Kérdés
Mi a lelkiismeret?
Válasz
A lelkiismeret az emberi pszükhé azon része, amely – ha tetteinkkel, gondolatainkkal vagy szavainkkal megszegjük az értékrendszerünket – mentális gyötrelmet és bűntudatot vált ki, míg ha az értékrendszerünknek megfelelően járunk el, jóérzéssel és megelégedettséggel tölt el. A minden újszövetségi vonatkozásban lelkiismeretként fordított görög szó a syneidesis, és jelentése „erkölcsi tudat" vagy „erkölcsi tudatosság". A lelkiismeret akkor lép fel, amikor a tetteink, gondolataink vagy szavaink a jó és rossz mércéjének megfelelően vagy attól eltérően jelentkeznek.
Az Ószövetségben nem találunk héber megfelelőt az újszövetségi syneidesis szóra. Ez arra a zsidó világképre vezethető vissza, amely inkább közösségi, semmint egyéni síkon nyilvánult meg. Egy zsidó egy szövetségi közösség tagjaként tekintett magára, amely inkább közösségileg, semmint egyénileg viszonyult Istenhez. Más szóval, ha a zsidó nemzet egésze jó viszonyban állt Istennel, egy zsidó mindig bízott abban, hogy Isten jó szemmel tekint rá személyesen is.
A lelkiismeret újszövetségi fogalma inkább egyéni természetű, és három nagyobb igazságot hordoz magában. Először is, a lelkiismeret az ember egy istenadta képessége, hogy önvizsgálatot tartson. Pál többször állítja a lelkiismeretéről, hogy „jó" vagy „tiszta" (ApCsel 23:1, 24:16, 1Korinthus 4:4). Pál megvizsgálta a szavait és tetteit, és úgy találta, hogy azok összhangban vannak az erkölcsi és értékrendszerével, amelyek természetesen Isten mércéjén alapultak. Lelkiismerete igazolta, hogy a szíve őszinte.
Másodszor, az Újszövetség úgy mutatja be a lelkiismeretet, mint valaminek a tanúját. Pál azt mondja, hogy a pogányok lelkiismerete tanúskodik Isten törvényéről, amely a szívükbe van vésve, még akkor is, ha nem ismerik a mózesi törvényt (Róma 2:14-15). A saját lelkiismeretére is tanúként hivatkozik, amely igazolja, hogy igazságot szólt (Róma 9:1), és hogy szentség és őszinteség jellemezte az emberekkel való kapcsolatait (2Korinthus 1:12). Ugyanakkor lelkiismerete azt is megmondja neki, hogy tettei nyilvánvalóak voltak Isten és mások lelkiismerete előtt egyaránt (2Korinthus 5:11).
Harmadszor, a lelkiismeret az egyén értékrendszerét szolgálja. Egy kiforratlan vagy gyenge értékrendszer gyenge lelkiismerethez vezet, míg a teljesen kiforrt értékrendszer erős érzésekkel jelzi, hogy mi a jó és mi a rossz. A keresztyén élet során a lelkiismeretet a bibliai igazságok téves értelmezése is felébresztheti, és a szóban forgó ügy kapcsán aránytalan mértékű bűntudatot generálhat. A hitbeli növekedés erősíti a lelkiismeretet.
Pál a lelkiismeret ezen utolsó funkciójával foglalkozik a bálványáldozati húsok evése kapcsán. Azzal érvel, hogy mivel a bálványok nem igazi istenek, semmi különbség nincs aközött, hogy az ételt nekik áldozták vagy sem. De néhány korinthusi hívő kevés ismerettel rendelkezett, és úgy vélte, hogy ezek az istenek valóban léteznek. Ezek az éretlen hívők elszörnyedtek annak a gondolatától is, hogy bálványoknak áldozott ételt egyenek, mivel a lelkiismeretük téves feltételezéseken és babonás nézeteken alapult. Ezért Pál arra inti az érettebb hívőket, hogy ne gyakorolják a szabadságukat az evés terén, ha a gyengébb testvéreknek ezt lelkiismereti problémát okoz. Tanulság: ha a lelkiismeretünk tiszta is az érett hitünk és ismeretünk alapján, nem botránkoztathatjuk meg a gyengébb lelkiismeretet az által, hogy az erős lelkiismeretből fakadó szabadságunkkal élünk.
Az Újszövetség egy másik helyen úgy utal a lelkiismeretre, mint amit „megbélyegeztek" vagy ami érzéketlenné vált, mintha forró vassal megégették volna (1Timóteus 4:2). Az ilyen lelkiismeret kemény és érzéketlen, és semmit nem érez. A megbélyegzett lelkiismeretű ember már nem hallgat a lelkiismeret szavára, és „nyugodt lelkiismerettel" vétkezik, abban áltatva magát, hogy minden rendben van, és emiatt másokkal is érzéketlenül és könyörületlenül bánik.
A keresztyéneknek az által kell megóvnunk a lelkiismeretünk tisztaságát, hogy engedelmeskedünk Istennek, és jó kapcsolatot ápolunk vele. Ehhez az szükséges, hogy alkalmazzuk az igéjét, folyamatosan megújítva és megpuhítva a szívünket előtte. Odafigyelünk azokra, akiknek a lelkiismerete gyenge, és keresztyén szeretettel és könyörületességgel bánunk velük.
English
Mi a lelkiismeret?
