Kérdés
Mennyire tudományos a kreacionizmus?
Válasz
A kreacionizmus létjogosultsága gyakori vitatéma napjainkban. A kreacionizmus vagy másképpen teremtéstudomány azt az elgondolást jelenti, miszerint az univerzum és az élő organizmusok nem természetes folyamatok, mint például az evolúció hatására, hanem a bibliai beszámolóval összhangban, teremtés folytán jöttek létre. A szekuláris társadalomban gyakran elvetik és a tudományos érték hiányával vádolják a teremtéstudományt, holott az bármely téma vonatkozásában határozottan eleget tesz a tudományos megközelítés követelményeinek. A kreacionizmus valós eseményekkel, létező helyekkel és dolgokkal kapcsolatban tesz megállapításokat, vagyis nem kizárólag elvont fogalmakkal és szubjektív elméletekkel foglalkozik. Számos elfogadott tudományos tény jól összeegyeztethető a kreacionizmussal, és e tények egymással való kapcsolata kreacionista magyarázatra is alapot adhat. A kreacionizmus más tágabb tudományos elméletekhez hasonlóan tények sorozata között teremt összefüggést.
De vajon hogyan nevezhető tudományosnak a kreacionizmus, ha egyszer szöges ellentétben áll a „naturalizmussal”, vagyis azzal a „filozófiai szemlélettel, miszerint minden természetes okokra és tulajdonságokra vezethető vissza, és amely kizárja vagy elveti a természetfeletti vagy szellemi természetű magyarázatokat”? A válasz egyértelműen attól függ, hogy ki mit ért „tudomány” alatt. Sokan szinonim fogalmaknak hiszik a „tudományt” és a „naturalizmust”, minek köszönhetően a kreacionista nézeteket a logika okán eleve kizárják a tudomány kategóriájából. Ám a tudomány ilyetén értelmezése a naturalizmus irracionális alapokon nyugvó pártolását feltételezi. A tudomány a definíció szerint „jelenségek megfigyelését, azonosítását, leírását, kísérleti vizsgálatát és elméleti magyarázatát” jelenti. Semmi nem indokolja tehát, hogy a tudomány feltétlenül naturalista legyen. A naturalizmus – a kreacionizmushoz hasonlóan – olyan előfeltevések sorára épül, amelyeket nem lehet kísérletekkel igazolni. E megállapítások nem adatokból kerültek levezetésre, és nem is vizsgálati eredményeken nyugszanak. Ezeket a filozófiai előfeltevéseket már azelőtt elfogadják a naturalizmus képviselői, hogy bármilyen adatot gyűjtenének. Minthogy mind a naturalizmust, mind a kreacionizmust nagyban meghatározzák olyan alaptételek, amelyeket sem bizonyítani, sem vizsgálni nem lehet, és érvelésük még a tények számbavétele előtt elkezdődik, nyugodtan állíthatjuk, hogy a kreacionizmus semmivel sem kevésbé tudományos, mint a naturalizmus.
A kreacionizmus – csakúgy, mint a naturalizmus –, tudományos is lehet, amennyiben összhangban áll a megismerés tudományos módszerével. Ugyanakkor egyik megközelítés sem tudomány önmagában, hiszen mindkét nézet tartalmaz olyan elemeket is, amelyek a szó szoros értelmében nem tekinthetők „tudományosnak”. Sem a kreacionizmust, sem a naturalizmust nem lehet megcáfolni – azaz nincs olyan kísérlet, amely minden kétséget kizáróan igazolhatná tévességüket. Egyik sem prediktív, azaz nem teszik lehetővé, illetve nem segítik elő semmilyen eredmény vagy végkifejlet előrejelzését. Elegendő e két tényezőt szem előtt tartanunk, és beláthatjuk, hogy semmi okunk bármelyiket is tudományosan megalapozottabbnak tekinteni a másiknál.
