Márk evangéliuma
Szerző: Jóllehet Márk evangéliuma nem nevezi meg a szerzőjét, a korai egyházatyák egybehangzó bizonyságtétele alapján Márk írta. Márk Péter apostol munkatársa és minden bizonnyal lelki fia is volt (1Pét 5:13), így Péter első kézből tudósíthatta a Jézussal kapcsolatos eseményekről és Jézus tanításairól, melyeket Márk azután írásos formában is megörökített.Általánosan elfogadott, hogy az evangélista Márk megegyezik az Újszövetségben említett János Márkkal (ApCsel 12:12). Édesanyja vagyonos hívő asszony és a jeruzsálemi gyülekezet egyik oszlopos tagja volt. Valószínű, hogy a hívek az ő otthonában tartották összejöveteleiket. Márk elkísérte Pált és Barnabást az első missziós útjukra, ám a másodikra már nem tartott velük, mert komoly nézeteltérés alakult ki kettejük között (ApCsel 15:37-38). Ennek ellenére Pál élete végéhez közeledve Márkot hívatta, hogy legyen mellette (2Tim 4:11).
Keletkezés ideje: Márk evangéliuma valószínűleg az Újszövetség egyik legrégebbi könyve, mely vélhetően Kr. u. 57-59 között íródott.
A könyv célja: Míg Máté elsősorban zsidó honfitársainak írt, Márk a jelek szerint a Rómában élő és elsősorban pogány származású híveknek szánta evangéliumát. Márk pásztorként írt keresztényeknek, akik már megismerték és elhitték az evangéliumot (Róm 1:8). Szerette volna megismertetni velük Jézus Krisztus, az Úr szolgája és a világ Megváltója élettörténetét, hogy az ádáz üldözések dacára is erősödjön a hitük és megérthessék, mit is jelent Jézus tanítványának lenni.
Kulcsigék: Márk 1:11: „a mennyből pedig hang hallatszott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.”
Márk 1:17: „és így szólt hozzájuk Jézus: „Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket.”
Márk 10:14-15: „Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.”
Márk 10:45: „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Márk 12:30-31: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. 31A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.”
Márk 16:6: „De az így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették."
Márk 16:15: „Ezután így szólt hozzájuk: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.”
Rövid összefoglalás: Ez az evangélium azért különleges, mert Jézus tanításai helyett inkább Jézus cselekedeteit hangsúlyozza. Egyszerű formában íródott, eseményéről-eseményre halad végig Krisztus életén. Nem tartalmaz nemzetségtáblát, hiszen a pogányokat nem foglalkoztatta Krisztus leszármazása. Az elbeszélés Jézus megkeresztelkedésével indul, melyet követően Jézus megkezdi nyilvános szolgálatát Galileában, és elhívja az első négyet tizenkét tanítványa közül. Ezután a Jézus életéről, haláláról és feltámadásáról szóló beszámoló következik.
Márk beszámolója nem történetek gyűjteménye csupán, hanem annak bemutatása, hogy Jézus nem csupán a zsidók Messiása, hanem a pogányoké is. A tanítványok – Péterrel az élen – lelkesen tettek vallást Jézusba vetett hitükről (Mk 8:29-30), még ha egészen a feltámadás utánig nem is értették teljes mértékben, hogy mit jelent Jézus messiási küldetése.
Ha követjük Jézust Galileán, majd a környező vidékeken át egészen Júdeáig, láthatjuk, hogy milyen gyors tempót diktált. Sokakat megérintett, tanítványai életében pedig kitörölhetetlen nyomot hagyott. Megdicsőülésekor (Mk 9:1-9) hármójuknak abba is betekintést engedett, hogy milyen lesz, amikor majd hatalommal és dicsőséggel visszatér, s ez ismét rádöbbentette őket Jézus igazi kilétére.
Ennek ellenére azt látjuk, hogy a Jeruzsálembe vezető utolsó útjuk előtti napokban a tanítványok félnek, zavartak és kételkednek, amikor pedig elfogják Jézust, szerteszélednek. Jézus a következő órákban bírái előtt bátran hirdeti, hogy Ő „a Krisztus, az Áldottnak a Fia”, aki győztesen fog visszatérni (Mk 14:61-62). A tanítványok többsége nem volt szemtanúja a Jézus keresztre feszítése, halála, eltemetése és feltámadása körüli drámai eseményeknek, de több hűséges asszony is végignézte szenvedését. Miután véget ért a szombat, a hét első napjának hajnalán temetkezési kenetekkel a sírhoz indultak, de a követ a bejárat elől elhengerítve találták. Amikor beléptek, Jézus holtteste helyett egy fehérruhás angyalt találtak a sírkamrában. „Feltámadt!” – hirdette nekik az angyal az örvendetes hírt. Az első evangélisták ezek az asszonyok voltak, hiszen ők vitték meg a tanítványoknak Jézus feltámadásának a hírét. Ugyanez az üzenet hirdettetett a következő évszázadokban és hirdettetik mindmáig szerte a világon.
Kapcsolat az Ószövetséggel: Mivel Márk pogány olvasóközönségnek írt, nem idéz olyan gyakran az Ószövetségből, mint Máté, aki elsősorban zsidóknak szánta evangéliumát. Nem indít nemzetségtáblával, hogy rámutasson Jézus és a zsidó ősatyák közti kapcsolatra, hanem Jézus megkeresztelkedésétől, vagyis földi szolgálata indulásától kezdi beszámolóját. Ekkor azonban mégis elhangzik egy ószövetségi prófécia, éspedig a hírnökre, Keresztelő Jánosra vonatkozóan, aki a próféciát beteljesítve így intette a Messiásra váró népet: „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” (Mk 1:3; Ézs 40:3).
Egy-egy helyen Jézus is utal az Ószövetségre Márk evangéliumában. A Márk 7:6-ban megrója a farizeusokat amiatt, hogy felszínes az istentiszteletük, és csak az ajkukkal dicsérik Istent, miközben a szívük távol van tőle, és saját prófétájukra, Ézsaiásra hivatkozva ítéli el őket keményszívűségük miatt (Ézs 29:13). Később egy másik ószövetségi próféciát is említett, amely azon az éjjelen teljesedett be, amikor őt magát elfogták és kivégezték, a tanítványok pedig juhok módjára szétszéledtek (Mk 14:27; Zak 13:7). Akkor is Ézsaiásra hivatkozott, amikor kiűzte a templomból a pénzváltókat (Mk 11:15-17; Ézs 56:7; Jer 7:11), amikor pedig arról beszélt, hogy Ő hitünk és az Egyház sarokköve, a Zsoltárok könyvéből idézett (Mk 12:10-11; Zsolt 118:22-23).
Gyakorlati alkalmazás: Márk Isten szenvedő szolgájaként (Mk 10:45) és úgy állítja elénk Jézust, mint aki azért jött, hogy szolgáljon és feláldozza magát értünk – s teszi ezt részben azért, hogy mi is kövessük Jézus példáját. Szolgáljunk úgy, ahogyan Ő szolgált, ugyanolyan alázattal és szolgálatkészséggel. Jézus lelkünkre kötötte, hogy aki nagy akar lenni Isten országában, az mindenek szolgájává kell, hogy legyen (Mk 10:44). Az elismerés és a jutalom utáni vágy helyett jellemezzen bennünket az önfeláldozás, hiszen Jézus is hajlandó volt magát megalázni, amikor letette életét a juhaiért.
English
Márk evangéliuma
