért engesztelés volt”, és hogy Jézus áldozata miatt “a halállal járó romlás mindenki felett elvesztette hatalmát”. Figyeljük meg a mindenki szót. Atanáz annak akar hangot adni, hogy Jézus halála az egész emberiségért elégséges vezeklésnek minősült.
Ironikus módon maga Kálvin sem tulajdonított nagy jelentőséget a korlátozott engesztelés gondolatának. A “kálvinizmus” úgynevezett öt pontja egy hollandiai zsinaton született, majdnem 60 évvel halála után. Kálvin a következőket mondta a János 3:16-ról: “A hitnek figyelemre méltó dicsérete, hogy megszabadít minket az örök kárhozattól. . . . és az egyetemes “valaki” szót használta, egyrészt azért, hogy válogatás nélkül mindenkit meghívjon az életben való részesedésre, másrészt pedig, hogy a hitetlenektől minden kifogást elvegyen. Ez a világ szó jelentése; ... az egész világgal való megbékélést mutatja, mikor kivétel nélkül minden embert meghív Krisztus hitére, ami nem más, mint az életbe való belépés” (János-kommentár, 1. kötet).
3. érv: A korlátozott engesztelés lehetetlenné tenné, hogy Isten valóban mindenkinek üdvösséget kínálhasson fel
A korlátozott engesztelés tana kihat az evangelizálással és az üdvösség felajánlásával kapcsolatos egyéb meggyőződésekre is. Lényegében arról van szó, hogy amennyiben Jézus Krisztus csak azokért szerez engesztelést, akik üdvözülni fognak (vagyis a kiválasztottakért), akkor jó szívvel senki másnak nem lehet átadni Isten üdvözítő örömhírét, hiszen nem tudhatjuk biztosan, hogy az előttünk álló személy is beletartozik-e a választottak körébe. Az üdvösséget tehát csak a választottaknak lehetne valóban felajánlani. Az Úr Jézus földi szolgálatát vizsgáló futó pillantásból is kiderül, hogy az üdvösségre vonatkozó meghívását olyan emberekre is kiterjesztette, akikről tudta, hogy részt vesznek majd a keresztre feszítésében (lásd Lukács 13:34). Az Apostolok Cselekedeteinek tanúsága szerint Pál apostol többször is egész városnyi sokaságnak prédikált, Péter pedig egyszerre több ezer embernek. Az üdvösséget mindenkinek fenntartás, kikötés vagy megkülönböztetés nélkül ajánlották fel. Az ember részéről kizárólag bűnbánatra és a hitre volt szükség (lásd Máté 21:32). Ha azonban Krisztus halála valójában nem is mindenki számára nyújtott engesztelést, akkor az apostolok, sőt maga Jézus is olyasmit ajánlott fel, amiben a hallgatóságuk nagy része sohasem részesülhetett.
Következtetés:
A korlátozott engesztelés a hagyományos kálvinizmus azon pontja, amely a legtöbb zavart és megütközést váltotta ki a bibliahívő teológusok körében. Valóban csak a kiválasztottak üdvözülnek? Igen. Krisztus áldozata azonban elegendő ahhoz, hogy minden valaha elkövetett bűnért megfizessen, az üdvösség felajánlása tehát egyetemes, azaz mindenkinek szól. Mikor másokat igyekszünk hívogatni arra, hogy fogadják el Krisztust, invitációnk a Lélek hívását kell visszhangozza, amint azt a Jelenések 22:17-ben olvassuk: “...Jövel! És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen.”
English
Melyek a korlátozott engesztelés tana ellen szóló legfőbb érvek?
