Kérdés
Mi a liberális keresztény teológia?
Válasz
Az ún. liberális keresztény tanítás, mely csak nevében keresztény, az emberi rációt emeli a legmagasabb tekintély trónjára. A liberális teológusok törekvése abban áll, hogy igyekeznek a kereszténységet a világi tudományokkal, és a „modern gondolkodással" összeházasítani. Kimondatlan premisszájuk szerint a Szentírás nem más, mint dajkamesék és mítoszok gyűjteménye, míg ezzel szemben a tudomány mindentudó és tévedhetetlen. Mózes első könyvének teremtésről szóló fejezeteit egyszerűen a fantázia szüleményévé degradálják, és a vallásos irodalmak fiókjának mélyére süllyesztik. Bár elismerik, hogy a történet közvetít valamiféle üzenetet, de megmagyarázzák, hogy mítosz lévén ezt nem kell szó szerint értenünk. Jézus Krisztus ezzel szemben saját maga erősíti meg, hogy ezen részek nagyon is szó szerint értendőek. Mivel nézeteik szerint az ember nem a „teljes romlottság" állapotában vesztegel, ezért a liberális teológusok egy reményteljes és békés földi jövő hírét közvetítik. Erősen hangsúlyozzák az evangélium társas vonatkozásait (szociális evangélium) is, miközben mélyen elhallgatják, hogy az ember bukott természeténél fogva saját törekvésein keresztül képtelen Isten — az embertársaink szeretetére és megsegítésére felhívó — rendeléseit teljesíteni. Maga a bűn-, a bűn örök következménye a pokolban-, a bűn fogságából való szabadulás Jézus Krisztus által-, azonban valahogy mind kimarad értekezéseikből. Az egyetlen, ami szerintük számít az, hogy miképp viszonyulunk embertársainkhoz. A felebaráti szeretet a legmeghatározóbb témájuk. A liberális teológusok fenti érvelésének megfelelően a következő doktrinákat tanítják a kvázi-teológus képzéseiken.
1) A Szentírás nem Istentől ihletett és vannak benne hibák. Így tehát az emberek, de még inkább a liberális teológusok feladata, hogy meghatározzák, mi a helyes, és mi a hamis a Bibliában. Azt valójában csak az „együgyű" emberek gondolhatják, hogy a Biblia a szó szoros értelmében Istentől ihletett. Ez a nézet élesen szembemegy a 2.Timótheus 3:16-17 igerész kijelentésével, ahol meg van írva: „ A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített."
2) Krisztus szeplőtlen foganása csak egy mítosz, egy hamis tanítás. Ezt az állítást azonban gyorsan cáfolhatjuk Ézsaiás 7:14 igerésszel és Lukács evangéliumának második fejezetével.
3) Jézus nem testben támadt fel a sírból. Ez az állítás világosan ellentmond a négy evangélium feltámadásról szóló tanúbizonyságának, valamint az egész Újszövetségnek.
4) Jézus egy jó erkölcsi tanító volt, azonban követői és követők követői némileg kiszínezve mesélték tovább-, és örökítették meg életének igaz történetét. A feljegyzett természetfeletti csodák csak a mondai túlzás tényének tudhatóak be. Az evangéliumok csak jóval később íródtak, és csak azért tulajdonították mindet az apostoloknak, hogy ezáltal növeljék az írások tekintélyét és nagyobb hitelt kölcsönözzenek nekik. Ez az állítás szintén cáfolható a Timótheushoz írt második levél fenti részletével, és azzal a bibliai tanítással, mely szerint Isten Igéjének megőrzését is természetfeletti eszközökön keresztül viszi véghez.
5) A pokol igazából nem is létezik. Az ember valójában nem is vesztegel a gonoszság igájában, és Jézus Krisztussal való élő kapcsolatának hiánya sem ok arra, hogy a biztosan bekövetkező végítélettel szembe kelljen néznie. Az ember igenis képes saját magát megmenteni. Jézus Krisztus helyettesítő áldozati halálára igazából semmi szükség, hiszen egy szerető Isten biztosan nem küldené az embereket egy olyan csúnya helyre, mint a pokol. Az ember persze alapvetően jó természetű, és nem is „bűnben fogant". Ezen állításaikkal ellentmondanak Jézus Krisztus személyének, aki áldozatával is bebizonyította, hogy egyedül Ő „az út, az igazság és az élet" (János 14: 6).
