Kérdés
Mit jelent az pontosan, hogy még az ördögök is hisznek? (Jakab 2:19)
Válasz
Jakab levelének 2:19 igerészében ez áll: “Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.” Jakab az értelmi szinten való eszmei egyetértés és a valódi üdvözítő hit közötti különbségre is rávilágít itt. Úgy tűnik, hogy az apostol korában (és vélhetően nem csak akkor – a fordító megjegyzése) egyesek tévesen azt hitték és állították, hogy csupán azért, mert hisznek a Mózes által kijelentett Istenben, és elmondták az 5.Mózes 6:4-et, amely így szól, “Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!”, igaznak minősülnek Isten szemében. Jakab azonban szertefoszlatja ezen hamis remény illúzióját, mikor ezt a fajta “hitet” a Sátán és démonai által birtokolt tudáshoz hasonlítja. A Sátán alattvalói jobban ismerik Isten valóságát, mint a legtöbb ember, ez azonban nem jelenti azt, hogy a démonok kedvező fényben állnak Isten előtt. A démonok “hisznek” az Istennel kapcsolatos számos igazságban - tudják, hogy Ő valóságos és hatalommal teljes. Helytálló ismereteiket-, vagy ha úgy tetszik, “helyes teológiájukat” azonban nem lehet hitnek nevezni. A démonok számára nincs üdvösség, még akkor sem, ha elfogadják azt az igazságot, hogy egy Isten van.
Mi a különbség tehát a démonok “hite” és az örök üdvösséghez szükséges hit között? Hála az Istennek, Jakab e tekintetben sem hagy minket kétségek között. Az általa közvetített levél második fejezetének hátralévő részében ugyanis azt taglalja, hogy a tétlen, cselekedetekre nem sarkalló hit haszontalan (Jakab 2:20). A démonok “hite” arra készteti őket, hogy féljék megmásíthatatlan végzetüket. Az a fajta hit azonban, amely képes megmenteni lelkünket, az üdvösségünkbe vetett bizalommal vértez fel minket, szívünk állapotát megváltoztatva pedig Istennek tetsző cselekedetekre készít el minket. Szemléltessük ezt egy konkrét példán keresztül, hogy jobban megértsük, hogy az élő hit cselekedeteket is maga után van:
Képzeljük el, hogy egy kanyon peremén állunk. A kanyont egy keskeny függőhíd íveli át, amely középtájt meg van ereszkedve, néhány deszka is hiányzik belőle és már egy kis szél is megingatja. A szurdok szélén áll veled a híd építésze. A konstrukciói miatt méltán világhírű szakemberről van szó, aki e gyaloghíd terveit is kezében tartja. Egyszer csak odafordul hozzád, és azt kérdezi tőled, hogy hiszed-e, hogy hídja biztonságos. Te lelkesen válaszolsz: “Igen! Hiszem. Elhiszem, hogy ez a híd elbírja a súlyomat.” A valós hit azonban nem áll meg a kanyon szélén, hiszen akkor azt legfeljebb reménykedésnek nevezhetnénk. A hit akkor kezdődik, amikor kilépsz a hídra, és elkezdesz átsétálni a szakadék felett.
Nincs ez másképp az üdvösség vonatkozásában sem. A démonok jóval többet tudnak Isten félelmetesen hatalmas erejéről, mint mi. Végignézték, ahogy Jézus Krisztus lejött a földre, emberként élt, majd hagyta magát keresztre feszíteni (Máté 20:28). Reszketve rettegtek, amikor az Istenember feltámadt a halálból, és kisétált a sírból (1.Korinthusbeliekhez 15:3-8). Látták, amint felemelkedett a mennybe, és pontosan tudják, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia (lásd Márk 1:24). A démonok mindezt igaznak hiszik, kárhozatuk azonban mégis be lett már pecsételve. Jakab tehát arra akar világosan rámutatni, hogy a Jézussal kapcsolatos történelmi és teológiai tények puszta elfogadása senkinek nem menti meg a lelkét. Az üdvözítő hit új teremtést eredményez, amely jó cselekedetek is nemz (de sosem ellenkező sorrendben – a fordító megjegyzése).
Nem elég hinni Istenben, vagy akár azt hinni, hogy a Biblia Istene az egyetlen Igaz Isten. Ez a hit, a szív megváltozása nélkül, az ember teológiáját a démonok meggyőződéséhez teszi hasonlóvá. Sajnos sokan talán nem veszik észre, hogy amit “hitnek” neveznek, valójában nem más, mint bizonyos ismeretek értelmi szinten való elfogadása, vagyis épp abban a cipőben járnak, mint a démonok. Talán elmondtak már egy imát, még meg is keresztelkedtek, sőt, időnként még templomba is jártak, de az életük valós iránya soha nem változott meg igazán, azaz soha nem születtek újjá (lásd János 3:3).
Az igazság az, hogy nem egy hitvallásban való hit által-, hanem egy konkrét Személybe vetett bizalom által üdvözülünk. Ez a Jézusba vetett bizalom Isten és embertársaink iránti szeretetet és szent életre való törekvést eredményez – legyen szó bármelyik gondolatunkról, szavunkról és cselekedetünkről (1.Péter 1:8, 15, 22B-23).
English
Mit jelent az pontosan, hogy még az ördögök is hisznek? (Jakab 2:19)
