Kérdés
Mi a különbség egy szekta és egy ún. kultusz között?
Válasz
A szekta szó jelentése nagyban attól függ, hogy milyen szemszögből közelítjük meg azt. Egy olyan szubjektív kifejezéssel állunk ugyanis szemben, mely vallásos hitrendszerre, egy adott felekezetre, vagy egy eretnek szakadár csoportra egyaránt vonatkozhat. A szó egyes helyeken negatív színezetben jeleneik meg, hasonlóan azokhoz a "veszedelmes" eretnekségekhez, melyekről Pál apostol ír második levele 2:1 igehelyén. Azonban széles körben nincsen konkrétan egy elfogadott, egységes módja annak, ahogyan teljes biztonsággal be lehet azonosítani egy szektát.
Szektákat minden valláson belül találunk. Az iszlámban ott van a siíta és szunnita felekezet, a júdaizmuson belül az ortodox és a karaita irányzat, a kereszténységen belül pedig a baptisták és a lutheránusok. Még ha a magyar szóhasználatban nem is ehhez vagyunk szokva, a vallásos szekta kifejezés helyesen az előbbiekhez hasonló felekezeteket is jelölhet. (A hétköznapi beszélt nyelvben legtöbbször szekta kifejezést használjuk, mikor helyesen a kultusz szót kellene inkább használni — a fordító megjegyzése.) Ezek a felekezetek egy-egy nagy világvallás különböző ágainak tudhatóak be. Ha a kifejezést átfogó értelmében használjuk, akkor a közgazdászok kapitalista, vagy szocialista szekcióira-, vagy éppen a jungiánus és freudiánus pszichiáterek különböző táboraira is hivatkozhatunk szektaként.
A kultusz szó ellenben mindig negatív tartalmakat hordoz és idéz fel (a magyarban ezek a negatív konnotációk szekta szóhoz kapcsolódnak — a fordító megjegyzése). A kultuszok beazonosítása külön erre célra létrehozott szempontrendszer mentén történik. Steven Hassan, a kultuszáldozatokra segítésére szakosodott lélekgyógyász, a "Combatting Cult Mind Control" (A szektás elmeirányítás elleni küzdelem) című könyvében külön kezeli az ún. "kártékony kultuszokat". Ezeket olyan piramis alakú, hierarchikus társadalmi struktúraként írja le, melyben tekintélyelvű irányítás szálai egy csoport vagy egy személy kezében futnak össze, akinek ezáltal diktatórikus hatalma van. Az új tagok toborozásánál a megtévesztés eszközével élnek, hiszen NEM mondják el már az elején nyíltan és egyenesen az embereknek, hogy az adott kultusz pontosan miben hisz, és hogy mit követel meg jövőbeli tagjaitól. Hassan helyesen mutat rá arra is, hogy a kultuszok nem csak vallásos természetűek, hanem mindig van bennük egy jó adag világiasság, sőt még üzleti vagy vállalati vonások is jellemzik.
Hassan a következő módon jellemzi a "romboló" kultuszok által használt elmeirányítási technikák egyes elemeit:
A viselkedés irányítása: A tag minden társas kapcsolata, életkörülménye, étkezési és alvási szokása, ruházkodása és anyagi kiadása szigorú irányítás alatt áll.
Az információ irányítása: A kultuszvezérek szándékosan tartanak vissza-, vagy ferdítenek el bizonyos információkat. Hazudnak, hamis propagandát terjesztenek, vagy korlátozzák többi hozzáférési lehetőséget.
Gondolatirányítás: A kultuszvezérek szeretnek nagy töltetű szavakat és emelkedett beszédet használni, és a kritikai gondolkodást elfojtani. Tiltanak minden kritikus megnyilvánulást a vezetőséggel vagy a szabályokkal szemben, és egy "mi a világ ellen" mentalitást terjesztenek el a csoportban.
Érzelmi irányítás : A vezetők félelemmel manipulálják követőiket. Ebbe beletartozhat a lelki üdvösség elvesztésének félelme, a megszégyentéstől való félelem stb. Ilyen eszközök még a bűntudat generálása, és az agymosás.
Keresztény szempontból vizsgálva minden olyan csoport kultusznak tekntendő, mely olyan tanítást követ, ami ellentmond a bibliahű keresztény tanításnak, és ezzel eretnekségeket terjeszt. Ezen definíció szerint tehát az Őrtorony Társulat (Jehova tanúi) és a mormon egyház kultusznak, vagy magyar szóhasználatban, szektának minősül.
Mivel nem lehet mindig rögtön teljes biztonsággal beazonosítani egy kultuszt, és mivel a legtöbb ember összekeveri és helytelenül összemossa a szekta és a kultusz kifejezéseket, még kiemelkedőbb fontosságú, hogy mi is kövessük a béreai gyülekezet által ránk hagyott példát, melyről így olvasunk az Apostolok Cselekedete 17:11 igehelyen: "Ezek pedig nemesb lelkűek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az ígét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek." A Szentírás fényében mindig körültekintően vizsgáljuk meg az adott vallási csoport tantételeit és szokásait, mielőtt magunk is társulnánk hozzájuk. Ezt mindig a fent felsorolt pontokat (ún. BITE-modell) szem előtt tartva tegyük. Beszélgessünk a tagokkal, azt viszont ne hagyjuk, hogy — akár verbális szinten is — elnyomjanak. Fontos az is, hogy ha valami helytelennek tűnik, akkor ne menjünk bele, hanem inkább maradjunk óvatosak.
English
Mi a különbség egy szekta és egy ún. kultusz között?
