Lukács evangéliuma
Szerző: Lukács evangéliuma nem nevezi meg a szerzőjét. A Lukács 1:1-4 és Az apostolok cselekedetei 1:1-3 versekből egyértelműen megállapítható, hogy a két könyvet ugyanaz a személy írta, hiszen mindkettőt egy bizonyos „nagyrabecsült Teofilus”-nak – talán egy római méltóságnak – címezte a szerző. A hagyomány egészen az egyház kezdeteitől fogva Pál apostol közeli munkatársának, Lukácsnak tulajdonította mindkét művet (Kol 4:14; 2Tim 4:11), aki hivatása szerint orvos volt. Ebben az esetben Lukács az egyetlen pogány származású a bibliai könyvek szerzőinek sorában.Keletkezés ideje: Lukács evangéliuma vélhetően Kr. u. 58 és 65 között íródott.
A könyv célja: A két másik szinoptikus evangéliumhoz – Mátéhoz és Márkhoz – hasonlóan ez a könyv is arról hivatott beszámolni, hogy kicsoda az Úr Jézus Krisztus, továbbá mindarról „amit Jézus tett és tanított kezdettől egészen addig a napig, amelyen felvitetett” (ApCsel 1:1-2). Lukács evangéliuma abból a szempontból egyedi, hogy pontos történelmi beszámolónak tekinthető, amely – az orvos Lukács gondolkodásmódjának megfelelően – „sorjában” rögzíti az eseményeket, és gyakran olyan részletekre is kitér, amelyek a többi evangéliumból kimaradtak. Lukács beszámolója a nagy Orvos életét örökíti meg, ezért különös hangsúlyt fektet Jézusnak a pogányok, samáriaiak, nők, gyermekek, adószedők, bűnösök és Izráelben számkivetett más személyek felé végzett szolgálatára és irántuk mutatott könyörületességére.
Kulcsigék: Lukács 2:4-7: „Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”
Lukács 3:16: „János így válaszolt mindenkinek: „Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.”
Lukács 4:18-19, 21: „„Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, 1és hirdessem az Úr kedves esztendejét. […] Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára.”
Lukács 18:31-33: „Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: „Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak. A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad.”
Lukács 23:33-34: „mikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt, és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. 34Jézus pedig így könyörgött: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”
Lukács 24:1-3: „A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.”
Rövid összefoglalás: Lukács azzal kezdi a világ valaha írt legszebb könyveként is emlegetett evangéliumát, hogy beszámol Jézus szüleiről, Jézus unokatestvére, Keresztelő János születéséről, Mária és József betlehemi útjáról és Jézus születéséről, valamint Krisztus családfáját is levezeti Márián keresztül. Jézus nyilvános szolgálata és Jézus példázatai, így a tékozló fiú, a gazdag ember és Lázár vagy az irgalmas samaritánus története azt mutatják, hogy Jézus könyörületes és megbocsájtó. Sokan hisznek ebben a feltétel nélküli szeretetben, amely minden emberi korlátot ledönt, mások azonban – különösen a vallási vezetők – kétségbe vonják Jézus állításait és szembehelyezkednek vele. Krisztus követőinek fel kell mérniük a tanítványság árát, hiszen Jézus ellenségei immár Jézus kereszthalálát követelik. Végül Jézust elárulják, kihallgatják, elítélik és megfeszítik, csakhogy a sírnak nincs hatalma fölötte! Feltámadásának köszönhetően tanítványain keresztül tovább folytatja az elveszettek megkeresésért és megmentéséért végzett szolgálatát.
Kapcsolat az Ószövetséggel: Pogány származásából eredően Lukács Mátéhoz képest viszonylag kevés utalást tesz az Ószövetségre, és a könyvében fellelhető ószövetségi hivatkozások többségét sem a szerző narrációjában találjuk, hanem Jézus szájából hangoznak el. Jézus az Ószövetséget idézve védte ki a Sátán támadásait („Meg van írva” - Lk 4:1-13); igazolta, hogy Ő a megígért Messiás (Lk 4:17-21); emlékeztette a farizeusokat arra, hogy képtelenek megtartani a törvényt, ezért szükségük van a Megváltóra (Lk 10:25-28, 18:18-27); és ugyanezzel a módszerrel zavarta bele őket a saját tudományukba, amikor megpróbálták kelepcébe csalni (Lk 20).
Gyakorlati alkalmazás: Lukács csodálatosan tárja elénk könyörületes Megváltónk képét. Jézus nem tért ki a szegények és a szükségben levők elől, sőt, elsősorban feléjük szolgált. A Jézus-korabeli Izráelben nagy jelentőséget tulajdonítottak a társadalmi hovatartozásnak. A szegény és elnyomott osztályokhoz tartozóknak szó szerint semmi esélyük nem volt arra, hogy javítsanak életkörülményeiken, ezért különös nyitottsággal hallgatták Jézus és a tanítványok üzenetét, miszerint „elközelített az Isten országa” (Lk 10:9). Nekünk is ezt az üzenetet kell elvinnünk mindazokhoz, akiknek a legnagyobb szükségük van rá, hogy hallják. Még a viszonylag jómódú országokban élőknek is kiáltó lelki szükségeik lehetnek – sőt, talán nekik a leginkább. A keresztényeknek Jézus nyomdokába lépve el kell vinniük a megváltás üzenetét a lelki szegényekhez. Isten országa közel van és az időnk napról-napra fogy.
English
Lukács evangéliuma
