Kérdés
Mit mond a Biblia a lustaságról?
Válasz
Newton első törvénye kimondja, hogy a mozgásban lévő tárgyak mozgásban, a nyugalomban lévő tárgyak pedig nyugalomban maradnak. Ez a törvény az emberekre is igaz. Egyeseknek lételemük a cselekvés, mások azonban fásultak, és csak kellő motiváció megléte esetén kerekednek felül az apátián. A lustaság mindenki számára kísértést jelent – nem csak azoknak, akiknek életformájukká vált. A Bibliából egyértelműen kiderül, hogy a lustaság bűn, hiszen Isten azt parancsolta az embernek, hogy dolgozzon. „Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj!” (Péld 6:6)
A Biblia sok helyütt beszél a lustaságról. Különösen gazdag a témával kapcsolatos bölcs gondolatokban, valamint a lusta embernek szóló figyelmeztetésekben a Példabeszédek könyve, amely azt mondja, hogy a lusta ember gyűlöli a munkát: „A restet megöli vágyakozása, mert nem akar dolgozni kezével” (21:25); a legszívesebben alszik: „forog az ajtó a sarkán, a rest meg az ágyán” (26:14); folyton kifogásokat keres: „ezt mondja a rest: oroszlánkölyök van az úton, oroszlán van a tereken” 26:13); elpazarolja az idejét és energiáját: „aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz [angolban: pazarol – a fordító]” (18:9); bölcsnek hiszi magát, holott valójában ostoba: „bölcsebbnek tartja magát a rest hét olyannál, aki értelmesen felel” (26:16).
Arról is beszél, hogy milyen sors vár a lusta emberre: szolgaságba (vagy adósságba) sodorja magát: „a szorgalmasak uralkodni fognak, a lusta pedig robotolni fog” (12:24); sivár jövőnek néz elébe: „nem szánt ősszel a rest, de ha majd aratni akar, nem lesz mit (20:4); könnyen elszegényedhet: „vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik” (13:4)
A keresztény hívő életében nincs helye a lustaságnak. Jól tesszük, ha azt tanítjuk az újonnan megtérteknek, hogy „kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék” (Ef 2,8. 9), de ha – tévesen – azt hiszik, hogy Isten semmilyen gyümölcsét nem akarja látni megváltozott életüknek, tétlenné válhatnak. „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Ef 2:10) Nem a cselekedetek üdvözítik a keresztényeket, de hitüket a cselekedeteik által mutathatják meg (Jk 2:18, 26). A tunyaság szöges ellentétben áll Isten céljával: a jó cselekedetekkel, ám az Úr hatalmat ad nekünk arra, hogy felülkerekedjünk a lustaság testi hajlamán, s ehhez új természetet ajándékoz nekünk (2Kor 5:17).
Új természetünket ezután arra sarkallja, hogy Megmentőnk iránti szeretetünkből gyümölcsöt teremjünk. A lustaságra – és minden más bűnre – való régi hajlamunkat felváltja a vágy, hogy ezután Istennek tetsző életet éljünk. „Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek.” (Ef 4:28) Ítélet alá kerülünk, ha nem dolgozunk azért, hogy gondot viseljünk a családunkról: „ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél” (1Tim 5:8), és keresztény testvéreinkről: „sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről, meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak. Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (ApCsel 20:34-35)
Mi, keresztények tudjuk, hogy Urunk megjutalmaz bennünket a munkánkért, ha mindvégig szorgalmasan kitartunk: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” (Gal 6:9-10); „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát.” (Kol 3:23-24); „Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék a ti cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok.” (Zsid 6:10)
A keresztényeknek Isten erejével azon kell munkálkodniuk, hogy mások is megtérjenek és tanítványokká legyenek. Álljon előttünk példaként Pál apostol: „Mi őt hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban. Ezért fáradozom én is, és küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem.” (Kol 1:28-29) A keresztények Isten felé végzett szolgálata a mennyben is folytatódik majd, azzal a különbséggel, hogy ott már semmilyen átok nem lesz rajtuk (Jel 22:3); megszabadulnak a betegségtől, fájdalomtól és a bűntől (a lustaságot is beleértve), és így fogják örökkön-örökké dicsőíteni az Urat. „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor 15:58)
English
Mit mond a Biblia a lustaságról?
