Kérdés
Mit jelent megadni magunkat Istennek?
Válasz
Ez a világ egy (szellemi) csatatér. Amióta az ember az Éden kertjében bűnbe esett (1.Mózes 3:17-19), az Isten által teremtett világ konfliktusban van Istennel (Rómabeliekhez 8:20-22). Az Írás "e világ istenének" nevezi Sátánt (2.Korinthusbeliekhez 4:4), Ádám bűne miatt pedig az ő csapatába születünk bele (Rómabeliekhez 5:12).
Amikor elérjük azt a kort, amikor már felelős erkölcsi döntéseket hozhatunk, választanunk kell, hogy a saját bűnös késztetéseink színes kavalkádját követjük, vagy Istent keressük (lásd Józsué 24:15). Isten a szavát adja, hogy ha teljes szívünkből keressük, akkor meg is találjuk Őt (Jeremiás 29:13). Amikor megtaláljuk Őt, egy további választással kell szembenéznünk: változatlanul a saját kívánságainkat édesgetjük, vagy az Ő akarata előtt hajtunk fejet?
Magunk megadása egy a hadászatban (is) használatos kifejezés, mely azt is magában foglalja, hogy a győztes javára minden jogunkról lemondunk. Amikor a szemben álló sereg megadja magát és leteszi a fegyvert, attól fogva a győztes fél veszi át az irányítást. Az Istennek való önmegadás ugyanígy működik. Istennek terve van az életünkkel, így mikor megadjunk Neki magunkat, azzal elengedjük saját terveinket, hogy azok helyett buzgón az Övét kutassuk. A jó hír az, hogy Isten életünkre vonatkozó terve mindig a legjobb érdekeinket tartja szem előtt (Jeremiás 29:11), ellentétben a saját rövidlátó terveinkkel, amelyek gyakran vezetnek nem várt veszedelembe (Példabeszédek 14:12). Urunk a bölcs és jótékony győztes; Ő azért hódítja meg énünk és lényünk, hogy megáldhasson minket.
Magunk megadásának, vagy az önátadásnak, különböző szintjei vannak, amelyek mind hatással vannak az Istennel való kapcsolatunkra. A Szent Lélek vonzásának való kezdeti önmegadás által érjük el lelkünk üdvösségét (János 6:44; Apostolok Cselekedetei 2:21). Amikor végre elengedjük arra irányuló próbálkozásainkat, hogy önerőnkből érdemeljük ki Isten kegyelmét, és kizárólag Jézus Krisztus értünk elvégzett munkájára hagyatkozunk, valósággal Isten gyermekévé válunk (János 1:12; 2.Korinthusbeliekhez 5:21). A keresztény hívő életében persze jelen vannak a mélyebb önátadás időszakai is, amelyek az Istennel való bensőséges kapcsolathoz vezetnek és a szolgálathoz is nagyobb erőt adnak. Életünk minél több területét adjuk át Neki, Szent Lelke annál több helyet tölthet ki szellemi házunkban (Efézusbeliekhez 5:18). Amikor beteljesedünk a Szent Lélekkel, az Ő jellemvonásainak visszfénye csillan meg rajtunk (Galátziabeliekhez 5:22). Minél inkább megadjuk magunkat Istennek, régi, önmagunkat tömjénező lényünket annál inkább felváltja az a természet, amely már egyre pontosabban rajzolja ki Krisztust (2.Korinthusbeliekhez 5:17).
A Rómabeliekhez írt levél 6:13 igeverse szerint Isten megköveteli, hogy a teljes lényünket átadjuk neki; Ő az egészet akarja, nem csupán egy részét: "...ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint a kik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek." Jézus azt tanította, hogy követői meg kell tagadják magukat (Márk 8:34) – ez voltaképp az önmegadásra való újabb felhívás.
A Galátziabeliekhez írt levél 2:20 igeverse jól foglalja össze a keresztény élet célját: "Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem." Az ilyen önátadó élet nem csupán kedves Istennek, hanem a lehető legnagyobb emberi beteljesedést eredményezi, mennyei jutalma pedig bizonnyal nem marad el (Lukács 6:22-23).
English
Mit jelent megadni magunkat Istennek?