6) Valójában nem is azok az emberek a Biblia szerzői, akiket mi gondolunk. Nem is Mózes írta Mózes öt könyvét. Dániel könyvét pedig szükségszerűen két különböző embernek kellett írnia, ugyanis az teljesen elképzelhetetlen, hogy a könyv végső fejezeteiben található nagyon részletes „próféciák", a valós események bekövetkeztét ilyen pontossággal, és időben ennyire előre voltak képesek megjósolni. Így ezeket a részeket nyilván a történelmi események bekövetkezte után toldották be mások. Ugyanezt a gondolatmenetet alkalmazzák az Újszövetség könyveinek interpretációja során is. Ez a fajta érvelés azonban nem csak a Bibliának mond ellent, hanem azoknak a történelmi bizonyítékoknak is, melyek igazolják a liberális teológusok által a fantázia birodalmába száműzött emberek egykori valós létezését.
7) Az ember legfontosabb feladata, hogy szeresse felebarátját. Hogy az adott helyzetben mit jelent pontosan a „felebarátunk szeretete" azt nem a Biblia határozza meg, hanem a liberális teológusok döntik el maguknak (és persze nekünk). Ezzel tagadják a „teljes romlottság" kálvini tételét, mely szerint az ember saját erejéből képtelen egyetlen jó és szeretetteljes cselekedet véghezvitelére is (Jeremiás 17:9), míg Jézus Krisztus meg nem váltja őt, és természete nem újul meg (2.Korinthusbeliekhez 5:17).
A Szentírásban számos kinyilatkoztatást találunk azon emberek végső sorsáról, akik tagadják, hogy Jézus Krisztus az Isten (2.Péter 2:1). A liberális kereszténység sajnos pontosan ezt teszi. A Szentírás azt is kárhoztatja, ha valaki egy másik evangéliumot hirdet, mint amit az apostolok prédikáltak (Galátabeliekhez 1:8). A liberális teológusok más evangéliumot hirdetnek, ami tagadja Jézus Krisztus megváltó áldozati halálának elengedhetetlen szükségességét, és ehelyett az ún. szociális evangéliumot prédikálják. Isten Igéje azt mondja, hogy „Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak" (Ézsaiás 5:20). Mikor egyes liberális egyházak keblükre öleik a homoszexualitást, mint az alternatív életstílusok egyik formáját, akkor pontosan így járnak el, hiszen Isten Igéje világosan elítéli ezt gyakorlatot és ezt a szellemiséget.
A Szentírás azok ellen is felemeli szavát, kik azt kiáltják „Béke, Béke" mikor a „pusztító utálatosság" már az ajtó „szemöldökfája" alatt áll (Jeremiás 6:14). A liberális teológusok is hasonlóan járnak el, mikor azt állítják, hogy Jézus Krisztus kereszthalálán kívül létezik más módja, hogy az ember Isten színe elé járuljon (azaz, hogy megbékéljen Istennel), továbbá tagadják az Ítélet napjának bekövetkező végső ítéletét. Isten Igéje világosan beszél az „utolsó napokban" beálló „nehéz időkben" olyan emberekről, „akiknél megvan a kegyességnek látszata, de tagadják annak erejét" (2 Timótheus 3:5). A liberális teológusok szerint az emberben lakik valamiféle eredendő jóság, ami nem szorul rá arra, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit által Isten Szent Lelke megújítsa. A Szentírás a bálványimádást is tiltja (1. Krónika 16:26). A liberális kereszténység saját kénye és kedve szerint alakítja ki hamis istenét, ahelyett hogy a Szentírás Istenét dicsőítené.
English
Mi a liberális keresztény teológia?
