Kérdés
Érdemes más könyveket is olvasnunk, vagy elég, ha megmaradunk a Bibliánál?
Válasz
A Biblia azt tanítja, hogy éjjel és nappal gondolkodjunk Isten Szaván (Zsoltárok 1:2-4), azaz hogy adjuk meg neki az őt megillető helyet szívünkben és elménkben. Az élő Ige ma is így szól hozzánk: “...a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok” (Filippibeliekhez 4:8). Ebből tehát éppen azt is levonhatjuk, hogy olyan könyvek is hasznosak lehetnek, melyek segítenek abban, hogy Krisztus nyomdokain járhassunk. Bibliai kommentárok, tanítások, napi áhitatok mind-mind hozzájárulhatnak Biblia-ismeretünk elmélyítéséhez. Más jellegű könyvek tetemes mennyiségű gyakorlati ismerettel vértezhetnek fel minket, legyen szó akár főzésről, kertészeti tippekről, autójavításról, Origami technikákról stb.
Nyilván vannak olyan könyvek, melyek mind az ismeretterjesztő, mind a szórakoztató irodalom zsánerébe besorolhatóak. Egy regény, vagy novella is közvetítheti hitelesen a minket körülvevő valóság egy-egy szeletét. Míg egy írás tiszteletben tartja az Urat, és nem sérti, vagy tagadja a Biblia szellemét, nyugodtan fogyasztható, de vigyázzunk, mert az irodalom tekintetében különösen igaz, hogy az ördög a részletekben rejtőzik. Általános vezérelvként továbbra is a Biblia útmutatását vesszük alapul: “Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek” (1.Korinthusbeliekhez 10:31). Ha tehát egy adott könyv közelebb visz minket Istenhez, és a Biblia által közvetített szellemiséget tükrözi, akkor Isten dicsőségére válhat, így olvasása nem ellenjavallott.
Olyan könyvek is szép számmal vannak, melyek segítenek jobban megérteni és elérni azon embertársainkat, akik még nem hisznek Jézus Krisztusban. Isten Igéje határozottan szólít fel arra, hogy minden nemzethez elmenve adjuk tovább azt a tanítást, amit az Úrtól vettünk (Máté 28:18-20). (Ha azonban a szomszédban élnek a hitetlen emberek, akkor talán ne szaladjunk rögtön vízumot kiváltani - a fordító megjegyzése). Ezt a vállalkozást mindenképp előremozdíthatják a nyelvismeretünket mélyítő, kulturális elemzésekkel foglalkozó írások. Nemzetközileg (el)ismert szépirodalmi művek szintén hidat verhetnek egyébként távoli társadalmak közé, mint ahogyan egy-egy adott kultúra íróinak ismerete is igen hasznos lehet. Más kultúrák vallásos irodalma szintén segítségünkre lehet abban, hogy a Biblia tanítását átadjuk, hiszen az jó eszköznek bizonyulhat az új ismeret lehorgonyozásában. Mondani sem kell azonban, hogy amennyiben ehhez az eszközhöz folyamodunk, akkor különös körültekintéssel és óvatossággal kell eljárnunk, mégpedig minden és mindenki irányába.
Kétség sem férhet hozzá, hogy nagy számban vannak olyan könyvek is, melyektől a hívő keresztény ember jól teszi, ha tartózkodik. Kerüljük az olyan irodalmat, melyek a “gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak...” (Ézsaiás 5:20). Itt nem csak alpári ponyvára, gyilkos misztériumokat felderítő nyomozó regények és kriminál-novellák vége-nincs áradatára, véresnél véresebb történelmi fikciókra gondolunk, hanem arra az okkult tanításokat közvetítő ezoterikus, exoterikus, kabbalisztikus, pszichologizáló és asztrologizáló szennyre, melynek manapság minden “magára valamit adó” könyvesbolt egy egész részleget tart fent. A legsúlyosabb talán az, hogy ezek a tartalmak teszik ki az önoptimalizálást igérő, “élet-megértő” és “élet-megoldó” könyvek zsánerének majdnem teljes egészét (tipikusan női áldozatokat keresve), de a sötétség erői attól sem riadnak vissza, hogy gyerekkönyvek és ifjúsági novellák álruhájába bújtatva terjesszék lélekgyilkos ideológiáikat. Legyen azonban szó akár az agykontrollról, akár a vonzás és bevonzás nagy-titkos törvényéről, a pozitív gondolkodás sovinizmusáról, a numinózum misztikus gnózisáról, a wiccáról és a fehér mágiáról, vámpír-szerelmes sztorikról (lásd nekromancia ősi gyakorlata tiniknek propagálva), vagy seprűnyélen lovagló ifjúsági hősökről, ne tévelyegjünk, ezek mind egy és ugyanazon szerző tollából származnak. Ezek a könyvek egytől egyig a “...sötétségnek gyümölcstelen” cselekedeteihez tartoznak (Efézusbeliekhez 5:11), melyekről csak beszélni is “éktelen dolog” (Efézusbeliekhez 5:12).
Reméljük, mondanunk sem kell, hogy a Biblia azért emelkedik ki toronymagasan minden más írás közül, és azért kell elsőbbsége és felsőbbsége legyen a hívő életében, mert írója nem ember, vagy holmi “fényes” teremtett lény, hanem maga a Teremtő Isten, ennél fogva teljességgel tévedhetetlen, és minden hibától mentes. Persze igaz, hogy más könyvek is lehetnek hasznosak, közvetíthetnek ismeretet, reflektálhatnak igaz módon a valóságra, de egyedül a Biblia ihletett Istentől (2.Timótheus 3:16-17). Pál apostol evangelisztikus tevékenysége jól példázza, hogy mennyire alkalmas lehet az adott nép kultúrájának és irodalmának ismerete ahhoz, hogy elmossa a prédikátor és hallgatósága közötti gátat (Apostolok Cselekedetei 17: 13; 28). Vegyük azonban észre, hogy ezeket a műveket csupán referenciaként használta a Szent Lélek szócsöveként működő apostol, mondandója mindig és maradéktalanul Isten Igéjének ószövetségei passzusai körül forgott!
Felhívásunk és elhívásunk van arra nézve, hogy tanulmányozzuk a Bibliát: “Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, a ki szégyent nem vall, a ki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét” (2.Timótheushoz 2:15). Ez nyilván egy hosszadalmas tanulási folyamat, akárcsak a kardforgatás elsajátítása, melyben a Szent Lélek a legfőbb instruktorunk. Azonban az a gyümölcs, amivel ez az edzés kecsegtet, semmilyen gyönyörűséghez nem mérhető: Isten Igéje ugyanis nem tinta valami préselt faforgácson, hanem maga Jézus Krisztus. Ha tehát Isten Igéje a szívünk belsejében lakozik, akkor azzal gyakorlatilag az Úr Jézust engedtük be lelkünk legintimebb részébe. Ahol pedig Ő van, ott halál örökre nincs, csak túláradó élet.
Mikor az Úr Jézust e világi befolyással és javakkal kísértette a Vádló, akkor Ő háromszor is Isten Igéjével válaszolt (Máté 4:1-11). Minden szellemi és egyéb támadás türelmes elszenvedésében is Ő a legfőbb követendő példánk. És még ha igaz is, hogy más könyvek is segíthetnek abban, hogy közelebb kerüljünk Jézus Krisztushoz, azok sosem foglalhatják el Isten Igéjének helyét, és sosem engedhetjük, hogy Isten Szavának hallásától füleinket és időnket elvonják.
English
Érdemes más könyveket is olvasnunk, vagy elég, ha megmaradunk a Bibliánál?
