Máté evangéliuma
Szerző: Ez az evangélium azért kapta a Máté evangéliuma címet, mert Máté apostol jegyezte le. A könyv pontosan olyan stílusban íródott, ami egy egykori adószedőtől elvárható. Máté élénk érdeklődést tanúsít a könyvelés iránt (18:23-24; 25:14-15). Könyve tömör és jól szerkesztett. Ahelyett, hogy kronológiai sorrendben rögzítené az eseményeket, hat beszédbe rendezi mondanivalóját.Máté adószedőként olyan készségekre tett szert, amelyek kifejezetten izgalmassá teszik a könyvét a keresztények számára. Az adószedőknek ismerniük kellett valamiféle gyorsírási technikát, így Máté pontosan le tudta jegyezni mások szavait. Ez azt jelenti, hogy a Máté által leírtakat nem csupán a Szentlélek ihlette, hanem szóról-szóra visszaadják Krisztus egy-egy beszédét. Szinte egészen bizonyos például, hogy az 5-7. részben olvasható hegyi beszéd szó szerint örökíti meg Jézusnak ezt a fontos üzenetét.
Keletkezés ideje: Máté az apostolok egyike volt, tehát könyvét a gyülekezet indulása idején, valószínűleg Kr. u. 50 körül írhatta. Ebben az időben a hívek többsége a zsidó hitről tért át a kereszténységre, érthető hát, hogy Máté miért zsidó szemszögből írta meg evangéliumát.
A könyv célja: Máté be akarja bizonyítani a zsidóknak, hogy Jézus Krisztus a megígért Messiás. Az összes többi evangélistánál gyakrabban idéz az Ószövetségből, hogy rámutasson, hogyan teljesítette be Jézus a zsidó próféták jövendöléseit. Máté egészen Dávid királytól kezdve pontosan végigviszi Jézus családfáját, és számos beszédtípust alkalmaz, amely a zsidók számára jól ismert lehetett. A népe iránt érzett szeretetét és törődését tükrözi az is, hogy aprólékosan és részletekbe menően ismerteti az evangélium üzenetét.
Kulcsigék: Máté 5:17: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.”
Máté 5:43-44: „„Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.”
Máté 6:9-13: „Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.”
Máté 16:26: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?”
Máté 22:37-40: „Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”
Máté 27:31: „Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék.”
Máté 28:5-6: „Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: „Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt.”
Máté 28:19-20: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
Rövid összefoglalás: Máté az első két részben Krisztus családfáját, születését és gyermekkorát mutatja be, majd ezt követően Jézus szolgálatára tér rá. Krisztus tanításait beszédekbe rendezi – egyike ezeknek az 5-7. részekben olvasható hegyi beszéd. A 10. rész témája az apostolok kiküldése és rendeltetése; a 13. rész példázatok gyűjteménye; a 18. rész az egyházról szól; a 23. rész pedig a hitehagyásról és az eljövendő dolgokról szóló értekezés. A 21-28. részekben Jézus elfogásáról, megkínzásáról és kivégzéséről, az utolsó részben pedig a feltámadásról és a nagy misszióparancsról olvasunk.
Kapcsolat az Ószövetséggel: Mátét az a cél vezérli, hogy Izráel Királyaként és Messiásaként mutassa be Jézus Krisztust, ezért a három másik evangélista mindegyikénél gyakrabban idéz az Ószövetségből. Több mint hatvan alkalommal idéz ószövetségi próféciákat, hogy rámutasson, hogyan töltötte be Jézus egyiket a másik után. Nemzetségtáblával kezdi evangéliumát, melyben egészen Ábrahámig, a zsidók ősatyjáig vezeti vissza Jézus őseit. A továbbiakban előszeretettel hivatkozik a prófétákra, és gyakran használja a „hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által” kifejezést és más ehhez hasonló megfogalmazásokat (Mt 1:22-23, 2:5-6, 2:15, 4:13-16, 8:16-17, 13:35, 21:4-5). Az általa idézett ószövetségi próféciák arról jövendöltek, hogy Jézus szűztől születik majd (Ézs 7:14) Betlehemben (Mik 5:2), Heródes halála után visszatér Egyiptomból (Hós 11:1), szolgálni fog a pogányok felé (Ézs 9:1-2; 60:1-3), csodás testi és lelki gyógyulások történnek majd rajta keresztül (Ézs 53:4), példabeszédekben fog szólni (Zsolt 78:2) és győztesen bevonul Jeruzsálembe (Zak 9:9).
Gyakorlati alkalmazás: Máté evangéliuma nagyszerű bevezetés a kereszténység legfontosabb tanításaiba. Logikus felépítésének köszönhetően könnyen megtalálhatóak benne a különböző témák. Különösen nagy segítséget jelent annak megértéséhez, hogy miként töltötte be Krisztus az ószövetségi próféciákat.
Máté zsidó honfitársainak szánta evangéliumát, akik közül sokan semmiképpen nem akarták elfogadni, hogy Jézus a Messiás – s különösen igaz volt ez a farizeusokra és a szadduceusokra. Annak ellenére, hogy évszázadokon át olvasták és tanulmányozták az Ószövetséget, vakok voltak és nem ismerték fel, hogy kicsoda is Jézus valójában. Jézus megrótta őket keményszívűségükért és amiatt, hogy nem voltak hajlandóak elfogadni azt, akire állítólag már régóta vártak (Jn 5:38-40). A saját elképzeléseiknek megfelelő Messiást akartak, aki beteljesíti a vágyaikat és azt teszi, amit kérnek tőle. Velünk vajon nem fordul-e elő olykor, hogy a saját elképzeléseinkhez próbáljuk igazítani Istent? Vajon nem utasítjuk el mi is Őt, amikor csak azokról a tulajdonságairól vagyunk hajlandóak tudomást venni, amelyek kedvünkre valók és kellemes érzésekkel töltenek el bennünket – például szeretetéről és irgalmáról –, miközben elvetjük azokat, amelyek nincsenek ínyünkre – így szent haragját, igazságosságát és ítéletét? Óvakodjunk a farizeusok hibájától, és ne alkossunk istent a magunk képére, akitől aztán elvárjuk, hogy eleget tegyen az elvárásainknak! Egy ilyen isten bálvány csupán, semmi más. Hagyatkozzunk inkább a Bibliára, amely a lehető legvilágosabban mutatja be Isten és Jézus Krisztus valódi természetét és kilétét, aki egyedül méltó arra, hogy imádjuk Őt és engedelmeskedjünk neki.
English
Máté evangéliuma
