Kérdés
Mit jelent az, hogy aki nem hisz, az már elkárhozott (János 3:18)?
Válasz
János evangéliumának 3. fejezetében annak lehetünk tanúi, amint egy Nikodémus nevű farizeus odalép Jézushoz - látszólag abból az indíttatásból, hogy Isten országáról tudakozódjon. Ez az igeszakasz a Krisztus evangéliumába vetett hit-, illetve az azzal szembeni hitetlenség következményeinek feltárásával zárul. A János 3:18 igevers igen világosan mutat rá a hit szükségességére: "A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében".
A kárhoztatni ige ebben a szövegösszefüggésben is azt jelenti, hogy egy adott személy felett elmarasztaló ítéletet mondanak ki - azaz bűnösnek találják egy rossz cselekedet elkövetésében. A János 3:18 igeverse szerint minden olyan ember, aki nem veti Krisztusba hitét, bűnösnek találtatik. A bűnösség megállapítása megtörtént, az egy bevégzett dolog - ők már el lettek ítélve. Ennek az az oka, hogy minden egyes ember bűnös, a Megváltó (helyettesítő áldozatának igénybevétele) nélkül pedig mindenki meg is kapja a bűneiért jogosan járó büntetést (lásd Róma 3:23; 6:23).
A János nevével fémjelzett evangélium 3:18-as igeverse közvetlenül az örömhír, Krisztus csodálatos evangéliumának kihirdetése után következik. Így olvassuk az Igét: "És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa" (János 3:14-17).
A valós történés, amelyre Jézus a János 3:14 igeversben visszautal, egy, a 4Mózes 21. fejezetében feljegyzett, megtörtént esemény. Ott azt olvassuk, hogy Izráel népe (a kivonulás után) Egyiptomból Kánaánba tartott. Az úton több ízben vétkeztek az Úr ellen azzal, hogy zúgolódtak és minduntalan ellene beszéltek. Isten a nép ítéleteként mérges kígyókat küldött a táborukba, azok pedig sok izraelita halálát okozták. Az izraeliták arra kérték tehát Mózest, hogy járjon közbe értük, és szabadítsa meg őket e kárhozatból. Mózes menten az Úrhoz fordult, Aki azt mondta Mózesnek, hogy emeljen egy oszlopot, melyre egy bronzból készült kígyó faragott képét rögzítse. Aki arra felemelte szemeit, meggyógyult a mérges harapásból, ezzel pedig megszabadult Isten halálos ítélete alól. Az izraeliták jogosan kárhoztattak bűneik miatt, Isten azonban mégis elébük adta a szabaduláshoz vezető utat.
Éppúgy, ahogy a 4Mózes 21. fejezetének tanúsága szerint az izraeliták kárhoztatva lettek bűneik miatt, úgy már a világ is kárhoztatás alatt áll. A kígyó ugyanis már beleeresztette abba mérgét. Isten azonban megadta nekünk a szabadulást, a megváltás útját. Ahogyan akkoron a kígyót felemeltetett, úgy emeltetett fel Jézus is később a kereszten. Ahogy a kígyóra való feltekintés megszabadította a pusztában vándorló izraelitákat a biztos haláltól, úgy a Jézusra való hittel való rátekintés is megszabadítja mindazokat, akik hisznek Őbenne (János 3:14-18).
Jézus nem azért jött a világra, hogy kárhoztassa, vagyis elítélje-, hanem hogy megtartsa, megmentse azt (János 3:17). Arra ugyanis semmi szükség nem volt, hogy kárhoztassa a világot, hiszen az már (a bűnbeesés óta) kárhoztatás alatt áll (János 3:18) (mindenki a bűn testében, eleve halálra ítélve születik meg erre a világra - a fordító megjegyzése). Isten azonban gondoskodott a Megváltóról. Jézus azért jött, hogy megmentsen, megváltson minket. Ő szolgáltatta a bűnért való megfelelő áldozatot, mindazok pedig, akik hisznek Jézus Krisztus személyében és bevégzett megváltó-munkájában, szabaddá tétettek a kárhozattól (Róma 8:1), az Ő gyermekeivé lettek, és örök életet kaptak (János 3:16).
English
Mit jelent az, hogy aki nem hisz, az már elkárhozott (János 3:18)?
