Kérdés
Miért olyan fontos, hogy részt vegyünk a közös gyülekezeti alkalmakon?
Válasz
A Szentírás félreérthetetlenül adja tudtunkra, hogy Jézus Krisztus életét adta az egyházért (Apostolok Cselekedetei 20:28; Efézusbeliekhez 5:25), valamint hogy az egyház valójában az Ő teste (Rómabeliekhez 12:5; 1.Korinthusbeliekhez 10:17; 12:12-27; Efézusbeliekhez 1:23; 4:12; 5:30; Kolossébeliekhez 1:18, 24; Zsidókhoz 13:3). Nem véletlen, hogy a közös gyülekezeti alkalmakon - egy testként - való részvétel alapvető fontosságú az önálló keresztények szellemi egészségét illetően.
Milyen érvek szólnak tehát amellett, hogy a keresztény hívő részt vegyen a gyülekezeti alkalmakon? Először is, a közös összejöveteleken való részvételre maga a Biblia szólít fel minket. A Zsidókhoz írt levél 10:24-25 igerésze arra buzdít minket, hogy ne adjuk fel közös találkozóinkat. Fontos megjegyeznünk, hogy e levél elsődleges címzettjei az üldöztetés árnyékában éltek, így az egyházi összejöveteleken való megjelenés fizikai bántalmazással, teljes társadalmi kirekesztéssel, börtönnel és halállal fenyegette őket. Ennek tükrében az ezen igerészben foglalt felszólítás azt is jelzi, hogy az istentiszteleten való részvétel szellemi áldása minden lehetséges testi fenyegetettségnél többet nyom a latba.
Istennek sosem volt szándéka, hogy a keresztény életet visszavonult egyedüllét jellemezze. Az egyházra alkalmazott minden bibliai metafora többesszámú csoportokat jelöl, és nem egyesszámban álló egyéneket: mi Isten több tagból álló teste-, több élő kőből felépülő temploma-, módfelett sok bárányt számláló nyája vagyunk. Máshol szent nemzetnek nevez minket az írás, a nemzet szó pedig szintén nem csupán egy-egy személyt jelöl. A bibliahű kereszténységben tehát nincsenek "magányos farkasok".
A másik fontos érv, mely egyértelműen a gyülekezeti alkalmakon való részvétel mellett szól, a fentről való szellemi áldások egész áradata, mely úgy öltöztet minket Isten kegyelmébe, mint gyenge harmat az egyes fűszálakat. Mind a szellemi bátorítás és építés-, mind pedig a hittestvéreink barátsága gyülekezeti összejöveteleink sarokpontjait képezik - csak hogy kettőt emeljünk ki a sorból. Az Apostolok Cselekedetei ihletett könyve a következőt is megörökítette számunkra: a Jézus Krisztus örömhírét hallgatók és befogadók "...foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben..." (Apostolok Cselekedetei 2:42). Kétségtelen, hogy időnként mindannyiunknak szüksége van bátorításra és szellemi épülésre. Közös istentiszteleteink pedig mindezt meg is adják nekünk. A gyülekezeti alkalmak rendszeres látogatása abban is segítségünkre van, hogy visszacsúszva megragadjunk óemberünk testi kívánságoktól hajtott természetében, és - nem utolsó sorban - a lélekgyilkos hamis tanoktól is megóv minket. Ha már nem veszünk részt Istenünk közös dicsőítésén, hamar meg fogjuk látni, hogy milyen könnyen lesodródunk a helyes útról.
Egy további fontos szempont, mely szintén megerősítésül szolgál a közös istentiszteleteken való közreműködésre, az az üzenet, melyet részvételünk a világ felé hirdet. Ha rendszeresen látogatjuk gyülekezeti alkalmainkat, akkor azzal nyilvánosan is jelét adjuk, hogy engedelmeskedünk az Istenünk szeretetére felszólító legnagyobb parancsolatnak (Máté 22:37). Azt mondani, hogy szeretjük az Úr Jézust, miközben testét elhanyagoljuk, merő képmutatás. A gyülekezeti alkalmakon való rendszeres részvételünk azt is megmutatja, hogy mi már e világon is Isten munkatársai vagyunk, vagyis hogy nem Jézus ellen vagyunk, és nem a hiábavalóságra tékozlunk, hanem mellette állva az örökkévalóságra gyűjtögetünk (Máté 12:30).
Ezenfelül a hittestvéreinkkel való közös dicsőítés olyan ajándékokat is tartogat számunkra, melyekhez személyes szinten nem férhetünk hozzá. Mikor együtt veszünk részt az istentiszteleten, akkor együtt is halljuk Isten Igéjének nyilvános kihirdetését. Ha rádiós-, tévés, vagy internetes közvetítésre cseréljük ezt az alkalmat, akkor nem csupán a prédikációban való személyes és közvetlen érintettségünk csorbul, hanem idővel az elszigeteltség érzése is elhatalmasodhat bennünk, mely sorainkban tért nyerve egy atomjaira szaggatott kereszténység kialakulásához vezet. A gyülekezeti alkalmakon való személyes részvétel azt is lehetővé teszi számunkra, hogy megemlékezhessünk Jézus urunk testének értünk való megtöretéséről, vére értünk történt kiöntetéséről, vagyis hogy az Úr asztalához járulhassunk (lásd Úrvacsora - 1.Korinthusbeliekhez 11:26).
Isten Szent Lelke azt mondja nekünk János apostolon keresztül, hogy pontosan abból tudjuk, hogy átmentünk a halálból az örök életre, hogy szeretettel viseltetünk Krisztusban élő testvéreink iránt (1.János 3:14). A közös tanításokon, dicsőítéseken, Isten magasztalásán, kölcsönös szellemi épüléseken való megjelenésünk Isten megváltottjai iránti szeretetünket is tükrözi, és egyben az örök életre való újjászületésünk jele.
English
Miért olyan fontos, hogy részt vegyünk a közös gyülekezeti alkalmakon?
