Kérdés
Mit jelent az igazságot követni?
Válasz
A Példabeszédek 15:9 igeverse szerint: “Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.” Ha Isten azt akarja, hogy az igazságosságra törekedjünk, akkor mi a helyzet az olyan igékkel, mint a Rómabeliekhez 3:10, amely kimondja: “A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is”. Ha tehát egy igaz sincs, ki követhetné valóban az igazságot? Nem feszül ezen igeversek tartalma között némi ellentmondás?
Mielőtt egyáltalán képesek volnánk az igazságosságra törekedni, meg kell határozzuk, hogy pontosan mit értünk a fogalom alatt. A Bibliában leggyakrabban “igazságosságnak” fordított szó a következő jelentést hordozhatja: “igazság” “helyesség/jogosság”, vagy “isteni szentség”. Az igazságosságot legtágabb értelemben úgy határozhatjuk meg, mint “az Isten által elfogadható azon állapot, amit maga Isten tesz lehetővé”. Egyedül Isten mércéje a valós igazságosság meghatározója; az Ő hatalma teszi egyáltalán lehetővé azt. Ha az igazságosság nem Isten kegyelméből és akaratából fakad, akkor soha nem leszünk képesek elérni. Az ember részéről ugyanis semmiféle erőfeszítés nem vezet valós igazságosságra. Igazságosnak lenni annyit tesz, hogy igazak vagyunk Isten előtt. Az Isten által megigazított szív olyan életet eredményez, amely “gyümölcsöt” hoz (János 15:1-2; Márk 4:20). A Galátziabeliekhez 5:22-23 igehelye e gyümölcsök közül sorol fel néhányat.
A valós igazságosság gyakori helyettesítője az önigazultság. Az önigazultság épp az ellentéte annak, amit Isten kíván tőlünk. Az önigazult szív egy (önkényes) szabály-listát állít össze, és ledolgozza azt (vagy legalábbis így hiszi), majd jól vállon veregeti magát, meggyőződve arról, hogy másokhoz képest ő bizony milyen jól teljesít. Jézus korának farizeusai az önigazultság emelkedett doktorai voltak, így Jézusnak kemény szavai voltak hozzájuk: “Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, a melyek kívülről szépeknek tetszenek, belől pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák” (Máté 23:27-28).
Az igazságosságra való törekvés (első lépésben) annak a felismerését jelenti, hogy bűnös állapotunkban nem tudunk Istennek tetszeni (Rómabeliekhez 8:8). Így nyomban hátat kell fordítsunk annak, hogy jó és még jobb tetteinkkel próbáljuk magunkat Istent előtt igazolni, és ehelyett az Ő kegyelmét kell elkezdjük keresni. Arra vágyunk, hogy Ő formálja át a teljes gondolkodásunkat (Rómabeliekhez 12:2), és hogy Ő igazítson meg (azaz tegyen igazzá – a fordító megjegyzése) minket, hogy mind inkább “...az ő Fia ábrázatához hasonlatosak...” lehessünk (Rómabeliekhez 8:29). Az ószövetségi időkben az emberek akkor lettek igaznak nyilvánítva, ha szívből hittek Istennek, és ezen hitüknek megfelelően cselekedtek (1.Mózes 15:6; Galátziabeliekhez 3:6; Jakab 2:23). Az első pünkösd előtt (Apostolok Cselekedetei 2:1-4) az emberek úgy igyekeztek az igazságosság követni, hogy megtartották Isten törvényét, törekedtek a szentségre, és alázatosan jártak Istennel (lásd Mikeás 6:8). Persze senki sem a szabályok betartása által igazult meg, hanem azon hit által, amely felruházta őket annak erejével, hogy engedelmeskedjenek Istennek (Rómabeliekhez 3:20; Galátziabeliekhez 2:16).
Ez ma is hasonlóan van: azon hit által igazulunk meg, amely egyben Jézushoz vezet-, Jézushoz vonz minket (Rómabeliekhez 3:28; 5:1; 10:10). Mindazok, akik így már Krisztusban vannak, továbbra is keresik Isten arcát, hogy kedvesek lehessenek az Ő szemében (Kolossébeliekhez 3:1). Amikor Krisztusban élő hitre jutunk, Ő Szent Lelkét adja belénk, Aki képessé tesz minket arra, hogy az igazságosságra (csupán) az igazságosság kedvéért törekedjünk (Apostolok Cselekedetei 2:38). Azt is parancsolja nekünk, hogy “a Lélek szerint” járjunk (Galátziabeliekhez 5:16, 25). A Lélek szerint való járás pedig azt jelenti, hogy olyan életvezetést sajátítunk el, amely során teljesen átadjuk magunkat Jézus Krisztus uralma és irányítása alá. Ezentúl gyakoroljuk magunkat az Úrra való figyelmezésben, hogy meghallhassuk Istent, valamint annak szokását is elmélyítjük, hogy mindenben az Ő hangjának engedelmeskedjünk.
Amikor Krisztus jellembeli tökéletességének elérésére törekszünk, egyben az igazságosságra törekszünk. Ekkor jobban vágyunk a megszentelődésre, mint a testi természetünk és kívánságaink édesgetésére. Amikor megértjük, hogy a valódi igazságosság isteni alázattal kezdődik (Zsoltárok 25:9), akkor sikerül ellenállnunk az önigazultság kísértésének is. Emlékeinkbe idézzük Jézus szavait, melyek szerint “...nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (János 15:5). Amikor időnket Isten jelenlétében töltjük, jobban tudatára ébredünk saját bűneinknek és számos hiányosságunknak. Még egy foltos ing is fehérnek tűnik, ha egy sötét fal adja a hátteret. Ha azt azonban hóval, vagy a ruhafehérítő munkája eredményével vetjük össze, akkor ugyanazon ing már igencsak piszkosnak látszik. A büszkeség és az önigazultság nem maradhat meg a szent Isten jelenlétében. Az igazságosságra való törekvés akkor veszi kezdetét, amikor az alázatos szív Isten el nem múló, folyamatos jelenlétét keresi (Jakab 4:10; 1.Péter 5:6). Az alázatos, hittől túlcsorduló szív Isten szemében kedves, igaz cselekedetekkel szegélyezett életúthoz vezet (Zsoltárok 51:9).
English
Mit jelent az igazságot követni?