A naturalisták alapvetően a csodákra hivatkozva vetik el a kreacionizmust. Állításuk szerint csodák – a teremtést is beleértve – azért nem létezhetnek, mert ellentmondanak a természet azon törvényeinek, amelyeket már sikerült megfigyelni és leírni. Csakhogy ez az érvelés több okból is ironikus. Vegyük például az abiogenezis elméletét, amely arról szól, hogy miként születhet élet élettelen anyagból. Az abiogenezis az egyik legalaposabban megcáfolt tudományos elmélet, s a naturalisták mégis abból a feltevésből indulnak ki, hogy a földi élet (vagyis az önfenntartó, szaporodó, összetett szerves élet) véletlenek folytán és az élettelen anyagból alakult ki a földön. Teszik ezt annak ellenére, hogy ilyet egyáltalán nem sikerült megfigyelni az emberiség történelme folyamán, ahogyan arra sem láttunk még példát, hogy egy élőlény pozitív evolúciós változások révén bonyolultabb formává fejlődött volna. A kreacionizmus „csodák” melletti érvelése éppen ezért bizonyítottabbnak tekinthető, hiszen a Bibliában a csodák számos dokumentált esete szerepel. Aki a kreacionizmust a csodák elfogadása miatt tudománytalannak bélyegzi, annak ugyanígy kell tennie a naturalizmussal is.
A kreacionizmus versus naturalizmus vitában mindkét oldalon számos ténnyel érvelnek a felek. A tényeket tudomásul kell venni, de ne feledjük: nincs olyan tény, amelyre kizárólag egyféle magyarázat létezne. A kreacionizmus és a világi naturalizmus között húzódó szakadék teljes mértékben a magyarázatok különbözőségén alapul. Még maga Charles Darwin is erre a megállapításra jutott az evolúció kontra teremtés vitában. A fajok eredete c. művének bevezetésében ezt mondja: „Jól tudom ugyanis, hogy e könyvnek alig van olyan pontja, amellyel kapcsolatban ne lehetne látszólag az enyémekkel homlokegyenest ellenkező következtetésekhez vezető tényekre hivatkozni.” Darwin nyilvánvalóan az evolúció mellett tette le a voksát a teremtéssel szemben, de ő is belátta, hogy a magyarázati módszer kulcsfontosságú az állásfoglalás szempontjából. Az egyik tudós adott tényt a naturalizmus bizonyítékának láthat, míg egy másik úgy vélheti, hogy az éppen a kreacionizmust támasztja alá.
A kreacionizmusnak már csak azért is létjogosultsága van, mert ez az egyetlen lehetséges alternatíva a naturalista eszmékkel, így például az evolúcióval szemben, különös tekintettel arra, hogy ezt a dichotómiát a leghíresebb tudósok közül is többen elismerték. Számos ismert és befolyásos tudós állítása szerint csak két magyarázat lehetséges az életre: a naturalista evolúció vagy a teremtés. Noha ki egyik, ki másik mellett foglal állást, abban egyetértenek a kutatók, hogy a kettő valamelyikének igaznak kell lennie.
Számos más érv is szól amellett, hogy racionális és tudományos megismerési módszernek tekintsük a kreacionizmust. Ezek közé tartozik a reális valószínűség fogalma, a makroevolúció melletti bizonyítékok hiányossága, a tapasztalat útján történő bizonyítás, és így tovább. Semmilyen logikai alapja nincs annak, hogy a naturalista előfeltevéseket elfogadjuk, a kreacionista előfeltevéseket pedig határozottan elutasítsuk. A teremtésbe vetett szilárd hit nem akadálya a tudományos felfedezésnek. Gondoljunk csak Newton, Pasteur, Mendel, Pascal, Kelvin, Linnaeus vagy Maxwell munkásságára, akik mind szilárd meggyőződéssel hittel a kreacionizmusban. A kreacionizmus nem „tudomány”, ahogyan a naturalizmus sem az, de a kreacionizmus tökéletesen összeegyeztethető a tudománnyal.
English
Mennyire tudományos a kreacionizmus?
