Kérdés
Helytelen dolog, ha meg akarok halni?
Válasz
Sokan, akik gyógyíthatatlan betegségben szenvednek vagy fájdalmakat, intenzív szomorúságot vagy érzelmi fájdalmakat élnek át, elgondolkoztak azon, hogy kérhetjük-e Istent, hogy egyszerűen vegye el az életüket. Ez nem az öngyilkosság egy módja? Isten a mennybe fog vinni, ha azért imádkozunk, hogy meghaljunk? Felmerül az a kérdés is, hogy bűnös dolog-e ilyesmiért imádkozni.
Nagyon is emberi dolog, ha meg akarunk szabadulni akár érzelmi, akár fizikai szenvedéstől. Még az Úr Jézus Krisztus is így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te" (Máté 26:39). Itt Jézus emberi volta kapott hangot. Jézus tudta, mi vár rá a kereszten, de figyeljük meg, hogy alávetette magát Isten akaratának. Jézus minden helyzetben az Atya akaratának vetette alá magát (János 5:30). A kertben Jézus igazolta, hogy olykor szükséges szenvedni, és Ő készséggel szenvedett, mert az volt az Atya akarata.
Hívőként mindig azt kell imádkoznunk, hogy „legyen meg a Te akaratod". Egyikünk sem fog időnap előtt meghalni. Dávid igazolja ezt az igazságot: minden napunkat Isten tervezte meg, és semmi sem rövidítheti meg azok számát, csak Isten akarata. „...könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük" (Zsoltárok 139:16). Ahelyett, hogy azt kérnénk, hogy haljunk meg, jobb Isten erejéért és kegyelméért imádkozni, hogy megállhassunk, akármilyen szenvedéssel is álljunk szemben, és Istenre bízni a halál idejét és részleteit.
A szenvedés nehéz, és néha a legnehezebb megérteni, hogy miért történik. A szenvedés alázatra késztet, és mi nem szeretjük az alázatosságot, gyengeséget és függést. De amikor azt kérdezzük: „Miért én, Uram?", a válasz egyszerűen ennyi lehet: „Miért ne te?" Amikor az újjászületett hívők ezen a földön szenvednek, Istennek célja van azzal. Az a terve és célja, hogy tökéletesek és szentek legyünk, ahogy Ő is tökéletes és szent. A zsoltáros azt mondta: „Az Isten útja tökéletes" (Zsoltárok 18:31). Ha Isten útjai tökéletesek, akkor bíznunk kell, hogy bármit is tegyen – és bármit is engedjen meg –, az is tökéletes. Ez számunkra elképzelhetetlen, de a mi elménk nem olyan, mint Istené, emlékeztet rá Ézsaiás 55:8-9.
Pál apostol testében tüskét szenvedett (mibenlétéről nem ad a Biblia felvilágosítást), és háromszor kérte az Urat, hogy távolítsa el ezt a tüskét. De Isten, aki egy szempillantás alatt megszabadíthatta volna Pált a szenvedéséből, úgy döntött, hogy nem teszi. Emlékeztette Pált, hogy ez a tüske arra szolgált, hogy ne fuvalkodjon fel „a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt", amelyeket kapott, és ne magasztalja fel magát. De Isten nem hagyta Pált erőtlenül a szenvedésben. Biztosította arról, hogy a kapott kegyelem elegendő volt számára, és hogy Isten megdicsőült az által, hogy Pál az Ő megtartó erejére támaszkodott. Pál válasza ezekre az igazságokra az volt, hogy örömmel viselte gyengeségét és szenvedését, mert ez által Isten megdicsőül, amikor erejének és hatalmának csodája megnyilvánul az adott helyzetben (2Korinthus 12:7-10). Ezért ahelyett, hogy meg akarnánk szabadulni bárminemű szenvedéstől a halál által, függjünk Istentől, és nyugodjunk meg benne. A szenvedés mindig dicsőséget szerez neki, és áldást áraszt ránk.
Amikor mérhetetlen szenvedés ér minket, néha úgy érezzük, hogy egyszerűen nem bírjuk tovább. De Isten emlékeztet arra, hogy nem éri a hívőt olyan szenvedés vagy próba, amelyen más ne esett volna már át. Más hívők is szenvedtek el olyan fájdalmat, amelyet a modern orvoslás nem tudott enyhíteni. Más hívők is szenvedtek el üldöztetést és szörnyű halált az istengyűlölők keze által. Más hívők is voltak magányosak és elhagyatottak; némelyeket be is börtönöztek a hitük miatt. Szóval semmiképp sem vagyunk egyedül. De Isten mindig hűséges, és nem engedi, hogy erőnkön felüli próba vagy szenvedés érjen bennünket, és a szabadulás útját is elkészíti, hogy el tudjuk a szenvedést hordozni (1Korinthus 10:3).
Végül, hogy megválaszoljuk a kérdést: bűnös dolog-e halál után imádkozni – „Ami hitből nincs, bűn az" (Róma 14:23). Más szóval, ha a belső emberünk azt mondja, hogy ez bűn, akkor ez számunkra az is. A Szentírásban ezt is olvassuk: „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak" (Jakab 4:17). Egyetlen bűn van, amely kirekeszt minket a mennyből, és ez az a bűn, hogy elutasítjuk Jézus Krisztust mint Megváltót. De ha azt kérjük Istentől, hogy halhassunk meg, az lehet bűn, mert a hit hiányára utalhat. Helyesebb lenne ezt imádkozni: „Istenem, megígérted, hogy megtartasz minden nehézségben. Kérlek, enyhítsd szenvedésemet, vagy adj kiutat belőle. De mindenben ne az én, hanem a Te akaratod legyen meg. Ámen."
English
Helytelen dolog, ha meg akarok halni?
